Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Chapter 11

"Rhea, azt hiszem meleg vagyok..."

Bár hiába tudtam, hogy ez jön, kissé lesokkoltam mondata hallatán, hiszen más, mikor elképzeljük, és más mikor valóban halljuk a saját fülünkkel a tényt, ami egyébként az utóbbi időkben kezdett egyértelművé válni.

- Hogy hogy mondod?- kérdeztem kínosan.

- Azt hiszem meleg vagyok... - vakargatta tarkóját. - de nagyon szeretném ha ezek után ugyanolyan legjobb barátok maradnánk mint amilyenek voltunk, mert csodálatos ember vagy, és mindenképpen tudnod kell minden dologról ami engem érint, mert amúgy hihetetlenül szeretlek, de valamiért nem úgy al..

-Ssss. Scott. Állj. Figyelj most egy kicsit rám. Abszolút nem haragszom rád. Én is beszélni akartam veled. Már körülbelül egy hete érik bennem egyfajta érzés, de mostmár tudom, hogy ez biztosan így van. Szeretném, ha te sem haragudnál rám. Azt érzem és gondolom, hogy én már csak barátként szeretlek, pedig egy rohadt jó pasi vagy, és imádlak, de nekem te csak a legjobb barátom vagy. Kár, hogy erre csak ennyi idő után sikerült rájönnöm, de ez már így alakult. Amíg együtt voltunk, nagyon jól éreztem magam veled, és kívánom hogy találd meg azt a fiút, akivel felhőtlen lesz a szerelmetek.- mosolyogtam rá. De ez nem amolyan műmosoly féleség volt. Tényleg boldog voltam hogy így alakult, és nem valami csúnya befejezése lett a kapcsolatunknak.

- A-akkor nem is vagy morcos?- kérdezte kisfiúsan.

- A legkevésbé sem. Te vagy a legeslegjobb barátom. Soha nem tudnék rád haragudni.
Viszont, nekem mennem kellene, már majdnem 6 óra van, Hailey pedig vár haza mert elvileg el akar vinni oda ahol még "sosem jártam"- rajzoltam macskakörmöt a levegőbe és egy hatalmas sóhajjal felálltam, hogy cipőmhöz induljak, majd elköszönjek Scottól.

- R biztosan nem tudsz még egy kicsit maradni? Beszélnünk kellene még...

- Mostmár biztosan nem, de ha neked az úgy jó, hogy este felhívlak, akkor hívni foglak, és akármennyit beszélhetünk- kacsintottam rá huncutan.

- Rendben de nehogy elfelejtsd, szükségem van rád!- kacsintott vissza, mikor már fekete cipőm lábamon volt, és szinte a küszöbön álltam.

- Rhea... A..Azért még egy utolsó "búcsú-baráticsók" belefér? Baszott jól csókolsz!- fújtatott idegességet tettetve.

- Te is nagyon jól csókolsz!- s ezzel a mondatommal karjaiba vetettem magam, hogy egy utolsó csókkal lezárjam életem egyik legmeghatározóbb 3 hónapját, egy csodálatos emberrel.

- De mostmár valóban mennem kell! Nagyon szeretlek!- adtam egy puszit arcára, és bíztatás képpen még egyszer megszorítottam kezeit- senki nem fog ezért elítélni.

- Remélem is! Szia Szépség! Este hívj!- dobott puszit a levegőbe, miközben én az autómhoz tipegtem

- Úgy lesz!- mosolyogtam rá- Puszii!- majd beszálltam és elhajtottam.

Tudjátok, mikor már felnőtt vagy, és autód van, egyetlen egy dolog miatt olyan ideges tudsz lenni, hogy... Ah.. arra nincsenek szavak! És ezek pedig a béna sofőrök.. Hogy miért is említem meg ezt? Mert hazafelé menet kifogtam egy ilyet, aki előttem gyök 2-vel akarta eltolni a biciklit, engem pedig szétvetett az ideg, ugyanis negyed 7-re csodamód otthon kellett volna lennem. Mikor már 6:10 volt, és biztos lehettem abban, hogy nem érek haza, felhívtam Haileyt és ezen érdekes beszélgetés zajlott le köztünk:

- Haló! Hai itt vagy? Csak azt akarom mondani hogy nem fogok hazaérni pontosan!- mondtam el egy szuszra monológom, feszülten, válaszát várva.

- Tényleg? Akkor gyere a Columbia Recordsba!- és itt bontotta is a vonalat. Csak egyet nem értettem. Miért pont oda?

Egyébként, azt elfelejtettem mondani, hogy kezdetét vette az egyetem, de egy héten maximum 2 nap megyek be, a többi időmet meg inkább a munkába, és a barátaimba forgatom vissza. Ez így teljesen rendben van, a tanáraim is tudják, hogy most sínen van az életem, és pont ezért nem is zargatnak olyanokkal, hogy menjek be több nap is. Emellett, ha nem megyek be, nap végén Hailey megmutatja, hogy melyik anyagokat vették, amíg én nem voltam, hogy pótolni tudjak.
Nagyban vezettem, mire végre odaértem a Columbia Records hatalmas épülete elé, ahol semmi szokatlan nem volt, csupán annyi, hogy tőlem nem sokkal ott parkolt Hailey gyönyörű Audi A8-asa amiből boldogan pattant ki, mikor meglátott.

Egy hatalmas mosoly kíséretében kiszálltam járgányomból, majd bezárva ajtaját, Hailey mellé siettem.

- Minek kellett idejönnünk?- kérdeztem kissé izgatottan, bár annyira nem foglalkoztatott mint amennyire gondoljátok.

- Majd meglátod! Csukd be a szemed és fogd meg a kezem!- utasított Hailey, én pedig így tettem.

Elindulva, rájöttem, hogy befelé igyekezünk, és az egyetlen mázlim, hogy nem magassarkú volt rajtam, mert Hailey szószerint ROHANT. Mikor már hallottam az önműködő üvegajtó nyitódását, tudtam, nincs sok hátra.

- Mostmár nézhetsz!- súgta fülembe ezeket a szavakat a legjobb barátnőm.

Mikor kinyitottam a szemem, elsírtam magam. A hatalmas előtér, fel volt díszítve, lufikkal, rengeteg étellel- és italokkal megrakott asztallal, és egy "A hónap dolgozója" feliratú hatalmas zászlóval. Miközben legeltettem a szemem ezen az eszméletlen gyönyörű látványon, megláthattam, hogy mindenki itt volt aki számított. Magyarul, szinte az egész Columbia Records, kivéve a sztárokat. Viszont, egyetlen egy sztár megjelent. És ez... ahh Harry volt.

Csak álltam némán, könnyeimet törölgetve, miközben engem nézett mindenki. Elég gáz volt.

- Kislány mi a baj? Nem tetszik?- jött oda hozzám Harry

- De.. Pont ez az.. ez...ez Gyönyörű! Nyugi Harry semmi baj!- mosolyogtam rá

- Szia Rhea! Azért csaptuk ezt a bulit, mert hihetetlen jó dolgozó vagy, pedig még csak 3 hónapja dolgozol itt, és emellett szuper barát!- mondta Jeffrey somolyogva

- Köszönöm. Akkor emberek, kezdődhet a party?- kiáltottam el magam. Mindenki egy igeeen sikítással jelezte, hogy ezt várták.
Csak azt nem értettem, hogy Scott miért nincs itt. Ennyire kiborult?

Elindultam a buli kellős közepébe, mikor már kissé becsiccsentettem, (mert mondták a többiek, hogy ma majd hazavisznek a C.R. sofőrei, holnap meg majd betaxizunk, és addig az autónk itt marad) és ringatni kezdtem csípőm a zene ritmusára. Hihetetlen jól éreztem magam!
Órákat táncoltam át, mikor megéreztem egy kezet az enyémmel összefonódni, így tágra nyílt szemekkel kerestem a hatalmas tenyér tulajdonosát. Persze, ki más lett volna mint Harry.

Kihúztam a tömegből, egyenesen az udvarra, a minusz fokokba, mert már hajnalodott, és elég hideg volt. H meg akart csókolni, mert egyre csak hajlott felém, de még időben kapcsoltam és kezeimet mellkasára tapasztva toltam el magamtól Harryt, ami nem értem hogy sikerült, mikor nem voltam józan.

- Ha..Harry.. hahh ez névvh- itt nevetni kezdtem, bár a fene sem tudja hogy min- ezt nehm szabaad.. Rész..részhegek vagyunk!

- És ez benne a jó. Nem fogunk rá emlékezni.- ahhoz képest, hogy vagy 3-4 pohár whiskyt lehúzott, teljesen érthetően tudott beszélni.

Éreztem, hogy kezdtem elveszíteni testem felett az irányítást, és ha akkor nem áll le Harry, valószínűleg csókolózás lett volna a vége.

De nem állt le.. Nem is akart. Hirtelen az a pár perc romantikussá vált, és azt éreztem, hogy szerelmes vagyok belé. Ami természetesen nem igaz, hiszen az egyetlen érzelem amit iránta táplálhatnék az utálat lenne, de most az utóbbi pár hónapban feltornázta magát a semleges szintre, szóval nem kellett volna elrontani.

Csúnyán kihasználta az ittasságomat, és arcával egyre csak közeledett az enyém felé, én pedig fülig pirulva észleltem a történéseket. Hamarosan már csak pár centi volt köztünk, mikor...

Pfu most nagyon utálhattok, hogy így hagyom abba!😂😂❤️
Ha tetszett, vote+komi!
Az igazság az, hogy nekünk nagyon nehéz feldolgozni azt, hogy ennyire tetszik a storynk nektek, persze pozitív értelemben, de ez maradjon is íííígy!❤️❤️

All the love:

Xx.R❤️