Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Prologue

Épp egy találkozóra tartottam a Hyde Parkba, hogy egy hónap után újra láthassam legjobb barátnőmet Hailey-t. Augusztus vége lévén az idő meleg volt, így egy fekete farmer shortot és egy bordó ujjatlan felsőt viseltem, barna derékig érő hajam lágy, természetes hullámokban omlott a vállamra. Sminkként csupán egy kis szempillaspirál volt rajtam, ami kiemelte tenger-kék szemeim.

Azért nem találkoztam sem vele, sem Daniel-lel egy hónapja - akivel nem mellesleg jövő héten lesz az 6 hónapos hónapfordulónk, mert igen büszkén állíthatom, hogy majdnem fél éve egy párt alkotunk - mert egy éve nem találkoztam a családommal, akik New York-ban élnek és úgy gondoltam ideje meglátogatni őket, így hazautaztam. Én is ott születtem, de az álmom az volt, hogy Londonban tanulhassak a művészeti egyetemen, ezért élek itt egy lakásban Hailey-vel. Az egyetemen most fogom a negyedik és egyben utolsó évemet járni.

A találkozónk helyszíne a parkon belül egy nagy fa alatt volt. Ha kivételes alkalmakkor nem együtt vagyunk valahol és találkozni szeretnénk mindig ennél a nagy fánál tesszük meg, mert itt futottunk össze először. Szó szerint összefutottunk, mert mint mindig akkor is késésben voltunk mind a ketten. Az első egyetemi napunkon történt, de felmerül a kérdés, hogy futhattunk egymásba, ha mind ketten ugyan oda tartottunk? Na, igen... Egyikünk se jó irányba ment. Már akkor is hoztuk a formánkat.

Már csak 20 méterre lehettem attól a bizonyos fától, ami összehozott minket, amikor megláttam egy ismerős alakot, egy túlismerős alakot. Daniel volt az. Nem is lett volna semmi baj azzal, hogy Dan ott van. Vagyis hát végülis, de már azzal is baj volt. Ahogy leszálltam a repülőről háromnegyedórája először őt hívtam fel, hogy találkozzunk, mert mégis csak ő a barátom nem Hailey. De azt mondta majd este átjön, mivel családi programjuk van. Mondhatom igen szép családi program egy lánnyal kézen fogva sétálni miközben a barátnőd, aki feltétel nélkül szeret és bármit megtenne érted, egy hónap után haza jött New York-ból és tárt karokkal várna... De te, mint nagyon hűséges barát most smárolod le a csajt e szép és meghitt „családi program" közben. Nyugalom Rhea, - ja, igen. Mellesleg Rhea Bolton vagyok 21 éves - ne fakadj, itt sírva nem érdemli, meg, hogy összetörve lásson, majd otthon Hailey, egy üveg nutella, egy dobozos fagyi és vagy öt csomag zsebkendő társaságában kisírhatod minden bánatod.

Szépen, nyugodtan - külsőleg nyugodtan, belsőleg lelkileg összetörve - oda sétáltam a csókolózó párhoz, majd megkocogtattam ex-barátom vállát. Az arcára hatalmas megdöbbenés ült ki.

- R-Rhea, hát te?

- Hmm... Dan, ő a családi program melyik része? Ohh, várj, tudom. Esetleg a „hogyan dobjunk el egy majdnem fél éves kapcsolatot"- é? - kérdeztem szemrehányóan és szörnyen próbálkoznom kellet, hogy leküzdjem a gombócot a torkomban, amely a ki nem engedett sírás miatt jött létre. Ha ez mind nem lett volna elég megláttam, hogy egy igen magas teremtény tart erre felé haragos léptekkel. Valószínűleg ő is megláthatta az előbbi kis akciót. Ezek szerint a csajnak is barátja volt... Őszintén mondom, megérdemlik egymást.

- Rhea, hagy magyarázzam meg...

- Most őszintén mit akarsz megmagyarázni? Azt, hogy amíg New York-ban voltam a családommal megcsaltál?!

- MI?! Daniel, neked barátnőd volt? - ohh, édes isten... mentsetek meg, ez a hang. Rosszabb, mint egy macska

- Hát figyelj Miss. Vakolat, nem hiszem, hogy te is őszinte voltál - mutattam az alak felé, aki épp most ért ide. És megfigyelhettem, jobban Őt... Gyönyörű smaragd zöld íriszeit látva, átfutott rajtam valami kellemes borzongás. Barna göndör fürtjei kuszán omlottak vállára, amibe folyton beletúrt idegességében. Az álvonalát még a legnagyobb modellek is megirigyelhetnék. Tovább mentem szememmel tökéletes testén, és rá kellett, hogy jöjjek, rohadt jól nézett ki. Egy fekete ing, és nadrág, plusz egy szürke kabát fedte kidolgozott testét, na meg persze egy barna csizma. Ismerősnek tűnt, de nem tudtam ki lehet az. Észrevétlenül jobban megfigyeltem az arcát... Na, neee ez nem lehet. Miért nem lehet egy olyan ember, akit kevésbé utálok? De ha ezt Hailey megtudja. Ő imádja Harry-t, Harry Styles-t. - Figyelj Dan, - sóhajtottam egyet - egy utolsó kérdésem lenne. Mióta?

- 2 hónapja... - motyogta az orra alatt. Ekkora parasztot.

- 2 hónapja? Komolyan? És képes voltál a szemembe nézni? Miért nem mondtad meg? Miért nem mondtad, hogy nem szeretsz és már nincs rám szükséged? Tudod mit, nem is érdekel. Rohadj meg ott ahol vagy. És ne merj keresni, soha, de soha többet. Légy boldog ezzel a csitrivel, akinek úgy látom, szintén barátja van. - teljes erőmből lendítettem a kezem és vágtam pofon - Egy élmény volt... - vetettem még oda szarkasztikusan és egyenesen Hailey-hez futottam, aki a fa alól figyelte végig a történéseket. Szoros ölelésbe zárt és nyugtatólag simogatni kezdte a hátamat, mert most tört ki belőlem az elmúlt tíz perc alatt felhalmozódott érzelmek miatti sírás.

Sziasztoook! Reméljük, hogy tetszett nektek ez a rész!
Még annyit mondanánk, hogy a részek szerda- és szombatonként leszek. A szerdai részek a Petráé (azaz az enyém) a szombati részek pedig Rékáé ( )lesznek.
Ha tetszett a rész, vote+komi

All the love: