Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Season 2; Chapter 5

Fájdalmasan meredtem magam elé, miközben a levél könnyű piheként hullott ki kezeim közül.
A könnyek egy-két másodperc múlva visszafojthatatlanul, záporként bújtak elő szemeimből, és éreztem, hogy az eddig általam megtartott kontroll, könnyűszerrel összedől. Ő volt az egyetlen ember egész gyermekkoromban, aki miatt azt éreztem hogy van miért élnem. Csakis ő.

Képtelen voltam körbenézni. Nem akartam látni Hailey összetört tekintetét, sem a könnyeket, és semmit. Magamba zuhantam.
Összeszorítottam szemeimet, remélve, ezzel a lelkem fájdalma is enyhül, de valójában akkor még igazán fel sem fogtam hogy mi történt.

- Rhea, kérlek nyisd ki a szemed. Rhea. - majd miután megtettem, amire a vőlegényem kért, csak méginkább elvesztem. Harry sírt. - Részvétem.

Sosem akartam ezt a szót hallani. Utáltam. Gyűlöltem.
Miután már nem bírtam tovább, odamentem Haileyhez, aki már-már kómásan ült a velem szemben lévő fotelben, és átöleltem. Ő is sírt.
Eközben Louis elköszönt Harrytől, és elment, mert jobbnak látta ha akkor nem marad ott. Nem csodálom. Rossz időzítés.

Órákon át csak ültünk egymás mellett a legjobb barátnőmmel, és sírtunk, amit Harry szótlanul nézett végig. Már ő sem tudott mit mondani.
Későre járt, körülbelül éjfél lehetett, mikor Hailey, bármennyire is ellenkeztünk, hazament...egyedül akart lenni.

- Gyere ide R. - tárta ki karjait Harry, miután becsukta az ajtót. - csodálatos ember volt. De mindig vigyázni fog rád. Tudom.

- Annyira nem tudom elhinni...miért neki kellett itt hagynia? - zokogtam fel újból Harry ölelésében.

- Nem tudom kicsim...nem tudom. - csak álltunk ott csendben, egymásba temetkezve, mikor H újból felsóhajtott. - a szüleid... - remegett meg hangja. - a szüleid már tudják?

- Istenem...nem. Fel kell őket hívnom. - engedtem el Harryt.

- Most? - gondolkodott el.

- Igen, most.

Elrobogtam a hálószobánkba, ahol megpróbáltam felhívni a szüleimet, de ki voltak kapcsolva. Elképzelhetőnek tartottam, hogy már megtudták, és ezért nem voltak elérhetőek.

****************************************************

A kormányt erősen szorítottam, mintha csak az életem múlt volna rajta, miközben a könnyek ugyancsak folytak szemeimből.
Néha rá-rápillantottam a mellettem ülő Harryre, aki halkan szuszogott. Éjjel volt, mi pedig a szüleimhez tartottunk.
Harry nem akarta engedni, hogy én vezessek, de addig veszekedtem vele, míg nagynehezen bár, de én ültem a vezetőülésben.
Mellettem az autók néha már ijesztően sebesen haladtak el, de igazából én is ilyen gyorsasággal mentem.

Az autópálya kellős közepén még hajnali 2-kor is hatalmas forgalom volt. Mindenki sietett valahová. Mindenkin érezni lehetett a stresszt.
Nem is igazán tudom miért, de hátrapillantottam a tükörből...és mögöttem Kevin ült.
Olyannyira megrémültem, hogy félrerántottam a kormányt, ami azt eredményezte hogy áthajtottunk a szembenlévő sávba.. sikítások, dudálások, majd egy hatalmas csattanás, és minden elsötétült.

...Fogalmam sincs hány órája dekkolhattunk ott mindenféle segítség nélkül, mikor felébredtem.
Körbenézek...egy réten vagyunk. Harry mellettem fekszik. Odabújok hozzá, muszáj tudnom, hogy él-e. A mellkasára hajtom fejem, de onnan semmilyen dobbanás nem hallatszik.
Immár újból elsírom magam, amit képtelen vagyok abbahagyni.
Szorítást érzek a mellkasomban, ami miatt odakapom kezem, de...innen sem szűrődik ki semmilyen hang, vagy érzés.
Meghaltunk.
Felállok, és sétálni kezdek...lehetetlennek tartom az egészet, és most mégis ez történik.
Látok egy óriási fát, amihez odasétálok.

Meglátom a fa tövében a testvéremet. Odarohanok hozzá, és a karjaiba hullok, immár újból sírva. Nem hiszem el, hogy a halála után újra találkozhatunk.
Megölelem, erősebben mint bármikor, de hirtelen mindent feketeség vesz át. Már nem látom sem Harryt, sem Kevint, sem a rétet...csak a feketeséget.

- Rhea...az Isten szerelmére Rhea ébredj már fel! - rázta a testem Harry. Arcára ijedtség ült ki. Tehát az egész csak egy álom volt.

- Mi... mi történt? - töröltem meg szemeimet, amik nedvesek voltak.

- Arra ébredtem, hogy kapálózol, és ordibálod, hogy "Kevin, maradj itt." Aztán felültél, és sírni kezdtél, majd ez a kettő újra és újra. - simogatta a kezem Harry. - annyira aggódtam érted Kicsim.

- Hány óra van? - tértem el a tárgytól, ugyanis nem akartam többé az álmomra gondolni. Szörnyű volt.

- Hajnali 4. Feküdjünk még vissza. Pihenned kell. - fürkészte arcom Harry azokkal az igéző smaragdjaival, amikkel anno levett a lábamról.

- Rendben. - válaszul elfordultam, és neki háttal feküdtem, ugyanis én már tudtam, hogy úgy sem fogok visszaaludni, és így lesz a legkönnyebb kimászni miután elalszik.

Alig telt bele 20 percbe, már hallottam is Harry egyenletes szuszogását, így halkan ki tudtam osonni a hálószobánkból.
Lementem a lépcsőn, és megrohamoztam a konyhát. Nagyon éhes voltam, ahogy a terhességem óta mindig.
A hűtőből kivettem egy tábla csokit, mert nem akartam azzal felébreszteni Harryt, hogy a főzéssel próbálkozom. A csoki finom, és talán még boldoggá is tesz.

Átmentem a nappalinkba, ahol leültem a kanapéra, és csak bambultam. Bambultam, és az álmomat idézgettem folyamatosan...nem tudott elmúlni. Nem tudtam elfelejteni. Ahogy azt sem, hogy Kevin már nincs többé köztünk.

A megemészthetetlen fájdalom újra hatalmába kerített, és magatehetetlennek éreztem magam. Harryre lett volna szükségem, de tudtam hogy neki pihennie kell.
Kishíján megettem az egész tábla csokit...körülbelül egy csík maradhatott belőle, mikor bekapcsoltam a tv-t, remélve hogy ha már a csokoládé nem, majd az elviszi a rosszkedvemet.

Ahogyan kapcsolgattam a csatornák között, mintha egy halk kopogást hallottam volna a bejárati ajtónkon, így odamentem, és kinéztem a kukucskálón.
A személy aki előttem állt, az....nem igazán tudtam elhinni, hogy ő itt, de tudtam hogy miért jött, ami csak méginkább elkeserített.
Kinyitottam a nyilászárót, és csak bambultam az előttem álló nő szemébe, hosszú-hosszú perceken keresztül.

- Anya?

Sziasztooook!
Nos...hm...mit mondjak.
Innentől majd igyekszünk már pontosak lenni, és időre megírni a részeket...
Köszönjük az eddigi megértéseteket! Nagyon szeretünk titeket!
Ha tetszett, vote-oljatok és komizzatok!

Big Love:

R❤️