Sweet Creature [ H.S. ] (BEFEJEZETLEN)

Chapter 5

Miután bemásztak a zenészek is, csak úgy repült az idő. Még volt 2 fél órás szünetünk, de ahhoz képest gyorsan lepörgött az egész. Éppen kifelé sétáltam a hatalmas épületből, egyenesen a parkolóba, mikor valaki karon ragadott. Az az ember, akit szívből gyűlölök.

- Kisasszony hova- hova?- nem értem, hogy miért ennyire öntelt...

- Haza haza- motyogom orrom alatt, mert amúgy nagyon fáradt voltam

- Melyikkel vagy?- majd kérdésére a mutató ujjamat a fehér Range Roverem felé irányítottam. - Szép autó. Pont az enyém mellett áll..

- Aha, szuper. Na de most megyek, szia Styles!- intettem felé, majd mielőtt még utánam futhatott volna, bepattantam a járgányomba, és az otthonunk irányába indultam.

Elég gyorsan szeltem át a munkahelyem és a lakásunk közötti távot, de este fél 8-kor nem szeretek a vadi új autómmal furikázni olyan utcákon, ahol rengeteg olyan ember fordul meg, akik kérdés nélkül megkarcolják az ablaküveget. Most lehet, azt hiszitek, hogy egy karót nyelt, ultra komoly lány vagyok, pedig ez abszolút nem igaz, csupán vigyázok az autómra, ami mellesleg még nincs 2 hetes. Mi egy nagyon jó környéken élünk, viszont muszáj vagyok keresztül menni a kevésbé biztonságos utcákon is, mert sajnos pont itt (pedig mindenhol van) nincs kerülőút.

Hazaérve beálltam az óriási garázsba, ahol legalább még 10-20 autó állt, és elindultam a 4. emeleti lakásunkhoz. Már az ajtónk előtt toporogtam, várva, hogy Hailey ajtót nyisson, de semmi. Így nagy káromkodva előkotortam a kulcsomat, a fekete táskámból, és belépve a lakásba nem várt látvány fogadott. Semmi... Hailey hagyott nekem egy kis cetlit, miben az állt, hogy ne haragudjak, de Katy meghívta bulizni, és elmentek, (Először Katyhez mentek készülődni) főzött vacsit, ő meg majd érkezik, és reméli, csodálatosan telt az első munkanapom.

Nem számítottam erre, de gondoltam, végülis mindegy. A legjobb barátnőm rakott karfiolt csinált, amit nagyon szeretek, és mivel egész nap csak egy csokit ettem, jó sokat bevágtam belőle. Miután megettem vacsorámat, elmosogattam a tányéromat, és a nappaliba mentem, megnézni a híradót. Nyilván teli volt velem és Harryvel az egész... a fasznak kellet leszólítania mikor indultam, volna haza! Akkor fotóztak le minket. Idegesen a mobilomon a Twittert kezdtem bújni, ahol természeten újra az én, és a hülye Harry arca mosolygott vissza rám. Mikor már nagyon feszült voltam, eldobtam a telefonom a szoba egyik sarkába, mit sem törődve azzal, hogy vajon történt- e valami baja.

Úgy döntöttem, jobb ha veszek egy forró fürdőt, így átkapcsoltam a zenecsatornára, és elindultam, hogy megengedjem a vizet a kádba. Miután teliengedtem a kádat forró vízzel, beledobtam egy rózsaszín fürdőbombát, levettem magamról az egyszerű, mégis elegáns ruháimat, és bevetettem magam a kellemesen meleg vízbe. Már vagy egy fél órája áztattam magam, mikor is csengettek. Nem igazán tudtam hova tenni, hogy látogatónk van este fél 10-kor, de bánja a fene, kiszálltam a kádamból, amiből le is engedtem a vizet, mert tudtam hogy már nem lesz hangulatom visszaülni, felvettem a baba kék köntösömet, és félholtan az ajtóba csoszogtam. Az ajtóban Katy állt.

- Szia Katy! Te nem Haileyvel voltál?- érdeklődtem

- Szia, de de most sehol sem találom. Gondoltam eljövök megkérdezni, nem- e jött haza. Pedig még csak egy negyed órája érhettünk oda.

- Hát itthon nincs, szóval szerintem bulizik. Ne aggódj, tud magára vigyázni. Ha hazajött felhívlak, rendben?

- Okés, és ne haragudj, hogy elhagytam!- vakargatta tarkóját

- Ugyan már, felnőtt nő, vigyázzon magára!- nevetgéltem.

Elköszöntünk, majd bezártam az ajtót, és berobogtam a szobámba, hogy felöltözzek, így a pizsamám, egy hálóing lett. Átmentem Hailey szobájába, mert nagy vicces kedvemben gondoltam, lehet, ott van. Nyilván nyoma sem volt, de egy próbát megért. Kimentem a konyhába, mert bélpoklosságomhoz híven, megint előtört belőlem az ehetnék érzés, így egy nagy tál chipsszel mentem vissza szobámba, immár újra.

Órák sokasága telt el, de nem bírtam elaludni. A tv is ment, de nem ez volt a fő baj, hanem az, hogy csak Harryn járt az agyam. Hogy talán nem is olyan utálatos. Olyan érzésem volt, mintha vonzódnék hozzá. Reméltem, hogy csak az álmom miatt, de folyamatosan az arca villant be az elmémbe. Nagy agyalásomból, a zár kattanása rántott vissza a valóságba. Szóval megjött Hailey. Hallottam kuncogást, majd lefagytam. Kirázott a hideg, levert a víz, és nem bírtam megmozdulni. Ugyanis, az illető akit Hailey hazahozott, nem volt más, mint Harry Styles. Legalább is teljesen olyan volt. A nagy sokkból most az rántott vissza, hogy csapódott Hailey szobájának ajtaja. Na, jó! Én ezt nem hallgatom végig. Bedugtam egy füldugót. Gondolhatjátok, kurvára nem segített.

Konkrétan, hallottam a nyögéseket, majd azt, mikor Hailey a csúcsra ért, és én mindeközben remegtem, zokogtam, amit csak el tudtok képzelni. De magam sem tudtam, miért. Hisz, én utálom Harryt. Vagyis, mostmár az eddig felépített kis hitem is elveszett, míg azt hallgattam, ahogy Hailey Harrygec..akarom mondani Harry nevét nyögi. Fogalmam sincs, hogyan de mikor véget ért az, engem is elragadott az álomvilág, igaz könnyek között, de már mindegy is...

Reggel, úgy néztem ki, mint akit megvertek, de kicsoszogtam a nappaliba. Mi meglepő, Harryke épp menni készült, de mikor meglátott, megtorpant, és meg sem moccant.

- Te hogy kerülsz ide?- kérdezi tőlem az előbb említett illető, remegő hanggal.

- Úgy drágám, hogy itt lakom! És te? Jah tudom! Úgy, hogy tegnap éjjel nem is mondom ki inkább mit műveltél a legjobb barátnőmmel. Mert igen, kicsi szívem én mindent hallottam. Viszont most takarodj, majd a munkahelyünkön találkozunk. - próbáltam kilökni az ajtón, de nyilván ő volt az erősebb, és már a végén csak ütöttem mellkasát, miközben majd megszakadtam a bömbölésben..

- Rhea, én meg tudom magyarázni!- fogja meg karomat.

- Semmit nem kell megmagyaráznod! Nem vagyok én neked kibaszottul senkid!- ordítottam rá.

- Jól van, ha így állunk, megyek. A Columbia Recordsban találkozunk. - majd el is indult

- Sajnos. - köptem oda a szót, de már késésben is voltam, szóval csak felkaptam a ruháimat, kisminkeltem magam, és elindultam.

Az aznapi szettem, egy világos farmer volt, egy fehér ujjatlannal, amit belehúztam a nadrágomba, és egy fekete blézer.

Miután odaértem, az óriási épület elé, leparkoltam, de nem szálltam ki. Hogy miért?! Mert Harry ott állt. Még volt 10 percem kezdésig, tehát behoztam a késésemet. Nyilván, mindig is szerencsétlen voltam, és most is, mert Harryke meglátott, és egyre csak közeledett az autóm felé. Mikor az ablakom elé ért, megállt és mutogatta, hogy szálljak ki. Némán, nem tudom miért de tettem amire kért, és csak néztem a szemébe.

- Szóval, el akarom mondani, mi történt. Az este iszonyatosan sokat ittunk, de miután mindez megtörtént, reggel megbeszéltük a lánnyal, hogy ez csak egy ilyen eset volt, és soha többé nem lesz ilyen.

- És ezzel még is mit kezdjek?- mutogattam kezeimmel, miközben kioktattam.

- Bocsáss meg.

- Harry, nincs köztünk semmi, csak munkatársak vagyunk, nem kell bocsánatot kérned, és nekem sem kell megbocsátanom- mondtam ellenségesen. Bármilyen vonzódást is éreztem iránta, akkorra már az egész elveszett, és újra csak egyfajta érzelmet éreztem iránta, mint a régi szép időkben: Gyűlöletet.

- Nem is szeretnéd, hogy legyen?- kacsint felém

- Utállak Harry Styles, még egyszer sem tűnt fel?- vetem oda elé a szavakat, majd beviharzottam a Columbia Records épületébe.

Sziasztoook!
Mégegyszer meg szeretnénk köszönni, hogy ennyien olvastok minket.
Csodálatos érzés!❤️
Ha tetszett ez a rész, vote+komi!
Legyen gyönyörű napotok!❤️❤️

All the love:

P+R❤️