An actor's daughter - Egy Lány

Forgatás

Ma bementem a forgatásra, hogy lássam apát, mert tegnap később ért haza, így nem találkoztunk. Ahogy beléptem megláttam Lizzie nénit. Igaz, nem szereti ha így hívom, mert ő még túl fiatal ahhoz, hogy nénizzem. Megkérdeztem, hogy hol van apa, de sajnos nem tudta... Akkor ennek lőttek! Nem baj, addig elbeszélgettem Lizzie nénivel a karakteréről. Mindig azt mondják, hogy a színészség milyen könnyű. Hát ja, erről én tudok a legtöbbet beszélni, hogy ez nem igaz! Amikor apa abba a kevés időben is amikor otthon van szöveget tanul. Nem mondom, hogy nehéz szövege van, de látva a forgatókönyvet – igen én mindig elolvasom, rossz szokásom – szegény Roby bácsinak tök nehéz a szövege, mert tele van fizikával, kémiával, matekkal, meg mindenféle tudománnyal. Na de visszatérve Lizzie nénire! Megkérdeztem, hogy nem szokott-e fájni az ujja amikor forgatnak, mert olyan fájdalmas pózokba tartja az ujjait, hogy au! Ahogy beszélgettünk, nagyon telt az idő... Nemsokára Lizzie néni jelenete következett így gyorsan átvettük a szöveget aztán elment és felváltotta Tony bácsit. Na de jó! Ő talán tudja, hogy apa hol van!
-Szia Prücsök! – köszönt.
-Tony bácsi tudod, hogy utálom ha Prücsöknek szólítasz – panaszkodtam – Egyébként is, magasabb vagyok nálad.
-Jól van na! És mizujs?
-Semmi bejöttem meglátogatni aput, mert tegnap nem találkoztunk.
-Akkor van egy jó hírem, mert itt van mögötted! – mondta mire megfordultam.
-Szia apa! – ugrottam a nyakába.
-Szia Kicsim! – simogatta meg a hátam – Hát te?
-Bejöttem látni téged ha már otthon nem tudlak...
-Mondtam már, hogy szeretlek? – kérdezte amikor elengedett.
-Csak százszor apa, de én is szeretlek! – mosolyodtam el majd leültünk a közelinkben lévő székekre.
Elbeszélgettünk még apuval, de sajnos a rendező kijelentette, hogy az ő jelenete jön így elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy elmegyünk majd ma este vacsorázni egy étterembe. Éppen haza akartam menni mikor valaki hátulról elkapott. Nagyon megijedtem abban a pillanatban! Nem tudtam elképzelni, hogy ki lehetett az, de aztán meghallottam a nevetését... Chris bácsi...
-Chris bácsi tudod mennyire megijedtem!? – kaptam a szívemhez.
-Szia Prücsök!
-Szia!
-Ő persze hívhat így! – hallottam Tony bácsi hangját a kajás pulttól.
-Ő legalább nagyobb nálam! – mondtam vissza neki – Hogy vagy Chris bácsi? – kérdeztem visszafordulva felé.
-Teljesen jól! És te?
-Én is jól!
Jó ideig beszélgettem még Chris bácsival is... Esküszöm, hogy akárhányszor bejövök ide, valakivel mindig nekiállok órákig beszélgetni! Elképesztő! Most vagy én vagyok ennyire pletykás, vagy a többiek... Inkább az utóbbi! Folyton meghallgatom őket! Segítek a szövegben, meghallgatom őket, játszok a gyerekével – ha egyáltalán behozza az a személy akinek van – Lehet, hogy ezáltal kéne pályát választanom! Mehetnék dili dokinak vagy talán dadusnak! Milyen jó lenne már! Na mindegy! Akármennyire is élvezem a Chris bácsival folytot, roppant mód érdekes beszélgetést, – Nehogy azt higgyétek, hogy igazat mondok! Szarkasztika... Ugye ismeritek? – sajnos Seb bácsi félbe szakított minket a szokásához hívően.
-Szia Seb bácsi! – fordultam felé.
-Szia Connie! Hát te? – furcsállotta az ottlétemet.
-Bejöttem meglátogatni apát... De miért, nem is örülsz nekem? – kuncogtam.
-De, csak azt hittem, hogy már készülsz a vacsorára.
-Miért, mennyi az idő? – kérdeztem félve.
-17:30
-Jézus, elkések! – pattantam fel.
-Gyere, elviszlek! Úgy is éppen haza indultam.
-Köszönöm Seb bácsi! Te mindig segítesz! – nyugodtam meg.
-Hát mi mást csináljon egy keresztapa?
Miután Seb bácsi hazavitt egyből elmentem hajat mosni majd egy alap sminket – korrektor, szemceruza, szempilla spirál, és halvány rúzs – tettem magamra. Ruhák közül egy ujjatlan inget és egy fekete farmert vettem fel. Hála a gyors elkészülésemnek apával egyszere lettünk kész. Ilyenkor áldom az Istent, hogy gyorsan készülök el, míg apa lassan! Isten áldjon! Megálltunk egymással szemben, majd végig néztünk a másikon. Elégedetten mosolyogtunk majd biccentettünk a másiknak elégedettségünk gyanánt.
-Gyönyörű vagy Kicsim! – mondta apa.
-Köszönöm! Te meg nagyon elegáns! – dicsértem meg.
-Köszönöm!
Útközben beszélgettünk a forgatásról. Ja, hát igen! Azután is történtek dolgok, miután elmentem! Természetesen tudnom kell arról is... Mikor odaértünk az étteremhez rájöttem, hogy egy picit alul öltöztem. Gondoltam, hogy valami normális étterembe megyünk, mint például ballagások után a családok. Hát ige... Gondoltam! Bementünk az étterembe és tudomásul vettem, hogy nem csak kettesbe leszünk apával. Mindenki ott volt. Aztán megláttam a feliratot: Boldog Szülinapot Connie! A számhoz kaptam majd kitört belőlem a röhögés. Teljesen elfelejtettem, hogy az ma van! Sorra felálltak a többiek majd megpuszilva felköszöntöttek. Miután megköszöntem a jókívánságokat és átvettem az ajándékokat megrendeltük az ételt. Beszélgettünk! Mint pár órával azelőtt... Próbáltam olyan embert keresni beszélőpartnernek, akivel nem találkozta. Voltak is olyanok! Csak kevés volt a létszám és ők inkább mással beszélgettek... Így újra hallgattam azt a történetet, amit már elmeséltek nekem. De nem is baj! Örülök annak, hogy legalább beszélgetnek velem! Sokáig ott voltunk és trécseltünk, de aztán Tony bácsi rájött, hogy holnap még kell dolgozni és már 23:30 van. Így úgy döntöttünk, hogy elválunk és haza megyünk aludni. Otthon még kaptam apától egy ajándékot, mert ő nem hozta el nehogy lebukjon. Apa jól tudja, hogy imádom az Amerika Kapitányt, így kaptam egy pajzsos nyakláncot, – félre téve apa egoját – ami egy remek ajándék. Ezután elköszöntem apától és elmentem lemosni az arcom, aztán hamar el is aludtam.