Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Chapter 19

- Fodrászhoz. Meguntam a hosszú hajat.

___________________
◀️RHEA BOLTON▶️
---------

Megdöbbenve néztem fel a legsármosabb férfi arcára, és gondolkodtam válaszomon.

-Hogy..Hogy én meg te?- folytattam értetlenségemet.

- Természetesen kislány.- túrt bele hosszú hajamba, miközben az izgalomtól pirult arcomat fürkészte.

Hirtelen akartam mondani az "igen"-t mikor beugrott, hogy aznap hétfő volt, szóval másnap is menni kellett dolgozni. Természetesen nem örültem neki, de tudtam, hogy nincs kibúvó.

- Harry, holnap mun...

- Nincs munka!- csitított el. - ma és holnap az enyém vagy!

- Hogyhogy?- csodálkoztam el.

- Jeff hiába tűnik keménykezűnek, csak egy szép pillantás, és mindent megenged.- nevetett fel hangosan, mire erőteljesen megcsókoltam.

Muszáj volt, ugyanis hahotázásával az egész házat felverte volna. Na meg, persze mert hihetetlenül vágytam rá.

Hirtelen csípőjére rántott, így már felette voltam, de még mindig folytattuk az előbbi cselekvést.

- R ne mondd már hogy ennyire jó vagyok..- forgatta meg szemeit Hazz, mire csak mellkason csaptam, és halkan kuncogtam az előbbi megjegyzésén.

- Olyan hülye vagy!- nevetgéltem, miközben lemásztam róla, és újból hozzábújtam úgy, ahogyan a legelején is feküdtünk.

Már jó pár perce némán pihentünk egymás mellett, mikor Harry hangja törte meg a csendet.

- Aludjunk?- kérdezte kisfiúsan.

- Szerintem igen.- suttogtam már csukott szemmel, mikor az egyik kezével a kislámpához nyúlt, és lekapcsolta azt.

Vártam, hogy hozzámbújjon, de ehelyett, mindkét kezével elengedett, és már csak hűlt helyét érezhettem magam mellett.
Mérhetetlenül elkeseredtem, mert biztos voltam benne, hogy elment, annak ellenére, hogy nem láttam semmit, ugyanis a szobában korom sötét volt.
Percek teltek, mikor már ténylegesen csalódott voltam, és könnyeztem, mikor azt hallottam, hogy nyílik a szobám ajtaja, és két kar újra átölel.

- Kicsim, mi a baj? - suttogott Harry, miközben hüvelykujjaival letörölte könnyeimet.

- Én..én csak azt hi-hittem hogy itt hagytál.- sóhajtottam fel, és még a lehető legközelebbnél is közelebb bújtam hozzá, amit csak egy halk kuncogással díjazott.

✴️➖✴️➖✴️➖✴️➖✴️➖✴️➖✴️

Reggel, arra ébredtem, hogy alig bírom kinyitni szemeimet, ugyanis valaki kihúzta a sötétítő függönyöket, ezzel megvakítva engem.

- Jó reggelt szépségem.- szólalt meg reggeli érdes hangján Harry, mire rögtön kipattantak szemeim, és felé kaptam fejem.

Az ajtóban állt, egy szál alsóban, amitől gyomromban életre keltek azok a bizonyos pillangók.
Kezében a rózsaszín tálcám, amin valószínüleg a reggelim volt.