An actor's daughter - Egy Lány

Harc

Ahogy felkeltem észrevettem, hogy apa nincs az ágyába. Felálltam miközben megdörzsöltem a szemem és meghallottam, hogy a fürdőbe van és éppen borotválkozik. Jaj ne! – temettem az arcomat a tenyerembe – És három, kettő, egy...
-Give you the world... – kezdett el énekelni. Igen, van egy szokása, hogy borotválkozás közben énekelni szokott! Igaz, nincs olyan rossz hangja, de már tízen év után rohadtul idegesítő...
-Apa, ha már énekelsz, akkor mai számot, légy szíves! – mondtam köszönésképpen.
-Felébresztettelek? – kérdezte felém fordulva boci szemekkel.
-Nem, már fent voltam!
-Mi a hölgy kívánsága? – nyújtotta felém a borotváját mikrofonnak álcázva.
-Jennifer Lopez: Ain't your mama.
-De az túl csajos!
-Én úgy tudtam, hogy a színészek mindent eltudnak játszani...
-I ain't gon' be cooking all day, I ain't your mama... – kezdett bele.
Egy darabig meg énekelgetett, addig én átöltöztem, fogat mostam, majd lementem edzeni. Próbáltam kiverni azt a jelenetet a fejemből, hogy apa ezt a dalt énekelte és még táncolt is hozzá, de nem nagyon volt sikeres a próbálkozásom, mert mire észbe kaptam már én énekeltem a liftben teljesen egyedül Jennifer egyik hatalmas slágerét. Valahogy már áttértem Shakira-ra is... Nem tudom, hogy hogyan voltam képes, de a Hips don't lie szövegét daloltam már. Hogy az emberi agy mennyi csodára képes nem? Hosszas éneklés után kiszálltam a liftből majd beléptem az edző terembe.
-Tony bácsi? Hát te? – láttam meg.
-Ilyen meglepő, hogy itt vagyok? – fordult felém.
-Nem is tudod mennyire! -mosolyodtam el – Közelharc? – mutattam a ringre.
-Még szép! Egész eddig edzettem! Már vártam, hogy gyere!
-Könnyeket csalsz a szemembe!
-Erre most mit mondjak? Tökéletes vagyok.
-Azért ne szállj el magadtól! – ugrottam be az elkerített területre majd Tony bácsi is követett engem. Beporoztam a kezem majd nyújtottam egy kicsit.

-Szólj ha készen vagy és kezdhetünk... - mondta mire kiegyenesedtem és ránéztem.

-Kezdjük! – biccentettem.
Elkezdtünk harcolni... Most tényleg erősebb lett Tony bácsi, de én még mindig erősebb voltam. Minden támadását kivédtem mivel lassú volt. Rá lehetne fogni az öregedésre, de az ellenem szólna, szóval inkább azt mondom, hogy még béna! Fejlődő képes, maradjunk ennyibe!
-Ha győzni akarsz, új mozdulatokat kell használnod... – ütöttem el a lábát.
-Nem igaz! Hogyan tudsz minden mozdulatot kivédeni?
-Egyszerű! Még mindig többet tudok a Marvel filmekből, mint te! – lendítettem meg a lábam mire kitért előle. Tényleg fejlődő képes!
-Ez ciki! Egy Marvel szuperhőst alakító színésznél többet tud egy gyerek a karakteréről...
-Ez nem ciki! – ellenkeztem amikor egy picit hátrébb ugrottam – Na jó, de az! – ütöttem bele az oldalába majd kirúgtam a lábát – Védtelen az oldalad!

-Ja, ja... Észrevettem! – ült fel majd felhúztam – Reggeli?

-Reggeli! – helyeselt majd elindultunk kifele.
Ezután felmentünk. A szobánk folyosóján ketté váltunk majd elindultunk a saját ideiglenes otthonunk felé. én beléptem az ajtón majd egyből berontottam a fürdőbe. Lezuhanyoztam majd egy egyszerű sötét kék pólót vettem fel fekete Nike melegítő nadrággal és egy Converse-szel. Megragadtam a kabátomat majd kisétáltam a lakosztályból. Bezártam majd a lift segítségével le is jutottam az étterembe. Amint kimentem a felvonóból Tony bácsi velem szembe jött a lépcsőházból ki.

-Talán nem jött lift? – kuncogtam.

-Te megkeseríted az életemet! – mormogta mire már a röhögés tört ki belőlem. Tony bácsi lehangoltan továbbment az asztalunkhoz mire én követtem.

-Én vagyok életed fénypontja!

-Azt csak hiszed! – nézett rám majd leültünk a többiekhez.
-Sziasztok! – köszönt apa.
-Sziasztok! – biccentettünk.
-Elgyepáltak Mackie? – kérdezte Roby bácsi.
-Nem akarok róla beszélni! – ellenkezett.
-Akkor igen! – mondta nevetve Jeremy bácsi.
-Connie egy terminátor! Szerintem még Hemsworth se tudná legyőzni! – jelentette ki.
-Ebbe azért nem lennék olyan biztos! – szólaltam meg – Hát, bár ezt még nem próbáltam ki! Benne vagy Chris bácsi?
-Prücsök, féltelek téged! – fordult felém Chris bácsi.
-Nem kell! A mjölnir úgy sincs itt! Nem lehet semmi bajom, mivel nem fog belém csapni semmilyen villám se.

-Most komolyan beszélsz? – kérdezte.

-Ohh! De még mennyire komolyan! Chris bácsi, kihívlak egy párbajra!

-Én előre szóltam – védekezett.

-Uram atyám! – állt fel Scarlett néni – Ennél nagyobb hülyeséget már nem is csinálhatnátok!

-Ez nem is hülyeség! – követtem őt mire a többiek is befejezték a reggelijüket.

-Minek neveznéd azt, hogy egy érett, izomkolosszus férfi kihív egy tinédzser lányt? Ez egy oltári nagy hülyeség!

-Ohh! – karolt át Chris bácsi – Mi csináltunk már ennél nagyobb hülyeséget is! – kuncogott mire bementünk a liftbe. Visszasétáltunk a kondiba. Chris bácsival beszálltunk a ringbe. Mindenki ott volt és szurkolt. Mind a ketten beletettük a kezünket a fehér porba majd lepacsiztunk és középre mentünk.
-Öt dolcsi, hogy Chris leveri Connie-t! – mondta Lizzie néni.
-Köszi! – néztem rá sértődötten.
-Tíz dolcsi, hogy Connie nyer! – emelte fel a kezét apa.
-Akkor kezdődjen a harc! – tapsolt Tony bácsi – Rajta! – ütött a harangra.
Elkezdődött a harc. Chris bácsinak a technikáját nem értettem. Össze-vissza ugrált és ütögetett. De persze én kivédtem mindent. Észrevettem, hogy nem figyel a bal oldalára. Oh, ezt rosszul teszed Chris bácsi! Jobb lábbal belerúgtam az oldalába, ettől összerogyott. Majd befejezésül bal lábammal kirúgtam a bokáját a teste alól. Ennyi! Nyertem! Ennyit számít a technika...
-Mennyit is mondtál? – kérdezte Lizzie néni apától.
-Tíz ropogós dollár – fordult felé.
-Banyek! – adta oda neki majd csatlakozott a lányokhoz.
-Szép volt kicsim! – jött hozzám.
-Kö...szi – mondtam lihegve – Hoznál vizet? – néztem az arcába.
-Persze!
-Szép volt prücsök-állt fel Chris bácsi majd elindult felém.
-Méltó ellenfél voltál Chris bácsi! – pacsiztam le vele majd megöleltem – De legközelebb, figyelj a bal oldaladra! – engedtem el.

-Észben tartom!

-Dehogy fogod!

-Valószínű, hogy el fogom felejteni! – adott igazat majd elmentünk a szobáinkhoz.
Miután átöltöztem megint, bementünk a forgatásra. Minden a szokásos módon ment. Megcsináltam a sminkeket majd néztem a forgatást, aztán a végén meg leszedtem a sminkeket. Nem is volt semmi érdekes a reggeli kis küzdelmünkön kívül. Nem is volt baj! Jól esett, hogy tudtam pihenni a forgatás közben. Ezután hazamentünk. Felmentem apával a szobába. Amint benyitottunk, én odamentem az ágyamhoz majd ráborultam.
-Nagyon fáradt vagyok! – jelentettem ki.
-Nem csodálom! Hemsworth nem kis darab!

-Szerintem, én el is alszok ebben a helyzetben!

-Jó éjt! – mondta apa majd megpuszilt.
-Jó éjt! – húztam magamra a takarót majd nem sokára el is aludtam.