Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Chapter 22

Halkan lépkedtem le a lépcsőn, majd mikor leértem, és megláttam a látogatónkat az ajtóban, teljesen lefagytam.
Pár lépéssel közelebb lépkedtem, apám szavainak ellenére, és csak suttogni tudtam.

- Harry, mit keresel itt?

- Én csak... Szeretném elmondani, hogy nem úgy van ez az egész helyzet, ahogy gondolod.

- Tessék. Itt vagyok, mondhatod - tártam szét karjaimat, jelezve ezzel, hogy én várok, mondhatja, amit szeretne.

- Ezt... Ezt nem tudom elmondani. Meg kell mutatnom, viszont van ezzel a dologgal egy ici-pici gond - nézett rám kiskutya szemekkel, ami miatt vissza kellett fognom a mosolyomat.

- És mi az, az ici-pici gond? - utánoztam hangvételét, majd kérdőn felhúztam egyik szemöldökömet.

- Ha szeretnéd, hogy megmagyarázzam ezt az egész helyzetet, vissza kell velem jönnöd Londonba, mivel nem tudom csak úgy elmondani ezt a dolgot. Látnod kell.

×××

Harry szavai meglágyítottak és az agyam egyetlen egy gondolat körül kezdett forogni, még pedig, hogy túlreagáltam a dolgokat és valami más van a háttérben, nem az, hogy megcsalt. Legalábbis remélem. Minden bizonnyal nem hívna vissza Londonba, ha félre lépett volna. Ha csak, nem azt szeretné megmutatni, hogy felcsinált egy csajt, de ha ez a helyzet, úgy vélem nem élné meg a holnapot.

- Ugye nem bántad meg, hogy visszajössz velem? - rántott vissza gondolataimból a valóságba - ahol éppen Harry mély, kétségbe esett hangja

- Harry - szólítottam meg lágyan, a szeretett fiút - attól függetlenül, hogy egy barom voltál, mert nem adtál normális okokat, hogy merre töltöd a hétvégék és a napok nagy részét, én így, mint féltékeny barátnő egyből a legrosszabbra gondoltam. Végig futottak az agyamon azok a gondolatok is a mai napig, hogy miért pont én kellenék neked, amikor nálam százszor szebb lányokat találhatnál, akárhol - ahogy belegondoltam, abba, hogy akármelyik pillanatban elveszíthetem, mert találhat valaki szebbet, és jobbat, könnyek gyűltek a szemembe, ezért inkább elfordítottam tőle a fejem és a repülő ablakán kezdtem figyelni a felhőket.

- Rhea, Baby... Figyelj rám légy szíves. Gyönyörű vagy, a legesleggyönyörűbb lány, akit valaha láttam. És nem csaltalak meg, sőt eszembe se jutott, még hasonló sem. És megígérem, hogy soha meg se foglak. Ami meg ezt a bizonyos dolgot illeti, aznap szerettem volna elmondani, amikor teljesen kiborultál - kíváncsian csillogó szemeimet látva tovább folytatja mondandóját - Viszont, most már meg kell várnod, hogy oda érjünk. Nem fogom elmondani.

×××

A repülő út további részét Harry vállán aludva töltöttem el, így körülbelül hat óra elteltével, arra kezdtem el ébredezni, hogy valaki apró puszikkal lepi el az arcomat. Szemeimet kinyitva észrevettem, hogy már senki sincs a repülő gépen, ezért sürgetően néztem barátomra, aki csak elnevette magát aggodalmaskodásomon.

- Ne aggódj. Nem fognak minket bezárni. Még elől vannak mások is - mutatott abba az irányba, amerre ő is nézett, így engem kissé megnyugtatva, hogy nem fogok egy repülőn éjszakázni...

- Ez nem vicces - ütöttem vállba, mire ő odakapta egyik karját, jelezve; hogy „mennyire fájt" neki az előbbi cselekedetem - Tudod, hogy mennyire parázok az ilyen helyzetektől...

- Tudom, tudom... bocsi - nézett rám kiskutya szemeivel, aminek nem tudok ellen állni, így ez most sem volt másképp. Közelebb hajoltam hozzá, majd egy puszit nyomtam szájára - na, menjünk. Mutasd azt a bizonyos dolgot.

A repülő tér parkolójába érve, nagyot szippantok a Londoni levegőből, aminek jellegzetes eső illata van. Szinte rögtön a fotocellás ajtó előtt egy fekete, sötétített ablakú ajtó vár minket, aminek, két oldalán egy-egy biztonsági őr áll, hogy meg tudjon védeni minket, az esetleges őrült rajongók elől, akik nem akarnának haza engedni minket, vagy csak engem szeretnének kinyírni, amiért Harry-vel vagyok együtt.
A sofőr valószínűleg tudhatott valamit, mivel nem is az én, de nem is a Harry háza felé vezette az autót. A jármű egy eddig ismeretlen háznál állt meg, Harry kiszállt az autóból így én is, oda sétált mellém, miután kivette a csomagjainkat a csomagtartóból.

-Ez volt az, amit titkoltam és nem voltam sokat veled emiatt - mutatott a ház felé. Értetlen arcomat látva, folytatja a mondandóját - Ezen dolgoztam ennyit, jó nyílván nem én építettem, de érted... Rhea beköltözöl velem ide?

Sziasztoook!
Remélem tetszett a rész❤, mindenképpen írjátok le a véleményeteket kommentben és vote-olni se felejtsetek el ❤❤

All the love:
P❤