An actor's daughter - Egy Lány

Amikor a család egész...

Alig tudtam aludni az éjjel. Az időzóna hatalmas változása teljesen összekeverte a testemet, hogy pontosan mikor kéne aludnom és mikor nem. A nap épphogy csak, hogy kezdted a horizonton megjelenni, így kibújtam Tom karjai közül majd az ablakhoz léptem. Felkaptam a székemről a vékony köntösömet majd megkötöttem a derekamon. Elmosolyodtam a táj láttán majd kimentem a szobából. Halkan lementem a lépcsőn majd beléptem a konyhába és öntöttem magamnak egy pohár vizet. Kiléptem a teraszra majd ittam egy kortyot a hideg italból. Végig sétáltam a hosszú lépcsőn lefelé a telken majd kimentem a kapun. A homokig mentem majd letérdelte. A kora reggeli nyugalomba a sok apró rák még nagyban járkált fel és alá körülöttem és ez nagyon tetszett. Hallgattam, ahogy a szellő a hullámokat ide-oda csapdossa és nagyon megnyugtató volt ez a hang. Miután megittam folyamatosan apró kortyokban a vizemet, akkor felálltam majd leporoltam a vádlimat. Visszamentem az udvarra majd a medencénél lévő zuhanyból öntöttem még egy pohárral majd azt elzárva mentem fel. Az üvegfalnak köszönhetően megláttam időben, hogy apa járkál a nappaliban, így a füvön átmentem a Seb bácsival közös kerítésnek és ott mentem fel egészen a kosárpályáig, hogy ne vegyen észre. Megálltam majd közelebb hajoltam, hogy jobban halljam.

-Egy hatalmas kérdőjel, hogy most mit érezhet! – jelentette ki apa, így összevonva a szemöldökömet egyből észrevettem, hogy rólam van szó – Régen azt hittem, hogy tudom, de most egyáltalán semmi ötletem sincs!

-Miattam! – szólalt meg anya, így biccentve igazat adtam, mert végülis amióta felbukkant, azóta nem nagyon tudom én sem, hogy mit érezzek.

-Ugyan, ez nem igaz!

-Miért ne lenne? Ugyan, Seb is elmondta, hogy megváltozott amióta elmentem hozzátok Londonba! Ez, mind miattam van! Magába zárkózik, mert nem tudja, hogy mit érezzen, mert nem is ismer! Nem hibáztathatod emiatt!

-Nem is hibáztatom! Csak fura! Eddig mindent elmondott aztán meg... Hát igen, most is itt vagyunk! Mondanám, hogy felnőtt, de szerintem nem ez a baj!

-Fél! És nem meri neked ezt elmondani, mert tudja, hogy te tovább adnád nekem!

-Nem hülyeség! Mondjuk nagyon megörültem, amikor szó nélkül belement a vásárlásba!

-Igen, én is! Idő kell neki, de készen áll! Vonzza őt a kíváncsiság, de egyben a félelem meg visszatartja! Jó, hogy ott van neki Tom, mert ő legalább tud segíteni neki! – mondta, így vettem egy mély levegőt, és felléptem a teraszra, hogy leállítsam mielőtt Tom-o is kibeszélik nem csak engem – Jó reggelt! – köszönt nekem mosolyogva anya, így intettem.

-Jó reggelt nektek is! – viszonoztam, így apa kérdőn felém fordult.

-Mit csináltál ott kinn? – kérdezte, így vállat vonva ránéztem.

-Bezavart az időátállás! Nem bírtam aludni és elmentem a partra – mutattam a hátam mögé, mert pont hátat fordítottam a tájnak – Tán baj ez?

-Nem csak...

-Chris csak érdeklődött, mert nem szokás tiniknél hogy ilyen korán fenn vannak! – védte meg anya apát, így eljátszva, hogy elhiszem, elismerően biccentettem majd megittam a második poharamat is.

-Mindent értek! – húztam félig mosolyra a számat – A mai nap szabadnapunk van! Elmegyünk ma vásárolni, vagy inkább a hétvégén? – érdeklődtem.

-Inkább a hétvégén! Pihenj nyugodtan!

-Házat keresnénk Tom-mal, szóval annyira nem pihennénk!

-Szeretne venni egy házat a városban? – lepődött meg apa a kijelentésemtől.

-Igen, még Barcelonában mondta nekem! – hoztam fel majd leültem az asztalhoz – És ti mi jót csináltatok hajnalok hajnalán? – vontam kérdőre őket, hogy felválta rájuk néztem, de meg se rezzent az arcuk, túl jól titkolták azt, amiről tudtam alapból.