Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Chapter 1

Mikor végre kisírtam magam Hailey vállán, elindultunk be a városba. Szerettem volna egy kicsit sétálni, végre az otthoni közegben, mert már őszintén hiányzott London. Megjegyzem, míg én sírdogáltam, Harry is felpofozta a nőjét, majd faképnél hagyta őket, s ezek után a két szánalomhalmaz is lassan elhúzta a csíkot.

Miközben sétáltunk, elmeséltem Haileynek mindent, ami New York-ban történt velem. Jó volt már egy kicsit lelkizni is, mert sajnos nagyon régóta nem volt rá alkalmunk. Délután 5 felé járhatott az idő, mikor elindultunk az otthonunkba, mert még ki kellett pakoljak a bőröndjeimből, ugyanis miután hazaértem, csak ledobtam őket, és futottam is a parkba. Lassan, csendben pakolásztam ki, mikor Hailey ordított nekem a nappaliból:

- Nem megyünk ma elbulizni?- és az "i" betűt már-már zavaróan elhúzva fejezte ki vágyait.

- Tesó, biztos jó ötlet ez?- kiáltottam vissza bizonytalanul, hiszen le voltam törve Dan miatt is.

- Persze! Ki kell kicsit kapcsolódnod végre!

- Rendben, menjünk! - nagy nehezen beadtam a derekam, pedig őszintén, semmi kedvem nem volt.

A ki- és bepakolással körülbelül 1 óra alatt végeztem, és azután már készülődtünk is a buliba. Fogalmam sem volt, hogy Hailey hova akar vinni, és még csak remélni is alig mertem, hogy jól fogom magam érezni.
Én nem pingáltam ki annyira magam, mert nem szeretem elrejteni az igazi arcomat, így csak egy kis szempillaspirál és rúzs került rám. Hailey persze még órákat el tudott volna tölteni sminkeléssel, ha nem szólok rá, de már estefelé összeszedtem magam, és még talán kedvem is támadt egy kicsit szórakozni. Magamra kaptam egy fekete-fehér testre simuló ruhát, és egy fekete magas sarkút. Hailey színesebb ruhát vett fel, de ez a hétköznapokban is mindig így volt: ő sokkal több színt vitt az öltözködésébe, mint én.

Este 10-kor léptünk ki a kapun, és onnantól Hailey navigált. Egy óriási szórakozóhelyre vitt, minek neve: "Jungle" volt. Bementünk, és rögtön szembe csapott az a durva pia szag. A bömbölő zene, az ittas emberek, és ez a tömeg... Szörnyű volt.

- Hailey, én inkább hazamegyek. Te maradj csak, majd hazatalálok!

- Biztos, hogy most már nem mész! Hidd el nagyon jó lesz!- szólt vissza lelkesen. Sajnos tudtam, értelme sincs visszaszólni, mert vele nem lehet ellenkezni.

Elkezdődött a nagy buli, még több ember özönlött be, de már lassan kezdtem magam elengedni. Azon kaptam magam, hogy nagyban táncikálok, Hailey pedig nincs velem. Sehol sem láttam, de gondoltam, majd előkerül. Akivel táncoltam, egy nagyon helyes pasi volt. Kócos szőke haja, ahogy táncolt, folyton arcába lógott. Szerettem volna vele beszélgetni, mert igen jóképű volt. Nem sokat kellett várnom, szerencsére ő leszólított.

- Egyedül jöttél?!- próbálta túlkiabálni a zenét

- Nem, a legjobb barátnőmmel, de őt nem látom sehol! - kiabáltam vissza.

- Ó értem!- és itt abba is maradt a nagy társalgásunk.

Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam, olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Szinte már lyukat égetett a hátamba ennek a valakinek a tekintete. Késztetést éreztem arra, hogy megkeressem az illetőt, aki rajtam legelteti a szemeit. Körbe-körbe kezdtem nézelődni, és aztán megakadt valakin a szemem. Úristen. Újra azok a smaragd zöld szemek. Amint meglátta, hogy nézem őt, elkapta gyönyörű íriszeit rólam. Méterekre távol volt, és nem is akartam odamenni. De basszus! Attól, mert jól néz ki még utálom!- motyogtam magamban.

- Rhea, mindenhol kerestelek!-fogta meg a karomat Hailey, és abban a pillanatban elkaptam onnan a szememet ahol H...Akarom mondani akit, utálok állt, és legjobb barátnőm túlfestett arcát kezdtem fürkészni. Ami mellesleg szép volt, csak már túl mű.

- Hugi nem mehetnénk haza? Nem érzem magam túl jól!- kérleltem őt

- De, mehetünk! Már én is el vagyok fáradva!- s ezzel a mondattal együtt kézen fogott, és kihúzott az óriási szórakozóhelyről

***

Teljesen szokatlan módon, nagyon korán kipattantak a szemeim, ahhoz képest, hogy a fejem szétszakadni készült. Nem volt otthon gyógyszer, így felöltöztem, és halkan elhagytam a lakásunkat, remélvén hogy a közelben találok egy gyógyszertárat, ugyanis ami az utcában volt, bezárt. Ahogy kiléptem az ajtón, megvakított a nap fénye, de talán kissé jól is esett most ez nekem.
De ekkor újra éreztem azt az égető tekintetet magamon...

Próbáltam gyorsítani lépéseimen, már amennyire másnaposságom engedte, mert ha hiszitek, ha nem borzasztóan kellemetlen tud lenni, ha az ember azt érzi, figyelik. Egyre közelebb éreztem magamhoz ezt a kísérteties érzést, de talán kezdtem elhitetni magammal, hogy csak azért érzem ezt, mert tegnap elég hosszú volt az éjjel.

Pár utca múlva, sikeresen betértem egy patikába, majd hazafelé már szinte futottam. Beérve a lakásba, nem mindennapi látvány fogadott. Reggel 8-kor Hailey ébren van. Általában, sőt mindig Hailey 10-ig vagy 11-ig alszik, így én hamarabb fel szoktam kelni, mint ő. Kint mászkált a nappaliba, majd lehuppant egy fotelba, és felhívott a telefonján. Már másodjára csörgette, mikor feltűnt neki, hogy a lakásban vagyok, így mikor észrevett, hangos kacajommal az egész házat betelítettem. Nagyon vicces volt a szitu, mert miután megtörtént az eset, Hailey-nek még csak fogalma sem volt arról, hogy min nevetek.

Eldöntöttem, hogy nem mondom el neki, hogy mi történt kint, mert neki is volt épp elég baja. Meg ez nem is volt akkora dolog, hogy szóra kellett volna méltatni. Vagy talán mégis?
Csináltunk szendvicseket, majd letelepedtünk a hatalmas étkezőasztalunkhoz reggelizni. Természetesen, a reggelinkhez, automatikusan járt 1-1 fájdalomcsillapító, ugyanis ha akkor nem vettük volna be, az egész napot végigkínlódhattuk volna. Elmosogattam, majd nyugodtan nyugtázhattam magamban, hogy ma délelőtt semmi értelmeset nem fogunk csinálni, ugyanis Hailey visszament a szobájába, és be is zárkózott, ami nála azt jelenti, hogy még aludni akar, és fog is.

Én is visszacsoszogtam a saját kis barlangomba, és a telefonomat kezdtem bújni. Nagyban játszottam, ráadásul, szinte már félálomban voltam, mikor kopogtattak az ajtónkon. Halkan, meglestem a kukucskálón, hogy ki áll az ajtó másik oldalán, de nagy, fülig érő mosolyomból semmi sem maradt. Furcsa volt, de, talán mert másnapos voltam, eszembe se jutott Dan. De most, itt állt az ajtóban, teljes embernagyságban. Résnyire kinyitottam az ajtót, majd közömbösen megszólaltam, pedig közben a szívem még kisebb darabokra hullott.

- Mit keresel itt? Nem nézted el a házszámot? Ez itt nem Miss. vakolat lakása- mosolyogtam rá undorodva

- Nem mehetnék be?- kérdezte nyöszörögve

- Ide aztán biztos nem! Szia Dan.- válaszát meg sem várva csaptam be magam után az ajtót és sprinteltem vissza szobámba, majd hagytam, hogy könnyeimmel küszködve, elraboljon az álomvilág...

Sziasztoook! Reméljük, hogy tetszett nektek ez a rész! Mivel szerdán Petra minden fontos infót leírt, most nincs mit mondanom!😀❤️❤️
Ha tetszett vote+komi

All the love:
R