Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Chapter 4

A pulthoz sétálok a táncoló testek között, akik a dübörgő zene ritmusára vonaglanak a sötét bár színes fény áradatában. A pultostól egy whisky-t kérek. Nagyot kortyolok a pohárban lötykölődő sárgás folyadékból és a tömeg felé fordulva érzem, hogy egy fürkésző tekintet égeti a hátamat. A fejemet elfordítom az ajtó felé így a még mindig beérkező embereket figyelem meg, a beözönlők nagy része alul öltözött nem éppen józan lányokból, akik domborulataikat villantják ki és kanos pasikból áll, akik valószínűleg a következő egyéjszakás áldozataikat keresik ezen a helyen. Ahogy visszafordítanám a fejem a táncoló fiatalok felé, szemeim egy smaragd zöld szempárba ütköznek, amik az én tengerkék szemeimet fürkészik
Az alkohol hatása miatt elfelejtem a gátlásaimat, többek között, hogy utálom Őt. Harry Styles-t.
Fejével a táncparkett felé intve szól hozzám, miközben én még mindig őt fürkészem.

- Táncolunk? - szólal meg rekedtes, mély hangján. Válaszként elindulok a táncolók közé és nagy kezét megfogva magam után húzom. Amikor úgy vélem elég mélyen bent vagyunk, a tömegben felé fordulok, kezeimet a nyaka körül kulcsolom lazán össze, szemeim az övébe fúrom, majd elkezdek táncolni. Ő sem tétlenkedik, kezeit derekamra helyezi, és együtt kezdünk mozogni a zene ritmusára.

A harmadik végigtáncolt szám után elkezd forogni a világ. Kezeimet a homlokomra szorítom, remélve, hogy így enyhülhet a fejfájásom és az émelygés. Ő is észreveszi, hogy valami nincs rendben velem, így aggodalmasan így szól;

- Jól vagy? Kimenjünk egy kicsit levegőzni hátha jobb lesz? - nem ihatott olyan sokat, mint én, maximum 1-2 pohárral. Ami semmi az én 6 poharamhoz képest.

- Igen, a-azt hiszem - itt megállok egy kicsit mondandómban, mert az alkohol és a fejfájás miatt nem tudok kinyögni egy értelmes mondatot sem. - az jól esne. -próbálok valami mosoly-félét varázsolni az arcomra, de nem nagyon megy.
Csuklómra kulcsolja a kezét és elkezd kifelé húzni a még mindig táncoló nagy tömegből.
Az ajtón kilépve az egyetlen világításforrásunk a helyet reklámozó tábla volt, amire az volt írva, hogy "Jungle". A bártól nem messze volt egy park így elkezdtünk arra felé sétálni. Az oda tartó út alatt kissé imbolyogtam az ital mennyiségnek hála.
Csendben tettük meg a távot a park felé, de nem a kínos csendbe, hanem inkább a megnyugtató félében.
A parkba érve egy fa alá ülünk le egy padra. Én előre meredve nézek a sötétben, amikor mozgolódást hallok magam mellől. Fél szemmel oda nézek és meglátom, ahogy Harry felém fordul. Látom rajta, hogy szeretne valamit mondani így felé fordulok én is, amennyire azt a pad engedi.

- Tudod... - a fülem mögé tűr, egy tincset a hajamból miközben suttog. - Nagyon gyönyörű vagy ma. - közelebb hajol és szinte már az ajkaimra suttogja a szavakat - Van egy dolog, amit meg szeretnék tenni. - még közelebb hajol, ajkainkat már csak milliméterek választják el, amikor is meghallok egy bizonyos hangot. Az ébresztőm hangját.

"Sweet creature
Had another talk about where it's going wrong
But we're still young
We don't know where we're going
But we know where we belong"

A szemeim kipattantak. Teljesen leizzadva ülök fel az ágyban, a hajam csomósan tapad a homlokomra és a fejemre az izzadság miatt. Sokkosan meredek magam elé. Olyannyira valóságos volt ez az álom, hogy szinte érzem magamon az érintését, holott még soha az életben nem ért hozzám. A legközelebbi dolog kettőnk között az volt, hogy azon a bizonyos napon a 2 méteres körzetemben volt...
Az ébresztőmről is beszéljünk egy kicsit. Nagyon hatásos egy olyan ember hangjára kelni, akit utáltok...

Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyamból, pedig még mindig sokkhatás alatt voltam, és egyenesen a fürdőszobába siettem. Levettem magamról izzadt pizsamámat, amit a szennyes kosárba hajítottam, és be is álltam a zuhany alá. A csobogó víz langyos cseppjei könnyeimmel keveredve zuhantak a lefolyóba, és akkor azt éreztem, most erre volt szükségem. Ugyanis sírtam. Az álmom akkora hatással volt rám, hogy azt éreztem, ha nem sírok, fel fogok robbanni.

Kimostam a hajamat is, mert már az is úgy nézett ki mintha egy hete nem lett volna megmosva, és visszaszaladtam a szobámba, hogy az előre kikészített ruháimat felvegyem. Az öltözékem egy bőrnadrágból, egy krémszínű felsőből és egy blézerből állt. Megszárítottam a hajam, és feldobtam egy natúr sminket, majd Haileytől elköszöntem, és hamarosan elindultam az újdonsült munkahelyemre.

Beérve a Columbia Records épületébe számomra teljesen új, mégis gyönyörű látvány fogadott. Mindenki szorgosan végezte munkáját. Az összes stúdióba egy órási üvegfal engedett belátást az ott dolgozókra, és az előadókra. Láttam Adelet, Beyoncét, de még Katy Perryhez is szerencsém volt. Nagy mosolyra húzódott a szám, aztán talán egy kicsit meg is ijedtem, mikor egy férfias hangot hallottam a hátam mögül.

- Szia! Bizonyára te vagy az új lány! Én Jeffrey Azoff vagyok, Harry Styles menedzsere! Ezen a héten, de még lehet a következőn is velünk fogsz dolgozni!- a szemem óriásira nyílt. Baszki! Pont vele álmodtam! De én őt utálom! Kiáltozta a belső hangom. Éreztem, ha meglátom, Harryt újra le fogok blokkolni.

- Jó napot! Rendben, ezer örömmel dolgozom magukkal!- mosolyogtam hamiskásan

- Akkor menjünk is! Ma a Kiwi című dalon fogunk dolgozni!

Befáradtunk a mi stúdiónkba, ahol mi meglepő, ott volt az én szerelmetes Harrykém. (Szarkasztikakhm) Jeffrey bíztatása miatt, odatoltam elé a képem, hogy bemutatkozzak neki, pedig iszonyatosan remegtem.

- Szia! Rhea vagyok, az új gyakornok! Örülök a találkozásnak!- mosolyogtam, újra a hazug oldalamat megcsillogtatva

- Szia! Te gondolom tudod, hogy én ki vagyok. De amúgy nagyon ismerős vagy te nekem. Nem találkoztunk már valahol?- somolygott önelégülten

- Nem, nem hinném.- mondtam olyan kőkemény magabiztosságot tettetve, hogy a föld is beleremeghetett volna.

Felvettük Harry hangját, igaz még a zenei aláfestésen nem dolgoztunk, de a zenészek még be sem értek, így 3 cirka óra után, szünetünk volt. Egyébként, míg segített nekem az egyik felettesem, Mark, vércikkin éreztem magam, mert Harry engem stírölt. Mikor mondták, hogy egy fél órás szünet jön, futólépésekben tértem ki a szobából, majd miután levegővételemet sikerült stabilizálnom, elindultam, gondolván hogy felfedezem az óriási épületet, már amennyire az időm engedi.

Már majdnem körbejártam az egészet, mikor órámra pillantottam, és még 5 percem maradt visszatérésig. Semmit nem ettem, bár az idegtől étvágyam sem volt. Sétáltam vissza, telefonomat bámulva, mikor nekiütköztem egy kemény mellkasnak. Hát persze.

- Kislány, legközelebb vigyázz jobban!- felnézve Harry egoista arcával találhattam magam szemben, már megint. - amúgy érted jöttem pont, szóval induljunk vissza!

- Okés - válaszoltam készségesen, remegő hanggal

- Ne félj, nem eszlek meg!- kacsint rám - amúgy nagyon jó a segged ebben a nadrágban - suttogta magában. Én azt hittem fejbe lövöm magam. Hogy lehet valaki ennyire illetlen?!

- Hogy mondod?- vetettem oda bunkó stílusban a kérdésemet.

Ekkor már tudtam, hosszú lesz ez az 1 hét...

Sziasztook!❤️
Bocsi a késésért, csak hosszú volt a tegnapi nap, és már fáradt voltam az íráshoz!
Ha tetszett a rész, vote+komi❤️

All the love:
P&R ❤