Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Season 2; Chapter 4

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~
H A R R Y S T Y L E S
~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

- Vigyázz az unokáimra és a menyasszonyodra is - anya a vállamra helyezte a kezeit és egyenesen a zöld szemembe nézve, erősítette meg a a mondanivalóját - Ő nem Camille. Egy arany lány. Tud főzni, mosni, takarítani, a gyerekeidet hordja a szíve alatt, szeret téged és még el is visel. Az a sárká... lány ezekből egyiket se tudta teljesíteni. Rhea nem fog megcsalni vagy kihasználni, látom a szemében, hogy mennyire szeret téged. De hidd el fiam, ha bármit is csinálni mersz ellene. Mellé fogok állni. Bízok benne, hogy nem leszel olyan hülye, mint eddig, hogy elbaltázd ezt az alkalmat. Bár eddig nem is volt alkalmad elrontani, nem volt ilyen lány a közeledben - az utolsó mondat vége után átnéztem anya válla fölött a kocsimig, ahová épp Rhea és Gems pakolták be a cuccainkat, pontosabban csak azt, az óriási mennyiségű ételt, amit anya pakolt be nekünk, hogy ne éhezzünk. A szerelmem és a nővérem a pakolás közben boldogan beszélgetnek és önfeledten nevetgélnek, nincs is jobb ennél, amikor láthatom ezeket a pillanatokat.

- Mindennél jobban szeretem. Soha nem tudnék neki ártani

- Remélem is Harry. Remélem.

××××

Rhea a fejét a mellkasomon pihentette, közben pedig ujjaival a tetoválásaimat rajzolgatta át.
Hihetetlen, hogy még mindig képes egyetlen érintésével is felpezsdíteni a vérem, de muszáj vissza fognom magamat. Nagy sajnálatomra, de nem tehetem magamévá minden másodpercben, pedig néha tényleg úgy érzem, hogy szükséges lenne.
Kettő órája értünk haza az útról, amit a szerelmem végig aludt. Most pedig a pihe-puha ágyunkba fekszünk össze bújva, beszélgetve és néha egy-egy szerelmes csókot váltva.

- Min gondolkozol? - régóta csak a semmibe meredt, szinte hallani lehetett, ahogy a fogas kerekek kattognak a fejében.

- Mi lesz az egyetemmel? Hogyan fogok levizsgázni? - aggodalmasan, könnyekkel a szemében nézett fel rám.

- Pici, nyugi. A vizsgák májusban lesznek 5 hónapos leszel akkor. Simán meg tudod csinálni és én is itt leszek neked, mindenben segíteni fogok, amiben tudok. Ugyan levizsgázni nem tudok helyetted, de hidd el, hogy azt is szívesen megtenném. - miközben beszéltem, nyugtatás képpen az arcár simogattam, ami úgy látszik be is jött, mert egy nagy sóhaj kíséretében bólintott egyet, mondván képes lesz rá. - Mit szólnál hozzá, ha ma áthívnám Louis-t? Szeretnélek neki személyesen is bemutatni.

- Áthívhatod nyugodtan. Viszont akkor lehet én is áthívom Hailey-t, nagyon rég beszéltünk - aranyosan felhúzta az orrát, miközben elgondolkozott.

- Tegnap este két órán keresztül beszéltetek - felkuncogtam a „nagyon rég" feltételezésén. Lehet, csak nekem volt nem régen a tegnap este. A lányok biztos, valamilyen más időmérési módszert használnak.

- A tegnap igen is régen volt, rengeteg dolog történhetett azóta - és tényleg rengeteg dolog történt az egy nap leforgása alatt, bárcsak meg tudtuk volna előzni, bárcsak ne kellett volna átélnünk a fájdalmakat.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~
R H E A B O L T O N
~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

Csengettek.
Én pedig még sehol sem állok. A süteményt ebben a pillanatban toltam még csak be a sütőbe. Még nem öltöztem át, így csak Harry egyik pólója van rajtam, amiben nem szívesen mutatkoznék be a vőlegényem egyik barátjának...

- Hazz, nyisd ki légy szíves az ajtót, nekem még át kell öltöznöm.

- Miért kell átöltöznöd? Így is... - a fiú mondata közben beért a konyhába, így megpillanthatta az öltözékem - Siess öltözni. Így csak nekem tartogasd magad Asszony - annyira mégsem siettetett, mivel a derekamnál fogva magához húzott és egy lusta csókot nyomott a számra - Nah menj, én meg megyek nyitom az ajtót.

Fent egy egyszerű kockás inget és egy fekete farmer nadrágot kaptam magamra, majd gyorsan lesiettem a két vendégünkhöz. Harry, Louis és Hailey a nappaliban ültek és nevetgélve beszélgettek, az asztalon, pedig egy levél hevert bontatlanul. Egy levél, amelynek annyiszor láttam már a csomagolását és rögtön felismertem. Kevin küldte a levelet.

- Sziasztok! - köszöntem vidáman a két embernek. A hangomra Louis felkapta a fejét, majd a kanapéról felállva köszöntött engem egy öleléssel.

- Harry már rengeteget mesélt rólad - mosolygott rám, a mondatán el kellett nevetnem magam.

- Nekem is sokat mesélt már rólad - mosolyogtam vissza. A vőlegényem felé néztem, aki csak nevetve fogta a fejét a helyzet miatt.

- Amikor indultam, akkor hozta a postás a leveleket és Kevin is küldött egyet, így gondoltam elolvashatnánk együtt - Hailey vigyorogva nyújtotta át az említett borítékot, én pedig mosolyogva nyitottam fel. Mindig nagy örömmel vártuk a bátyám leveleit.

- Tisztelt Rhea Bolton, és családja! - kezdtem el hangosan olvasni a levelet, miután kinyitottam - Őszinte részvéttel vegyítve szeretnénk közölni, hogy Kevin Bolton, a 21. szakasz kiemelkedő tagja, egy bevetés során ( 02.20 ) életveszélyes állapotba került, orvosaink, pedig nem tudtak rajta segíteni, így február huszonnegyedikén életét vesztette. Egyéb részletekkel kapcsolatban kérjük keressék meg szervezetünk vezetőségét. Fogadják őszinte részvétünket.

Sziasztok!
Őszintén nem is tudom mit mondjak... Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Sajnálom, hogy ennyit csúsztam a résszel és még így sem vagyok képes valami normálisat kiadni a kezemből.
Az utóbbi egy- két hónapban, valami nagyon elromlott bennem, vagyis nem most kezdődött, de most alakult ki teljesen. Nem vagyok képes felhőtlen, boldog részeket írni, vagy néha egyáltalán írni sem. Rengeteg, emberrel megromlott a kapcsolatom, a családomból és a baráti körömből egyáltalán.
Ezek mellett az okok mellett, nem érzem sajátomnak a történetet, ami nyilván egy elég nagy gond.
Nem tudom, hogy fog e javulni ez a helyzet és, ha igen, mikor, de az biztos, hogy addig nem vagyok képes se a rwagba, se ide egy épkézláb részt összehozni (a saját profilomon, az egyik könyv az érzéseimet tükrözi, a másik pedig szimplán szomorú, így ezeket ezért nem említettem meg).
Sajnálom. P.