An actor's daughter - Egy Lány

A panoptikum

Reggel felkelés után egyből elkapott az unalom keserű íze. Szabad nap miatt dolgozni sem kell mennünk... Vagy elunjuk az agyunkat, vagy valami programot szervezünk. Ez a két lehetőség van, különben az lesz ebből , hogy a szobáinkban fogunk megrohadni mobilozás közben és a mellettünk lévővel fogunk chatelni, hogy mennyire unatkozunk! Ismerem a társaságot, ebben nincs kételyem, hogy nem ez lenne a helyzetünk. Jó, igaz, hogy vannak olyanok, akik a tengerentúlon lévő rokonaikkal beszélne, de ennek nagyon kicsi az esélye! Megerőltetve felálltam az ágyból majd elindultam a fürdőbe. Apa éppen fogat mosott, így megtorpantam a küszöbön és nekidőltem az ajtófélfának. Észrevett engem igy intett egyet, hogy elkerüljük azt az undorító jelenetet, hogy köszön és a fogkrém kiesik a szájából.

-Jó reggelt! – biccentettem mire kiköpte a krémet a szájából és öblögetett.

-Megyünk ma együtt edzeni? – kérdezte felém fordulva.

-Van kedved elmenni egy múzeumba? – válaszoltam egy kérdéssel mire lefagyott miközben megtörölte az arcát.

-Hogy hova? – dülledt ki a szeme. Hát igen, nem a legjobb embertől kérdeztem ezt most meg...

-Gondoltam, hogy mivel ma szabadok vagyunk, elmehetnénk egyet kirándulni!

-És pont múzeumba akarsz menni? – húzta fintorra a száját – Egy dög unalmas múzeumba akarsz menni megnézni mindenféle kiállításokat a növényekről, állatokról, történelemről, gépekről és miegymásról? – ijedt meg a gondolattól, hogy ilyen helyre el kell velem jönnie. De nem találta el, mert ide általában mással megyek... Mondjuk olyannal, aki mondjuk okos...

-Én a Madame Tussauds Panoptikumra gondoltam! Tudod, a szokásos viaszbábúk...

-Ahh! Oda mehetünk!

-Rendben! Van a kiállítás végén kettő pár perces rövidfilm 4D-ben... Mondjuk megnézhetnénk azt!

-Hívjunk a többiek közül valakit?

-Ajánljuk fel, hogy van-e kedvük jönni és aki jön, az jön, aki nem, az nem! De ha Seb bácsi nem jön, akkor megfenyegetjük...

-Nem is beszéltünk a tegnapi vetélkedőről... – kezdte és nekem meg egyből leesett a szándéka.

-Cseréljünk helyet, mert én is szeretnék fürdeni! – kértem mire megtettük. Gyorsan nyomtam a fogkefémre fogkrémet a tubusból majd betömtem avval a számat mielőtt apa elkezdné a nem kívánt témát.

-Láttam, hogy megérintett tegnap amikor szóbahozták... – folytatta mire kérdőn magamra mutattam – Igen, rólad beszélek! – helyeselt mire ellenkeztem – Lassan két éve történt... Közös megegyezés volt! És eddig nem volt ezzel semmi bajod! Órákat beszéltetek egymással majdnem minden egyes nap – emlékeztetett mire megtámaszkodtam a mosdókagylón és apa szemébe néztem – Jó, rendben! Abbahagytam! Tini szerelem, én ehhez nem értek semmit! – emelte fel védekezően a kezét mire biccentettem és tovább mostam a fogam – De azon attól még elgondolkozhatsz, hogy ha már ilyet váltott ki belőled csak az emlék, akkor talán már nem az a helyzet, mint eddig volt! – fejezte be mire öblögettem és lemostam a számam.

-Akkor megyünk edzeni? – tereltem a témát mire vett egy mély levegőt.

-Miután átöltöztél, utána mehetünk!

-Rendben! – bólintottam majd visszamenve a szekrényhez elővettem egy futónadrágot, egy toppot és egy lenge Nike pólót. A fürdőbe gyorsan átöltöztem majd felgumizva a hajam kimentem a helyiségből.

Beágyaztam majd megigazítva a takarót kiegyenesedtem és mentünk is apával ki a szobából. A liftbe be is szálltunk és csöndben végig álltuk az utat lefelé. Belépve az edzőterembe megláttuk Tony bácsit. Legalább nem egyedül fogok szenvedni, mint tréner... Apa besegített Tony bácsi edzésével, így felváltva figyeltünk rá. Amikor apa foglalkozott vele, akkor én külön csináltam a feladatokat és ez volt fordítva. Igaz, hogy apa azért nem volt a vártnál kedvesebb, mert direkt kevesebb időt töltött Tony bácsival, mint amennyit én. De nem is vádoltam érte, mert én is ezt tettem volna a helyében. Bő másfél óra után, viszont abbahagytuk a tevékenységet abból az okból kifolyólag, hogy a mi kis drága Tony bácsink éhes... Jó, mi is azok voltunk, de neki ezt nem kellett tudnia.