Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Chapter 12

Csúnyán kihasználta az ittasságomat, és arcával egyre csak közeledett az enyém felé, én pedig fülig pirulva észleltem a történéseket. Hamarosan már csak pár centi volt köztünk, mikor...

Hirtelen mintha észhez tértem volna, s így mellkasánál fogva eltoltam magamtól Harryt.

- Ha... Ha Harry elég máhr! Ezt nehm szabad!- próbáltam kinyögni 1 normális mondatot, de ez sem sikerült az alkoholtól.

- Nem érdekelnek a szabályok!- mondta, s abban a pillanatban ajkaimra tapadt.

Soha, senki nem csókolt eddig olyan jól, mint ő. Ajkaink egyforma ritmust diktáltak, minden pillanata édes volt, és eközben olyasmi érzésem volt, mintha a pillangók a hasamban szárnyra kaptak volna. Percekig csak ültünk, és csókolóztunk. Igazából már a legelején megnyalta felső ajkamat, amitől elváltak egymástól ajkaim, így hamarosan már mintha egy másik világban lettem volna. Ha tudtam volna, akkor, hogy ezektől az ajkakból még mennyi mocsokság fog kijönni később, lehet, még piásan sem megyek bele a játékaiba.

Perceken belül, lihegve váltunk el egymástól, de a vágy, ami bennem tűzként lobogott, elolthatatlan volt. Többet akartam belőle, annak ellenére, hogy nem is szerettem, sőt. Utáltam.

Csak fürkésztem némán arcát, mikor Jeffrey kirobogott a hatalmas épületből, felénk sietve.

- Nahh mi van fiatalok! Minden oké? Egyébként H, a barátnőd keres! Siess fiam. - veregette meg Harry vállát, nekem pedig a szavam is elállt.

Hogy miért? Az indokaim:

1. Csókolóztam úgy vele, hogy nem is szeretem
2. Csókolóztam vele úgy, hogy neki ribanca van.

Csak ültem, és néztem, ahogy Harry elindul megkeresni a csaját, én pedig lefagytam, annak ellenére, hogy Jeffrey nekem beszélt valamit, amit nem értettem, mert elhomályosult minden egy pillanatra.
Átverve éreztem magam, immár újra, bár nem is értem miért, mikor Harry egy... mindegy.

Jeffreyt karjánál fogva visszahúztam az Columbiába, be a buli közepére, és karjaimat átfonva nyakán, ringatni kezdtem csípőm a zene ritmusára.

Pár zene után, odakullogtam egy piáért, és gyorsan lehúzva a pohár kék tartalmát, visszaindultam táncolni.
Alig telt el pár másodperc, mire a fejem hasogatni kezdett, és rettenetesen szédültem. Szédelegtem jobbra-balra, majd mikor már nem bírtam tovább, elsötétült minden, és összeestem.

*^*Reggel*^*

Mikor reggel felébredtem a fejem újra felrobbanni készült, de ha mindez nem lett volna éppen elég, a szememet sem bírtam kinyitni, mert annyira erős volt a besugárzó fény, hogy ahogy nyitogattam volna szemeim, a fejem annál jobban hasított.

Abban a pillanatban, ahogy újra próbálkoztam kinyitni a szemem, végre sikerült, ugyanis valaki behúzta a függönyt. Mikor már mindent láttam, higgadtan nyugtáztam magamban, hogy Scott házában vagyok.
Éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, így Scott felé fordultam, és egy puszit adtam arcára. Egyébként, az alsóneműm volt rajtam akkor, de számomra ez nem volt gáz, hisz Scott amúgy is látott már így, meg ő úgy is... meleg.

- Jó reggelt szépség!- suttogott somolyogva. Átöleltem izmos testét, és behunyt szemekkel kérdezősködni kezdtem.

- Szia. Hogy kerülök ide?- kuncogtam.

- Jeffrey elhozott hozzám, mert elájultál, de ő azt hitte, hogy csak alszol, és még úgy tudta, hogy járunk szóval így vagy most itt. Onnan tudtam meg, hogy elájultál, hogy hiába próbáltalak felkelteni, te sehogy sem reagáltál, így rengeteg féle módszert bevetettem, mire felébredtél, de lehet, erre már nem emlékszel. Aztán már tényleg csak aludtál, engem szorongatva. - nevetett érdes, reggeli hangján.