Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Chapter 7

"- Mi történt? - kérdezte, miközben a hangja megremegett.

- Szerintem megállt a lift. A két emelet között."

**Rhea Bolton**

Miután Harry kibökte, hogy valószínűleg beragadtunk a liftbe, kissé besokkalltam, ugyanis Scottal a találkozónk fél 2-kor lett volna, de azokban a percekben, már tudtam, el fogok késni.

- De ilyenkor mi a teendő?- érdeklődtem feszülten

- Meg kell nyomnunk a vészhívó gombot, bár ezt már megtettem, és várni

- Mégis, mennyi idő még valaki jön értünk?- kérdeztem, félve a válaszától.

- Van amikor negyed órán belül ideérnek, de van, hogy órákba telik, még megérkeznek a szerelők. - felelte nemes egyszerűséggel.

Nagyon kiborultam, pánikoltam, mert amennyire szerencsétlen vagyok, nyilván órákig kell majd várakoznom, és nem akartam elkésni, mert Scott igazán szimpatikus volt. Bár azt nem értettem, ha már ekkora a luxus, hogy aranyból van a kapaszkodó, miért hagyják hogy elromoljon?
Harry észrevette aggodalmamat, így rá is kérdezett, mi ennek a hatalmas idegességnek a kiváltó oka.

- Mondd Rhea mi annyira fontos hogy egy percet sem késhetsz? Mert látom hogy nagyon izgulsz, és annak ilyesmi oka lehet.

- Az a kibaszott problémám, hogy találkozóm lenne, de már így is elkéstem!- húzgáltam a szám ingerülten.

- Melyik baràtnőddel találkozol?

- Honnan veszed hogy lány?- ekkor döbbenetet és haragot véltem felfedezni szemeiben, amit nem tudtam hová tenni. Ezután már nem szólalt meg.

Tudtam, hogy képtelen vagyok felhívni Scott-ot hogy rakjuk máskorra ezt az ebédet, amit amúgy nagyon bántam. Csiga lassúsággal kiszedtem fekete táskámból a telefonomat, s ekkor már a földön ülve kerestem elő a névjegyzékből az S betűnél található szépfiú számát.
3 csörgés után fel is vette...

- Szia Scott! Kérlek ne haragudj, de beragadtam a liftbe- itt nevetni kezdtem- nem tehetnénk át máskorra ezt a találkát?

- Szépségem, ne aggódj! Ma este hétkor a házatok előtt várlak!

- De honnan tudod hogy hol lakom?

- Sok mindent tudok. Szia Hercegnő!

- Szia!- köszöntem el fülig érő mosollyal

Egyetlen problémám volt, mégpedig Harry szúrós tekintete. S ekkor szembeütött a felismerés... nem az nem lehet.. biztosan nem.
Ugye nem? Bizonytalanodtam el. Ugyanolyan érzés volt mikor nézett engem, mint amikor a buliban is éreztem hogy valaki elviselhetetlenül bámul. De ilyen volt például amikor a patikába mentem másnap reggel.. és aznap este is.. és számtalan ehhez hasonló eset. Ránéztem, belefúrtam tekintetem gyönyörű smaragdjaiba, és végig azon voltam, hogy ne gyengüljek meg.

Leült mellém, és csak néztük egymást. Megsimította a karomat, és hirtelen végigfutott rajtam az a kellemes borzongás. Rhea tartsd magad, erős vagy, ne hagyd magad hisz... utálod!
Ekkor elkezdett arcával közeledni az enyémhez, én meg leblokkoltam és nem ellenkeztem. Pedig a fejemben a vészjelző hatalmas hanggal zúgott, és mégis figyelmen kívül hagytam. Óriási szerencsémre, az szakította meg eme romantikus pillanatot, hogy a lift kattant egyet, és elindult lefelé, így nem történt semmi. Ekkor már étvágyam sem volt, így mikor a lift a földszintre ért, se szó, se beszéd, kivágtattam a fülkéből, és egyenesen a recepcióra mentem, hogy elkérjem a platinaszőke hajú körülbelül 30-as nőtől a kártyámat, mert muszáj voltam kiszellőztetni a fejem.