An actor's daughter - Egy Lány

Interjú

Reggel, ahogy felkeltem észrevettem, hogy apa még alszik. Gondoltam, hagyom pihenni, mert megérdemli... Olyan kedves tudok lenni, hogy még én is csodálkozom! Bementem a fürdőbe felvenni az edzés cuccomat, aztán fogat mostam majd írtam egy üzenetet apának, hogy elmentem edzeni. Útközben tettem egy kis kitérőt, mert elmentem Tony bácsiért. Amikor odaértem bekopogtam. Pár pillanattal később Seb bácsi ki is nyitotta az ajtót.
-Szia Connie! – köszönt – Mész kondiba? – kérdezte.
-Szia Seb bácsi! Igen, odatartok csak tettem egy kis kitérőt. Hol van Tony bácsi? – érdeklődtem.
-Ott van, alszik! – mutatott az ágyra – Miért?
-Azt kérte, hogy tanítsam meg harcolni...
-És te erre mit válaszoltál?
-Hogy nem áll még készen...
-És mikor fog készen állni?
-Amikor a Hold és a Nap keresztezik egymás útját.
-Jó szöveg! Szép volt!
-Köszi! Na, akkor ébresszük fel az álomszuszékot! – mentem beljebb majd megálltunk ketten Tony bácsi körül.
-Bízd rám! MACKIE! – üvöltötte Tony bácsi arcába.
-Fent vagyok! – riadt fel – Connie, te mit keresel itt? – lepődött meg.
-Te. Én. Kondi. Most – parancsoltam szigorú tekintettel.
-Hány óra?
-7:30
-De még korán van! – panaszkodott.
-Igazad van! Korán van. De, tévedtem... Azt hittem, hogy már készen állsz, de úgy látszik nem. Akkor én megyek – indultam ki keservesen.
-Connie várj! Készen állok!
-Öt percet kapsz! Indul! – indítottam el a stoppert mire Tony bácsi bement a fürdőbe, ahol felvett egy trikót meg egy nadrágot.
-Kész! – jelentette ki.
-Oké, induljunk! – nyitottam ki az ajtót majd otthagytuk Seb bácsit.
Ahogy bementünk a liftbe Tony bácsi végig nézett rajtam és megállt a tekintete. Nem csodálom hiszen csak egy top, egy gatya és cipő volt rajtam. Krákogtam egyet, hogy abbahagyja, és sikerült is. a lift ajtaját bámulta utána.
-Connie? – szólalt meg.
-Igen, Tony bácsi!
-Mióta vagy így kigyúrva?
-2012 óta.
-Miért?
-Nem voltam megelégedve magammal...
-És most az vagy?
-Teljesen! Egyébként nem mutogatnám a hasamat, a hátamat meg a karomat...
-Igaz. Kivel edzettél akkor?
-Apával!
-És külön edzést csináltál?
-Nem! – kuncogtam – Ugyanazt csináltam, vagyis csinálom mint apa. Ideértünk! – szálltam ki a liftből majd beindultam a terembe.
-Mivel kezdünk? – jött utánam.
-Állóképesség, de verseny is egyben, hogy felmérjük mennyivel vagy gyengébb.
-Hol a futópad?
-Ott! – mutattam arra majd felmentünk rá – Rajta!
Eltelt tíz perc és Tony bácsi már feladta... Lassítottam a gépen, hogy fokozatosan álljak le. Megnéztem a távolságot mire kidülledt a szemem. Jézus! Rengeteget kell még edzeni, hogy megközelítsen mondjuk engem... Hát ez nagyon nagy baj! Főleg nekem, mert egy darabig nem rázom le így magamról...
-Hogyan bírsz még futni Connie? – nézett rám miután már normálisan vette a levegőt.
-Apával minden edzésen tíz kilométert futunk. Ez körülbelül a negyede volt annak... Na, akkor folytassuk a főbb izomcsoportokkal! A láb már megvolt, jöjjön a kar!
-Hány kilós súlyzót szoktál használni?
-10.
-10??
-Hagyjad már! Apa 20 kilóval csinálja! Csak megtudod csinálni 10 kilóval!
Elkezdtük a gyakorlatsort, de Tony bácsi feladta a negyedénél. Vettem egy mély levegőt majd a plafonra néztem. Istenem segíts, hogy kibírjam ezt! Úristen!
-Connie ez kurva nehéz! – panaszkodott.
-Vigyázz a szádra!
-Ez a Kapitány szövege...
-Úgymond Amerika Kapitány lánya vagyok, szóval vigyázz a szádra! Jön a hát!
Itt is elkezdtük a gyakorlatot, de a negyedénél abba kellett hagyni... Vagyis nem a negyedénél! A két ötöd részénél... Erősebb háta van, mint mondjuk lába vagy karja, de akkor is... Én csak nyeltem a panaszokat és a beszólásokat. Olyan ügyesnek tartottam magamat, hogy az elképesztő!
-Tony bácsi, ezt nem hiszem el! – mormogtam – Menjünk át a hasra!
Megint csak a negyedét csináltuk meg. Akkor telt be nálam a pohár! Megdörzsöltem a szemem majd felé fordultam.
-Tony bácsi, ezt most ugye csak vicc? – kérdeztem még nyugodtan.
-Miért, ilyen rossz vagyok?
-Mondjuk azt, hogy én vagyok a 100%, te meg a 25% – kuncogtam.
-Ilyen rossz?
-Olyan gyenge vagy, mint egy átlag nő! Tony bácsi! Ez már ciki férfi létedre! Jöjjön a közelharc! Ne fogd vissza magad! – másztam be a ringbe.
-Oh ne aggódj, nem fogom! – mosolyodott el majd beállt támadóállásba.
Öt másodperc alatt le is terítettem. Visszavágót követelt... Én rábólintottam így most ő támadott meg. Annyiból állt, hogy megfogtam a kezét és kirúgtam a lábát. Megint legyőztem. És megint, és megint, és megint. Az utolsó menet ment. Felugrottam az ölébe és lehúztam amitől kiterült így ráültem, hogy tudomására adjam, hogy megint én nyertem. Kuncogtam miközben leültem mellé és felhúztam, hogy felüljön és szembe legyen velem.
-Kiszámítható vagy Tony bácsi! Csak lemásolod Sólyom harci mozdulatait!
-Te meg lemásoltad a Kapitány mozdulatait!
-Igen! Ezzel legyőzte Bathroc-ot. Én meg téged.
-Éhes vagyok!
-Gyere! – húztam fel – Átöltözünk és lemegyünk enni!
-Jaj de jó! – örvendezett lihegve amikor elindultunk.
Felmentünk a szobáinkba majd átöltöztünk és mentünk is enni. Én egy egyszerű melegítő szettet vettem fel és felgumiztam a hajam. A konditól számítva húsz perccel később már az ebédlőben szálltunk ki a liftből. Odamentünk a többiekhez majd leültünk hozzájuk.
-Sziasztok! – köszöntünk nekik.
-Sziasztok! Milyen volt az edzés? – kérdezte Seb bácsi.
-A sajátos edzésemnek a negyedét tettük meg! – néztem körbe mire mindenki elröhögte magát.
-Pedig szurkoltam neked, Mackie! – mondta Chris bácsi.
-Közelharcnál melyik harcot választottad? – fordult felém apa.
-A Bathroc elleni Kapitányt Sólyom ellen...
-Tesó, esélyed se volt! – mondta Jeremy bácsi.
-Hát, majd legközelebb! – vont vállat Tony bácsi.
-Ezt vegyem kihívásnak? – lepődtem meg.
-Oh, vegyed annak!
Miután megreggeliztünk felmentünk apával a szobába. Leültem az ágyamra majd levettem a telefonomat a töltőről. Megnéztem az értesítéseimet majd elfeküdtem az ágyon.
-Kicsim, öltözz elegánsan! – kutatott a szekrényben apa.
-De miért? – kérdeztem miközben felültem.
-Mert megyünk interjúra!