An actor's daughter - Egy Lány

A vita

Felkelni arra, hogy a barátod szorosan átölel és simogatja a karodat, eléggé kellemes érzés. Nem mintha nagyon sok mindent tapasztaltam volna eddig a kapcsolatok területén, de ezt még nem voltam képes megszokni, mert ez akár a negyedik alkalommal is úgy hatott, mintha elsőre csinálta volna. Egy darabig csukva tartottam a szemem, hogy csak élvezzem a pillanatot, de aztán, már elfeküdtem a karomat, amin a testem alatt volt.

-Hozzá tudnék szokni ehhez az ébresztéshez! – jegyeztem meg nagyon álmos hangon, így Tom rám mászva megpuszilta az arcom – Jó reggelt! – köszöntem neki, majd megcsókoltam.

-Neked is szép reggelt! – húzta mosolyra a száját – Hogy aludtál?

-Azt hittem, hogy nem fogsz érdeklődni minden egyes reggel, hogy hogy aludtam! Ez volt az egyik feltétele az itteni létednek! – emlékeztettem, így igazat adva biccentett majd megsimogatta az arcomat – De alapból meg jól aludtam! És te?

-Egyszer vesén rúgtál? – emlékezett vissza, így kitört belőlem a nevetés – Nem volt valami kellemes!

-Annyira sajnálom! – fintorogtam – Nem volt célom, ha ez számít valamit! – mondtam, így ő is felkacagott és megvirította a csodálatosan fehér fogsorát a reggeli fáradt fejéhez.

-Pedig, már azon gondolkodtam, hogy mi rosszat tettem! – poénkodott, így feljebb toltam magam majd nekidőltem az ágytámlának – Miért ragyogsz korán reggel ennyire? – kérdezte miközben egész végig a szemembe nézett.

-Mert ragyogok? – értelmeztem kuncogva – Konkrétan érzem a táskákat a szemem alatt! – mutattam az adott részére az arcomnak, így mind a ketten elröhögtük magunkat.

-Nincs is ott semmi! – ellenkezett – Nekem van a legszebb barátnőm a világon! – jelentette ki, így felvontam a szemöldökömet – Amerikában! – javította ki magát, így helyeselve odahajoltam hozzá majd megcsókoltam.

-Öltözzünk, mert a végén nem lesz időnk kávézni! – láttam meg az időt, így kibújtam alóla majd felálltam.

-De olyan jó puha az ágyad! – nyavalygott, így kacagva visszatérdeltem a matrac szélére.

-Majd akkor neked is veszünk egy ilyen jó ágyat! – jegyeztem meg majd megfogtam a kezét – Gyere! – kértem, de csak a fejére húzta a párnát – Ez nagyon gyerekes viselkedés! – jelentettem ki majd megragadtam a bokáját majd elkezdtem lehúzni az ágyról, de egyből megkapaszkodott az ágy másik oldalába.

-Én vagyok a gyerekes? – ismételt meg engem – Ki próbál meg engem lehúzni az ágyról? – vágott vissza.

-Gyerekes viselkedésre nem lehet másképp válaszolni! – jegyeztem meg majd gyorsan megcsikiztem a talpát, így elengedte a vázat, de mivel én teljes erőmből húztam közbe, hátra estem, míg Tom leült. Mind a ketten szakadtunk a nevetéstől, és már fogtuk a fájó oldalunkat, amikor kinyitódott a szobám ajtaja. Apa összevont szemöldökkel és a pizsamájába lépett be és ásított egyet.

-Nem terveztem a hangos nevetésetekre felkelni! – mondta, így fintorra húztuk a szánkat – Büntetésként, ti csináljátok a kávét! – mutatott felváltva kettőnkre, így bólintva helyeseltünk – Van tíz percetek hozzá! – jelentette ki.

-Tizenöt! – alkudoztam, de egyből megrázta a fejét.

-Túl fáradt vagyok, nem kapsz engedményt! – tudta le ennyivel majd kilépett a szobámból majd becsukta az ajtót maga mögötte – Már csak kilenc! – kiabálta el magát, így felültünk Tom-mal majd megfogtuk egymás kezét és egyszerre felhúztuk egymást.

-Menj fogat mosni, én addig gyorsan felöltözök! – ajánlottam majd benyitottam a gardróbba.

-Ha van időd, akkor nekem is veszel elő ruhát? – kérdezte a másik szobából miközben én már megragadtam a szakadt farmeromat.