An actor's daughter - Egy Lány

Nem kívánt féltékenység

Annak ellenére, hogy a média mennyire felnagyítja a dolgokat, egy normális szabadnap, az nálunk is pihenéssel telik el! Nem megyünk el egy jachttal hajókázni egy kicsit és nem próbálunk ki luxus kajákat a legdrágább éttermekben. Ugyan, ki teszi azt egy munkanélküli napon pihenés szempontjából? Csakis azért keltem fel nyolc óra előtt, mert éppen annyira forgolódtam, hogy leestem az ágyról! Próbáltam visszaaludni, de a francért se sikerült, így felöltöztem egy melegítőbe és lementem a nappaliba. Nyugodtan apával és anyával megittuk a kávét és közben hallgattuk a rádiót. Én elkezdtem pörgetni a közösségi oldalakat, és konkrétan válaszoltam néhány megjelölésre egy mém alatt, vagy esetleg egy kollázs alatt. Bár egy idő után apa elővette a laptopját és azon beléptünk a kamu profilunkba. A trollkodó kommenteket, mindig azzal szoktuk nézni, hogy csakúgy visszaszólhassunk az embereknek, akik rosszat akarnak nekünk. Éppen nagyban válaszoltunk Twitteren, amikor Tom is csatlakozott hozzánk. Általában ennél Seb bácsi is itt szokott lenni, de most csak apának az írásait néztük, szóval nem volt szükséges. Holland is egy kávéval a kezében csatlakozott hozzánk, és egyből röhögve olvasta a hozzászólásokat. Jól elvoltunk ezzel egy darabig, de amikor anya elkezdte készíteni a reggelit, akkor elpakoltunk mindent. Egy íratlan szabály volt nálunk, és ezt mindenki tudta. Családi étkezésnél minden elektronikai eszközt félre kell tenni! Hogyan máshogy teremne meg a jó hangulat, ha valaki közben telefonozik? Mindenki képes ezt betartani, és Seb bácsi már át sem hozza, ha nálunk kajál, ami ugye sokszor volt, hiszen ki akar egyedül enni? Sőt Shanna előtt csak akkor nem volt velünk együtt, ha esetleg munkával foglalkozott. De persze ez így is jó, hiszen Shanna néni és ő teljesen jól megvannak ketten a kisgyerekkel, szóval nem panaszkodhatok. Reggeli után elmentem Tommal, apával és a kutyával együtt sétálni. Elmentünk egy kutyás parkban, ami el volt kerítve teljesen, így nyugodtan elengedtük őt és elkezdtünk labdázni vele. Két órát biztos elvoltunk ott, mert a nap már teljesen fent volt az égen. Dodger is megitta a kulacsából az összes vizet, így hazamentünk. Nem mellesleg Tom is meg lett hívva a barátjához egy napra, ha már itt van Los Angelesbe. Jacob szerette volna ha én is mentem volna, de letudtuk annyival, hogy egy másik társuknak is szóltak, és így tudnak csinálni egy jó kis pasis beszélgetést. Én otthon beszélgettem egy kicsit Bonnieval üzenetben, hogy mi történik az ő életében aztán összebeszéltem Hayleyvel, hogy elmennék vásárolni a kertbe. Fél óra után már meghallottuk a dudát a ház előtt, így elkezdtem felhúzni a cipőm.
-Na mizu emberek? – nyitott be a házba Hayley.
-Mindjárt mehetünk, csak felfutok a szemüvegemért! – pusziltam meg az arcát majd felrohantam a lépcsőn. Belépve a szobámból egyből elvettem az asztalról a tárgyat majd felhúztam – Elmegyek Hayleyvel vásárolni a kertbe dolgokat! – szóltam be apának, így felém kapta a fejét.
-Hayleyvel? – vonta fel a szemöldökét – Itt van? – lepődött meg, így furcsállva beljebb léptem.
-Igen, miért, ez baj? – kérdeztem mögöttem behajtva az ajtót.
-Nem ugyan! – rázta meg egyből a fejét majd maga mellé rakta a laptopját, így megláttam, hogy éppen fotókat nézett.
-A képeket nézed? – mutattam a gépre miközben hozzá sétáltam.
-Átteszem őket egy pendrivera, hogy amikor a Russo testvérek küldik a filmet, akkor legyen rajta hely! – magyarázta meg, hogy mosolyogva bólintottam.
-Nosztalgiázz azért egy kicsit miközben nézed őket! – pusziltam meg a homlokát.
-Jó szórakozást! – jelentette ki, így végül összeborzoltam a haját és úgy mentem ki – Szeretlek! – szólt utánam.
-Én is téged! – válaszoltam miközben lekanyarodtam a lépcsőre – Mehetünk! – jegyeztem meg mire a két nő egymás mellől felém nézett lesokkolva – Minden rendben? – lepődtem meg a reakciójukon.
-Persze, csak beszélni akartam egy kicsit Abbyvel, meg minden! – legyintett egyből Hayley majd elindult – Raktam el neked limonádét! – nyújtotta felém a Los Angeles kulacsomat.
-Oh, köszönöm! – vettem át – Majd jövök valamikor! – mondtam anyának.
-Vacsira azért érj haza! – kérte így biccentve követtem a keresztanyukámat kifelé a házból.
-Elmondod, hogy miről beszéltetek? – szólaltam meg miután becsuktam magam mögött a kaput.
-Érdeklődtem Dodger hogyan bírta az első éjszakát! – magyarázta miközben beszálltunk a kocsiba – Mesélte, hogy az ágyad mellett aludt el és ott is maradt az éjszakára.
-Nagyon cuki kutya, igaz? – pillantottam a ház felé hátha meglátom, de nem volt elől.
-Igen! – adott igazat – Bár én inkább fogadtam volna örökbe egy kiskutyát, de Chrisnek volt az a különleges kapcsolata Dodgerrel, így egyből megértettem őt ezesetben! – hozta fel miközben elindult.
-Van elképzelésed, hogy miket szeretnél venni a kertbe? – jutott eszembe.
-Elképzeléseim vannak, de kellesz te is, mert te vagy a másod kertész és nem biztos, hogy amit én szeretnék, az valós! – magyarázta, így biccentettem – Van két fa, egy barack és egy alma… Én ezt szeretném bővíteni, ha lehetséges! – kezdte el mire magam elé képzeltem a kertet.
-Szerintem valami citrusfélét bedobhatnánk! – jegyeztem meg.
-Citromhoz mit szólsz? Esetleg narancs? Ezeket nap, mint nap használjuk! – vont vállat – Nem is nőnek meg akkorára, szóval kisebb helyet foglal!
-Ha már a hely, az almát meg kell metszeni! – jutott eszembe.
-Igen, ne is mondd! – adott igazat kifújva a levegőjét – Akkor a fa kérdést letudtuk! Fűszernövény?
-A paradicsom és a paprika mellé?
-Ne felejtsd el, hogy már van rozmaring és menta! – emlékeztetett, így hátra dőltem.
-Az a baj, hogy nem vagyok tisztába, hogy milyen földet szeretnek a fűszernövények! – húztam fintorra a számat – Lehetne még koriander, bazsalikom, oregánó, tárkony… – soroltam fel tippből a növényeket – Ezeket napi használatra vesszük és sokkal könnyebb lenne, ha lenne a kertedbe!
-Chilipaprika se hangzik rosszul! – mondta mire felcsillant a szemem.
-Basszus még chiliszószt is csinálhatnánk! – örvendeztem – Na jó, amint odaérünk a bolthoz befogunk egy ott dolgozót és kérdésekkel megbombázzuk! – jelentettem ki izgatottan így lepacsiztunk egymással.
-Mit szólsz a kert másik oldalára málna bokorhoz és eperhez?
-Akkor már legyen ribizli is! – tudtam le ennyivel, így elnevettük magunkat.
-Ez az a Connie, akit én neveltem! – jegyezte meg büszkén miközben leparkolt az áruház előtt. 
-Csinálunk egy képet, hogy örüljön a nép? – kérdeztem elővéve a mobilom, így bólintva megnyitottam a Snapchatet. Csináltam három különbözőt majd kiszálltunk a kocsiból.
-Már megbántam, hogy nem húztam szemüveget! – kuncogta el magát Hayley mikor mellém jött és átkarolt – Sokkal okosabbnak tűnnénk! Így csak te nézel ki egy géniusznak! Bár nem csak annak nézel ki, hanem az is vagy, szóval… – javította ki magát, így elröhögtem magam – Na jó ez túlzás volt! – jött rá.
Mosolyogva léptünk be a boltba majd egyből fogtunk egy kocsit. Szerencsétlenségünk gyanánt az összes segítő foglalt vol, így az Internet válaszolt a kérdéseinkre. Én néha össze is vetettem a termék leírásával is, de nem mindig egyezett a neten lévő dolgokkal, így csak kínosan felkacagtunk akkor. Néhányan felismertek minket, így kellett pár képet csinálnunk, de alapból elvoltunk nyugodtan. Azokat az embereket is amiatt köszönhettük, mert hangosak voltunk, de nem zavart minket. A vége felé szerencsésen megtalált minket egy bolti dolgozó, így ő is csak megerősítette azt, amit már kikerestünk az oldalakon. Annyit segített, hogy ajánlott a talajnak tápanyagot, így azt is tettünk a többi mellé. Miután a növényekkel megvoltunk, akkor átmentünk az eszközökhöz és vettünk vékony rudat azokhoz a palántákhoz, amihez kellett. Én egy kis díszt is raktak a kosárba, pontosabban több aprót, így Hayley csak kacagott rajtam, ahogy összehasonlítottam, a két tárgyat és még a szemüveget és lejjebb toltam, hogy jobban megvizsgálhassam. Erről videó is készült, ha jólt tudom, szóval a képekkel együtt ez is a neten lesz majd. Mikor végeztünk, akkor nagy nehezen kifizettük a dolgokat és visszamentünk a autóhoz. Annak ellenére, hogy nem volt nagyon nagy a gyümölcsfa, a sok apró palánta állandóan elhúzta a bevásárlókocsit. A következő hatalmas feladatunk meg az volt, hogy elhelyezzünk mindent a kocsiba biztonságban. A palántákat három nagyobb dobozban elhelyeztük, míg a fákat meg a hátsó sor üléseihez raktuk bebiztosítva, hogy nem dőlnek el. Lőttünk még egy képet a teli kocsi növénnyel majd megnyugodva elindultunk Hayley házához. Több fordulóba vittük hátra az udvarra a dolgokat. Szerencsére reggel már kikészítette a szükséges dolgokat, így nem volt már olyan sok dolog. Nyugodtan megebédeltünk a pizzával, amit Hayley rendelt, hogy legyen energiánk a kertészkedéshez. Én megittam az utolsó korty italomat is, így letudva mindent, ledobtam a pólómat és sportmelltartóban megragadtam az ásót és fák helyére mentem. Hayley addig lőtt rólam egy képet majd nekiállt a palántákat kipakolni és elhelyezni, hogy mi hova kerüljön. Ott hatalmasat javult a helyzet, amikor be lett kapcsolva a rádió, mert akkor már elkezdtek énekelni és még táncolni is. Titokban csináltunk egymásról videókat, de nem dicsekedtünk vele, mert tisztában voltunk vele, hogy nem lett valami tökéletes. Amikor végeztem a fákkal, akkor meglocsoltam a földet majd Hayleyhez beálltam segíteni a palántákkal. Én megcsináltam a gyümölcsöket, ameddig ő a fűszernövényeket befejezte. Ő előbb végzett, így bement és hozott ki nekünk friss italt. Leültünk a terasz szélére majd végig néztünk elégedetten a munkánkon.
-Büszkék lehetünk magunkra! – jelentette ki.
-Igen! – adtam neki igazat majd felé emeltem a poharamat – Egészség! – mondtam mire koccintottunk és ittunk egy kortyot utána.
-Tom mit csinál? – kérdezte nekidőlve az oszlopnak.
-Éppen pasis napot tart a barátaival! – húztam le egyszerre a gyümölcslevet majd öntöttem magamnak még egy pohárral.
-Chris mondott neked valamit, hogy miről beszélgetett tegnap Abbyvel? – hozta fel, de én megráztam a fejem – Az kár!
-Neked mondott valamit mikor hazahozott? – érdeklődtem, mert kinéztem az apámból, hogy a keresztanyámnak elmondaná bármilyen baját. Ahelyett, hogy mondjuk mosolyogva elmondta volna a vicces szituációt, csak komolyra váltotta az arcát és letette a poharát – Szóval igen! – jöttem rá egyből a viselkedéséből.
-Vissza kell mennem New Yorkba! – mondta halkabban nagyot nyelve, így összevontam a szemöldököm – Pár napon belül megyek is!
-Hiszen még csak most jöttél vissza! – jegyeztem meg, így lehajtotta a fejét – Nem láttam semmi olyan darabot, amiben szerepelnél! Nem kezdesz el forgatni sem, mert a Christopher Robin lesz a következő filmed és jövő hónapban kezdtek itt! – soroltam fel, így oldalra pillantott – Mi az oka? – kérdeztem nyugodt és baráti hangon, mert őszintén nem örültem annak, hogy ilyen szinten bántja a helyzet.
-Csak meghívtak fotózásra, semmi komoly! – tudta le ennyivel egy kis hatásszünetet beletéve, így nekem csak egyre nagyobb lett a gyanúm.
-És meddig maradnál ott?
-Nem tudom! – rázta meg a fejét szomorúan – A lényeg, hogy jobb lesz, ha hosszabb ideig leszek ott! – suttogta, így összevontam a szemöldökömet.
-Kinek lesz jobb Hayley? – emeltem ki azt a részt, de teljesen lehetett hallani az én hangomban a félelmet.
-Mindannyiunknak! – válaszolt a szemembe nézve fájdalmasan, így rájöttem mindenre.
-Ugye nem? – forgattam meg a szemeim - Most tényleg? – akadtam ki, így felálltam és elkezdtem sétálni idegességembe – Tényleg? – ismételtem meg magam csípőre tett kézzel.
-Chris is tegnap az egészet egy poénnak vette, és a végén hozzá is tette, hogy ne vegyem komolyan, de hogy ne tegyem? – vont vállat – Direkt felhoztam a témát reggel, amikor felmentél, mert tisztázni akartam az anyukáddal a helyzetet! De ahelyett, hogy csak nevetve letudtuk volna ezt a hülyeséget, csak megerősítette! – vallotta be szipogva egyet – Évek óta szeretlek téged, Stant és Christ! Ti vagytok a családom és sohase gondoltam, hogy ez baj lehetne! Rendben, többet érzek az apád iránt, mint kéne, de konkrétan a negyed világ odavan érte, akár lány az illető, akár fiú! És lehet, hogy még keveset is mondtam a negyeddel… – tette hozzá, így lehajtottam a fejem – Ki gondolta volna fél éve, hogy előkerül a semmiből és újra akarja kezdeni az egészet veletek? – tette fel a kérdést kitárva a karját, így észrevettem, hogy ki van borulva, mert csak akkor szokott drámázni – Erre visszajövök New Yorkból egy több hónapos próba és előadássorozat után azokhoz, akiket szeretek, és az a nő arra kér, hogy adjak egy kis időt nektek, hogy először tegyétek rendbe a dolgokat, mert ha én ott vagyok, akkor csak nehezebb! – mesélte el, így odamentem hozzá és leguggoltam elé.
-Nem kell rá hallgatnod! – szólaltam meg – Kérlek ne tedd! – tettem hozzá máshogy fogalmazva, hogy kimutassam az érzéseimet is.
-Csak neked akar jót!
-Akkor nem tenné ezt veled! – ellenkeztem, így mosolyra húzta a száját – Nem kell miatta elmenned! Maradj itthon! Tojjál magasról rá, csak ne hagyj minket el miatta! – kértem aggódva.
-Nem hagynálak el titeket! – rázta meg a fejét – Csak időt adnék nektek, hogy megoldjátok azt a nagyon zűrös családi helyzetet, amibe bele estetek!
-Hayley, hány ilyen szituációt láttunk már a filmekben és a színházban? – hoztam fel – Mindig az lesz ebből, hogy többet akar!
-Szerencsétlennek nincs élete, mert a házatokon kívül nem mutatkozhat veletek! – jelentette ki, így elhallgattam – Ő csak azt akarja, hogy ne kelljen titkolózni az életéről, és hogy ő ki igazából nektek!
-Ne állj a védelmére! – hajtottam le a fejem – Ne tedd ezt! – ráztam meg a fejem már könnyezve a szemem.
-Connie ez nem olyan durva! – törölte le a könnyeimet – Nem örökre megyek el!
-Hanem meddig mész el? – álltam fel még jobban kiakadva, mint voltam – Most úgy gondolod, hogy pár hónap elég, aztán visszajössz és akkor is szembesülsz majd azzal, hogy még akkor is vannak bajok, szóval el kéne menned még egy hosszabb időre! – mondtam el a teóriát, így hátratűrte a haját – Édesanya nélkül nőttem fel, megszoktam a hiányát, de azt nem szeretném megtapasztalni, amikor a keresztanyámat nem látom máshogy maximum telefon képernyőn keresztül! – jelentettem ki, így ivott egy kortyot – Nem foglak téged miatta elveszíteni abban biztos vagyok! – tudtam le ennyivel – Mert ha kell, akkor hozzád fogok költözni Londonba vagy akárhova is mész te! – legyintettem drámaian.
-Ne gondold túl a helyzetet, kérlek! – suttogta meghatódva, így egy apró kört tettem – Nem fog úgy alakulni, mert…
-Mert mi? – vágtam közbe idegesen – Mert minden boldogan fog végződni és anya és apa újra egy boldog párt fognak alakítani tizenhat év után? Mert végre visszakaptam az anyám tizenöt év után? 
-Csak hinned kell benne! – vonta meg a vállait, de biztos voltam benne, hogy ő maga sem hitte el a saját szavait.
-Hiszen szereted apát! – hoztam fel, bár egyből rájöttem, hogy hangosabban mondtam, mint ahogy kellett volna.
-És innen ered minden problémánk! – fejezte be, így megmasszíroztam a halántékom.
-Ami anya problémája, nem kell, a tiédnek lennie! – emlékeztettem.
-Ketten szeretjük ugyanazt az embert, de ő a felesége és a lányának az anyja! – hozta fel, így lefagytam és nyeltem egy nagyot – Szerinted eldobna minden egyes köteléket és engem választana? – mutatott magára.
-Képes lenne! – válaszoltam halkan – Nem kell ettől elmenned több hétre esetleg hónapra! 
-De igen! New York elfelejteti velem Abbyt és azt, amit érzek Chris iránt. Kell ez nekem, hogy végre boldog legyek! Magam miatt teszem ezt! – jelentette ki, így megfogtam a pólómat majd felhúztam.
-Amit érzel iránta és ő érez irántad, az idő múlásával nem fog változni! – ellenkeztem megigazítva a ruhámat – Ezt pont te írtad nekem Tommal kapcsolatban! – hoztam fel, így felállt ő is lehajtott fejjel – De ha ennyire akarod ezt csinálni, akkor oké! – adtam be a derekam – Próbáld ki, hogy segít-e rajtad ez az egész elmegyek az ország másik felére dolog, és majd írd meg az eredményt vagy hívj fel! De két dolgot mondanék azért! – emeltem fel a kezem időt kérve – Amit mondtam, hogy téged választanálak minden esetben, az a szívemből szólt és teljesen komolyan gondoltam! És ne várd el, hogy ezek után jó pofát vágjak az anyám mellet, mert nálam itt ellőtte a második esélyét!
-Pedig úgy kéne viselkedned, hogy nem tudsz az egészről! – mondta, így zsebre tettem a kezem.
-Apa tudja, hogy elmész egyáltalán New Yorkba? – hoztam fel mire kerülve a szemkontaktust oldalra pillantott – Ahogy gondoltam! – tudtam le ennyivel – Megtartom a titkot, de hazudni nem szeretnék! – ajánlottam fel, így felfigyelt – Túl sokat hazudtam neki a mentális egészségemről és már nagyon fáj amikor azt kell neki hazudnom, hogy jól vagyok, mikor nagyon nem! – fogtam meg a poharamat majd megittam a benne lévő italt.
-Megértem! Csak annyit kérlek, hogy értsd meg az én helyzetemet!
-Remélem jobb lesz neked ott! – jelentettem ki – Őszintén remélem!
-Csak próbálj meg úgy tenni, hogy a munka miatt vagyok ott! – vont vállat.
-Nyugi! Apa mostantól a Bosszúállók újabb részével lesz elfoglalva és a bajnokságra nézi majd az ellenfeleket! – magyaráztam – Tom nem is lesz itthon, hogy ő rájöjjön erre! Én meg megpróbálom nem megölni az anyámat a tekintetemmel! – vontam vállat.
-Connie!
-Kértem, hogy ne várd el, hogy jó szemmel nézzek rá! – emlékeztettem felmenve a teraszra.
-Pedig muszáj lesz...
-Mert ilyen ez a világ! – fejeztem be helyette, így lehajtotta a fejét – Majd amikor elmész egy cetlire írd fel, hogy mit milyen gyakran kell locsolni! – kértem – Hátha nem én jövök át, hanem valamelyik fiú vagy Shanna néni! – mondtam el az indokot, majd beléptem az ajtón.
-Hazavigyelek? – szólt utánam mire megtorpantam és hátra néztem.
-Inkább most ne! – ráztam meg a fejem.
Muszáj volt sétálnom, mert autóval túl hamar hazaértem volna és nem lett volna időm feldolgozni ezt az egészet. Így legalább valamennyire le is nyugszom és kitisztítom a fejem. Kisebb utcákban mentem direkt, így a rajongók nem nagyon figyeltek fel rám. A paparazzik észrevettek, így azt nem tudtam lerázni egy könnyen. Kicsit meg is ijedtem, mert nem tudtam, hogy most hogyan menjek haza, mert nem kellett volna még az otthonunknak a címét is elárulni, mert akkor aztán végképp elcseszettebb lenne a helyzetünk. Amikor a parthoz közel értem, akkor megálltam egy kicsit és leültem a dombra. Annak ellenére, hogy a fotósok miatt álltam meg, nagyon is jól esett pihenni és csak leülni és hagyni, hogy a szél fújja a hajamat. Közben megnéztem, hogy Tom mit küldött, így a képre válaszoltam és el is tettem a mobilom. Egy idő után felálltam és tovább mentem. Nem kanyarodtam le az utcánkhoz, hanem az út melletti városi strandra. Ott a tömeg között elvesztem szerencsére a paparazzik számára, így nyugodtan mentem vissza a az útra egy jégkásával a kezemben. Végigmentem az utcán majd a házunknál bementem a kapun. Dodger egyből előre futott, így beugrottam egy terpeszbe, hogy át tudjon futni a lábam között. Kergetőzve hátra mentünk a ház mellett majd amikor a teraszhoz értünk, akkor tovább játszottunk. Végül még nekiálltunk birkózni is, de persze szétnyalta az arcomat, így szinte már menekültem, hogy hagyja abba. Mikor már lihegve már leült mellém és okosan viselkedett, akkor megfogtam a poharamat és öntöttem ki a kezembe egy kis kását és azt adtam neki.
-Megjössz és már elkényezteted a kutyát! – szólt be apa, így hátrafordultam miközben én is ittam egy kortyot.
-Még szép! Így fogja tudni, hogy kit szeressen jobban! – tudtam le ennyivel, így apa elnevette magát.
-Mit vettetek Hayleyvel? – kérdezte miközben leült a terasz szélére. Érdeklődve felé emeltem a jégkását, így biccentve megköszönte és elvette majd ivott egy kortyot és visszaadta.
-Mit nem vettünk a pontos fogalmazás! – kuncogtam el magam – Lett egy citromfa, narancsfa, málna, eper, koriander, chili, tárkony, bazsalikom… Már nem is emlékszem! – legyintettem miközben simogattam Dodgert. 
-Felírja majd, hogy mit hogyan kell majd locsolni? – ijedt meg egyből, de természetesen megértettem, miért hozta ezt fel. Múltkor volt az, hogy Hayley nem jegyzett fel semmit és apa először őt aztán engem hívott, de még azt is el kellett neki magyarázni virágnyelven, hogy mi melyik növény, mert nem volt feljegyezve és ő meg nem tudta.
-Kértem, hogy tegye meg! – válaszoltam majd felálltam. 
-Milyen volt Hayleyvel a nap? – jött ki anya is, így lefagytam miközben a személyre pillantottam. Úgy mosolygott, mintha nem lenne semmi se. Egyből lehajtottam a fejem majd nyeltem nagyot.
-Lehetett jobb is, de felhívták a munkával kapcsolatban, így hazajöttem, hogy ne zavarjam! – füllentettem – Én felmegyek a padlásra – jutott eszembe mire apa összevonta a szemöldökét – Ha keresnétek, akkor ott vagyok! – magyaráztam majd bementem.
Lepakoltam a cuccaim a szobámba majd a lépcső melletti ajtót kinyitottam. Becsuktam egyből magam után majd felsétáltam a padlásra. Minden egyes alkalommal elkapott ugyanaz az érzés, amikor ide feljöttem. A nyugodtság és a béke egyben. Feltettem a mobilomat a töltőre majd elővettem a mappámat. Abban a jegyzettömbben voltak a ruhák, amiket rajzolgattam. Ki kellett valamit választanom, mert Holland film premierje közeledett. Eddig mindig az volt, hogy kiválasztottam egy rajzot és azt odaadtam apa stylistjának, hogy valami hasonlót találjon nekem. Tavaly volt az első alkalom, amikor én magam csináltam a ruhámat, de igazából nem volt nehéz, mert egy egyrészes kék ruha volt, aminek combig be volt vágva a két oldala. Nagyon büszke voltam arra és elhatároztam, hogy onnantól kezdve megvarrom a ruháimat a premierekre. Lehet, hogy hülyeséget tettem, de a szándék volt a lényeg. Megálltam a fekete ruhánál, amit karácsony előtt rajzoltam és elgondolkodtam. Kinyitottam a szekrényt és elkezdtem matatni az anyagok között. Találtam is egy fekete szatént, így azt elővettem. Középre állítottam a babát majd elővettem a biztosító tűket. 
-Nem akarlak zavarni, de mégis megteszem! – kocogott fel apa a lépcsőn.
-Hallgatlak! – válaszoltam miközben az anyagot megfogva a baba mellé léptem.
-Nézegettem a bajnokságokat! – kezdte mikor leült a korlátnak dőlve.
-És mit találtál? – érdeklődtem amikor a kezébe adtam a dobozt, amiben a tűk voltak.
-A világbajnokság kemény dió! Csak az országok legjobbjai jutnak be! Az első három minden egyes országból, ahonnan jelentkeznek.
-Keménynek hangzik! – jegyeztem meg miközben nekiálltam a ruha alakításának – És az Amerikai bajnokság milyen?
-Több napos esemény és kieséses játszma. Napról napra fogynak a játékosok míg el nem érnek a döntőig! – magyarázta, így nyeltem egy nagyon félve.
-És hiszel abban, hogy én erre képes lennék? Hogy nem esek ki az első két meccs után? – torpantam meg, mert őszintén engem elkapott ez a gondolat.
-Ha ez történik, akkor csak az a lényeg, hogy megpróbáltuk! Nem lennél röhej tárgya, mert ki gondolta volna, hogy ilyen fiatalon képes lennél egyáltalán harcolni.
-Mikor lenne az amerikai?
-Április. Azzal tudunk kvótát nyerni a májusi végén Budapesten tartandó világbajnokságra!
-Inkább ne is beszéljünk a világbajnokságról, mert egyenlőre egyre nagyobb kételyem van, hogy a nyolcaddöntőbe eljutok-e országos szinten! – állítottam le az álmodozását, így kuncogva tovább adogatta nekem a tűket.
-Mitől jött ez a hirtelen feljövök a padlásra pillanat? Tudtommal olyan még nem volt, hogy Hayley házától egyenesen ide feljöttél volna! – hozta fel, így megakadtam egy apró pillanatra, de egyből folytattam tovább.
-Szóba jött Holland premierje és gondoltam ameddig nincs semmi dolgom megcsinálom – vontam vállat.
-Néztem az autósiskolákat is! – jutott eszébe egyből – Amit ajánlott Adams, az a város egyik legjobbja és több híresség is szerezte ott a jogsiját!
-Akkor lehet róla szó? Nem kivételeznek a sztárokkal?
-Nem szokásuk! – rázta meg a fejét, így biccentettem majd hátrébb léptem, hogy lássam a ruhát teljes egészében – Nem olyan rossz! – vizsgálta meg apa is.
-Ja, vázlatnak megfelel! – adtam igazat majd elővéve egy papírt és egy tollat nekiálltam lemérni magam – Visszatérve a bajnokságra! Mennyien indulnak itt az országban?
-Negyven körüli a létszám!
-És abból csak az első három jut tovább… – értelmeztem – Nem lesz egy egyszerű menet?
-Azokból a kevés videókból, amit láttam eddig, szerintem van esélyed egy legjobb ötre biztos! Az más kérdés, hogy te majd mennyire adott bele magad és mennyire izgulsz! Ha minden a helyén van, akkor talán dobogó is meglesz! – állt fel majd az asztalra letette a dobozt a kezéből – Ha akarod, akkor edzhetünk ma! – hozta fel, így bólintottam.
-Mindjárt végzek és akkor utána mehetünk! – válaszoltam, így ő bólintva le is indult.
Én még gyorsan leírtam minden adatot majd egy kicsit igazítottam a ruhán. Elküldtem a képet Zendayanak, hogy kikérhessem a véleményét, majd egyből le is mentem. A szemüvegemet és a telefonomat letettem az asztalra majd kimentem apához az udvarra. Ilyenkor mindig a kosárpályán edzettünk, mert ott legalább nem volt annyira kemény a föld. Az elején még egy kicsit nehezen indultunk be, mert Dodger mindenképpen mellettünk akart lenni. Mikor nagy nehezen sikerült a terasz mellett tartani, akkor nyugodtan felhúztuk a térd és a könyökvédőt. Könnyen kezdtük, mert ilyenkor mindig csak lassítva szoktam elhárítani apa ütéseit. Remek bemelegítő feladat volt ez, így amikor már apa úgy gondolta, hogy készen állok, akkor már gyorsabban csinálta. És ez így ment, míg lihegve én nem szaltóztam és apa nem tért ki a támadásom elől. Jól esett ez, mert így is a felesleges feszültséget leadhattam. Közben anya is kijött minket nézni, így ő valamennyire lefoglalta a kutyát. Már mind a ketten nagyon fáradtunk. Igazából ebből kaptam lehetőséget arra, hogy a bal kezét apának megfogjam, amivel éppen megcélzott, és a háta mögé tekerhessem egy jól megtett fordulatból, ami által mögé kerültem. Beletérdeltem a hajlatába, így a lábai összerogytak és onnan csak egy kis erő kellett, hogy a teljes testét a rekortánnak nyomjam. Lihegve elterültem mellette, így felém pillantott.
-Én úgy futnék még egyet! – jegyezte meg apa a poén kedvéért.
-Én még kettőt a homokban! – folytattam a szokásos poénunkat, amit ilyenkor fáradtan szoktunk mondani, így lepacsiztunk. Felhúztuk egymást majd beálltunk egymás mellé és elkezdtük a tai-chi mozdulatait.
-Oké, ti most mit csináltok? – szólalt meg anya, de nem tudtuk megmondani, hogy milyen reakciója volt a hangján kívül, hiszen csukva volt a szemünk.
-Hallottál már olyanról, hogy tai-chi? – érdeklődött apa miközben én kinyitottam a szemem annál az elemnél, amikor kettőt ki kellett ütni a levegőben.
-Szóval megfertőzted a lányodat a buddhista dolgaiddal! – jött rá egyből, így elnevettem magam.
-Apának ehhez semmi köze! – védtem meg – Én voltam túl érdeklődő! Ezzel kezdtem és a meditálással! Ez segített valamennyire rendbe tenni a fejemet és a lelkemet és azután kezdtem el edzeni apa mellett! – meséltem el.
-Nagyon örülök, hogy ilyen szinten egy csapat vagytok! – mosolygott ránk miközben felváltva pillantott hol apára, hol rám. 
-Talán ez az olasz gén a vérünkben, ami ilyen szinten összetart minket! – kuncogtam el magam mire apa rám nézett – Megvagy! – rúgtam felé, de egyből elkapta a lábamat, így kacagva megcsináltuk a saját pacsinkat. 
-Várjunk Hollandre, vagy inkább vacsorázzunk nélküle? – érdeklődött anya.
-Na jó! Kezd kiakaszti a srác! – torpant meg apa – Ideköltözik és még várjuk is meg a vacsorával? – ismételte el anya mondatát, de egyből elröhögte magát, így rájöttünk hogy csak poénkodott – Felhívod, hogy mire számítsunk? – fordult felém.
-Persze! – kocogtam oda a teraszhoz majd elvettem az asztalról a mobilom – Én addig lefürdök és átöltözöm! – mutattam a házra, így mind a ketten biccentettek. Útközben tárcsáztam Holland számát majd a fülemhez tettem.
-Szia Connie! – köszönt nekem egyből Jacob, így elnevettem magam.
-Mizu haver? – érdeklődtem belépve a szobámba.
-Tom éppen próbál bowlingozni, de nem nagyon sikerül neki! – kacagta el magát. 
-Ezen nem is csodálkozom! – ráztam meg a fejem – Elvagytok? Jó a hangulat?
-Őszintén, én jobban meglennék veled, de végül egy pasis nap lett, szóval… – válaszolt, de tudtam, hogy nem gondolta komolyan – És te hogy vagy?
-Egész jól, hogy őszinte legyek! A keresztanyámmal kertészkedtem egy kicsit majd edzettem apával és nem utolsó sorban elkezdtem készíteni a ruhámat Tom premierjére márciusban! – soroltam fel a dolgokat miközben bementem a fürdőbe.
-Hallottam, hogy Tom vett egy házat a városban és te segítettél neki! – hozta fel örvendezve.
-Igen, majd én veszem át a kulcsot, és rendezem be, ameddig Tom turnén lesz! Zendaya már mondta, hogy adja a segítségét, ha szeretnél, akkor te is jöhetsz és akkor csapunk egy kis partit is közben miközben berendezzük! – ajánlottam fel.
-Elküldöm a számom és akkor úgy egyeztetünk! Köszönöm szépen a meghívást! – egyezett bele egyből – Egyébként nagyon jól elbeszélgetek veled meg minden, de Hollandet hívtad, biztos nem ok nélkül! Adjam neki a telefont?
-Ki az? – hallottam meg Tom hangját.
-Nem muszáj odaadnod neki, csak annyit szeretnék tudni, hogy várjuk meg a vacsorával, vagy elintézitek ti? – tettem fel a kérdést.
-Igen, már mi is megrendeltük a kaját játék közbe! – mondta, így biccentettem.
-Ki az Jacob? – ismételte meg magát Holland.
-Szerinted ki, ha Angliában már éjszaka van? – szólt be, így felkacagtam.
-Szia Connie! – szólalt meg a harmadik személy is.
-Jó hallani a hangodat Tony! – ismertem fel Tom munkatársát.
-A pasid nagyon béna bowlingban! – jelentette ki nevetve.
-Hát még arra meg kell tanítani őt! – adtam igazat – Nem is zavarlak titeket, hiszen a kérdésemre a választ már megkaptam Jacobtól! – jegyeztem meg – Érezzétek jól magatokat!
-Majd hívlak! – mondta Tom.
-Megbeszéltük! Sziasztok!
-Szia Connie! – köszöntek el hárman egyszerre, így kinyomtam a hívást.
Gyorsan le is zuhanyoztam és ruhát felhúzva készen is lettem. Elpakoltam a szobámba és a ruháimat is a szennyesbe tettem. Miután végeztem a takarítással, akkor lementem anyáékhoz. Elmondtam, hogy Holland nem csatlakozik hozzánk, emiatt egyből neki is állt kipakolni. Én segítettem neki, míg apa bekapcsolta a tévét. Úgy ültünk az asztalhoz, hogy mindannyian tudjuk nézni a műsort. Igazából nem találtunk semmi jót, így a híreknél leragadtunk. Megjelentem maximum hat percre, ahogy kiraktak egy lesifotót rólam és Hayleyről az áruházban. Elmosolyodtam a kép láttán mert tök jól néztünk ki mind a ketten. Miután végeztünk, akkor apa bevállalta az elpakolást, így én visszamentem a szobámba. Megfogtam a laptopom és keresztbe feküdtem az ágyamon miközben felmentem a közösségi oldalakra. Jacob és Tony több kommentet és kedvelést hagytak az oldalamon, így én azokat megnéztem és válaszoltam, ha kellett. Miután azt is befejeztem, akkor elkezdtem nézni Netflixen a Marvel sorozatokat, ahol kijött új rész. Megnéztek a Megtorló és a Vasököl új epizódját majd megnéztem, hogy még mi jött ki azokhoz, amiket néztem. Igazából elvoltam és éppen elindítottam volna a Korona című sorozatot, mikor benyitottak a szobámba.
-Szia! – hajolt be félénken Diego az ajtón.
-Szia pajti! – köszöntem miközben felültem – Mi újság?
-Hoztam neked turrónt! – mutatta meg a dobozt. Intettem neki, így beljebb jött és felmászott az ágyamra – Tessék! – adta oda majd elhelyezkedett mellettem.
-Megesszük együtt? – kérdeztem miközben kibontottam.
-Apa azt mondta nem! – mondta szomorúan, így csalódottan ránéztem.
-Mostál már fogat? – jöttem rá mire egyből bólintott – Akkor majd holnap megesszük oké? Addig nem veszek belőle! – ígértem meg mire kopogtak, így mind a ketten arra pillantottunk és megláttuk Seb bácsit.
-Minden rendben? – érdeklődött az ajtótól.
-A lehető legjobban! – bólintottam mosolyogva majd az éjjeli szekrényre tettem a tábla csokit.
-Gyere Diego, lassan lefekvés van! – sétált az ágyam mellé.
-Aludhatok Connieval? – kérdezte a kisfiú, így elnevette magát egyből a bácsikám.
-Jobban jársz, ha nem! – rázta meg a fejét.
-Viszont hazakísérlek, rendben? – ajánlottam fel, így Diego hozzám mászott, hogy felvegyem az ölembe. 
Egyből meg is tettem, így Seb bácsi maga elé engedett. Beszélgetve átmentünk a szomszédba, mert érdekelte, hogy mit csináltam napközben, így elmeséltem mindent, kivéve azt, hogy Hayley elmegy a városból és hogy ez mind a nővére hibája. Nem akartam annyira részletezni, mert hamar odaértünk Diego szobájához. Ott letettem a szőnyegre és megpuszilva jó éjt kívántam. Ugyanezt megtettem a bácsikámmal majd visszamentem a mi házunkba. Dodger most követett engem a szobámba, így nyitva hagytam az ajtót, hogy tudjon közlekedni a házon belül. Felrohantam gyorsan a padlásra néhány dologért és mire visszatértem, addigra Tom is megérkezett.
-Hát megjöttél! Azt hittem később jössz, mert nem hívtál! – léptem hozzá majd megcsókoltam – Élvezted a napot? – érdeklődtem miközben visszafeküdtem az ágyba.
-Jó volt kimozdulni és barátok lógni! – adott igazat majd helyet foglalt mellettem – És te mennyire élvezted a kertészkedést? – kérdezte mire körbenéztem, de mivel a kutya nem volt a szobába felpattantam, hogy becsukjam az ajtót – Minden rendben?
-Hát nem éppen! – ráztam meg a fejem majd leültem majd a falnak dőltem.
-Mi történt?
-Hayley visszamegy New Yorkba, csakis azért, mert anya azt kérte tőle, hogy egy kicsit maradjon távol tőlünk! – vallottam be halkan, és kimondatlanul is, de nagyon jól esett, hogy valakinek elmondhattam ezt.
-Hogy ki? – dülledt ki a szeme – Emiatt beszélt Chris és Abby külön? – jött rá, így egyből bólintottam – Azta rohadt! – értelmezte – És Evans tudja ezt az egészet?
-Viccnek gondolja az egészet, nem tudja, hogy Hayley beszélt ma anyával… – meséltem, így biztatóan megfogta a kezem – Ő meg teljesen azt hiszi, hogy ő jönne ki vesztesként, ebből az egészből!
-És mihez kezdesz most? 
-Nem tudok semmit se csinálni! – vontam vállat – Apának nem kéne elmondani, de hazudni nem fogok neki! – magyaráztam, így megértően biccentett – De mindegy is! – tudtam le ennyivel – Ez csak egy nap volt az Evans család életében és nem is nevezhető különlegesnek! – nevettem el magamat kínosan, így ő is elmosolyodott.
-Tény és való, hogy nem vagytok normálisak! – adott igazat majd nyújtózkodott egy kicsit – Mit nézünk? – vette észre a bekapcsolt tévét.
-Gondoltam, hogy a Koronát – ragadtam meg a távirányítót.
-Abban benne vagyok! – helyezkedett kényelembe az ölembe, így elindítottam a sorozatot - Azt mondtad, hogy nem engedsz az álompár megvalósulásából… – emlékeztetett – Mi történt, hogy nem teszel semmit? - lepődött meg enyhén.
-Az álompár egyik tagja feladta az egészet és azon van, hogy elfelejtse, hogy mit érez a másik iránt! – magyaráztam el, így megsimogatta az arcom.
-Biztos nagyon nehéz lehet ez neked! Főleg, hogy csak te tudod ezt!
-Maradjunk annyiban, hogy azért nem tettem semmit, mert nincs ötletem! – nyeltem nagyot – Csak egy kis idő kell és újra kézben lesz az egész! – jelentettem ki bizakodva.
-Remélem, mert sokkal jobban bírom Hayleyt, mint Abbyt! – jegyezte meg, így elnevettem magam.
-Az a kérdés Tom, hogy ki nem… – kuncogtam mire vége lett a sorozat intrójának.