An actor's daughter - Egy Lány

A jó hír

Reggel apa korán bement dolgozni, de nem is baj, legalább egyedül vagyok és azt csinálok amit akarok. Lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak kávét és, hogy csináljak reggelit magamnak. Amint beléptem a konyhába, megláttam apa ételhordóját a pulton. Szóval be kell mennem a forgatásra, és kell vinnem neki ebédet. Nagyon jó! Annyira örülök ennek! Szarkasztika, ne felejtsétek! Ne is kérdezzétek, hogy ez miért kell! Apa nagyon finnyás, és nagyon kevés ételt eszik meg! Azt is csak akkor eszi meg, ha én csináltam! Igen, elkényeztettem a saját apámat! Egy pacsit nekem! Miután csináltam magamnak egy szendvicset, összedobtam apának egy kis spagettit meg sütöttem csokis kekszet. Eltettem a kajákat a dobozba majd átöltöztem. Bementem a forgatásra, de nem találtam ott senkit. Gondoltam biztos valami közös jelenet van. Elmentem az egyik helyszínre, de ott nem voltak. Tovább mentem és ott voltak mindannyian. Éppen egy harcjelenetet forgattak és mi tagadás, egész jó volt! Érdekelt, így közelebb mentem a többiekhez. Még nem láttam harci jelenetet így, ahogy megláttam Mark bácsit egyből kitört belőlem a röhögés. Hála a jó égnek, ebben nem hasonlítok apára, mert nagyon halkan nevetek. Éljenek a suttogási képességeim! Miközben apa ,,szétütötte" Thanos-t meglátott engem, így egy apró mosoly jelent meg az arcán. Tíz perccel később vége lett a forgatásnak, mert ebédidő volt. Kár volt! Pedig élveztem! Mondjuk nagyon jól tudok időzíteni, ezt be kell vallani! Ebédet hoztam és ebédidőre ide is értem!
-Szia apa! – köszöntem neki.
-Szia Kicsim! – sétált hozzám – Hát te?
-Hát nem is örülsz nekem?
-De, csak nem gondoltam, hogy ma befogsz jönni.
-Hát, ha hoztál volna magadnak kaját, akkor én se lennék itt!
-Uh, tényleg! Ahh, pedig éhes vagyok!
-Ezért vagyok itt!
-Csak azt ne mondd, hogy hoztál nekem kaját!?
-De pont azt mondom!
-Imádlak, imádlak, imádlak! – ölelt meg majd megpuszilta a homlokom.
-Tudom!
-És mit főzött nekem a drága, egyetlen lányom?
-Spagettit meg sütöttem csokis kekszet.
-Szeretlek!
-Én is!
-Jól hallottam, hogy valaki csokis kekszet mondott? – kérdezte Tony bácsi.
-Igen, de ez csak az enyém! – jelentette ki büszkén apa.
-Te csináltad? – kérdezte tőlem Tony bácsi.
-Igen, én!
-De ez nem ér! Connie mindig finomakat süt! – nyavalygott.
-Ezért is hoztam neked egy külön doboz kekszet, ami csak a tiéd! – mondtam.
-Uh, imádlak Connie! – nyomott egy puszit a fejemre.
-Sütit esztek és engem meg se hívtok? – panaszkodott Roby bácsi.
-És ez a tiéd! – adtam neki egy dobozt.
-Köszönöm Connie! – vette át.
-Szívesen!
-Mi ez az össznépi beszélgetés? – kérdezte Seb bácsi miközben felénk sétált a többiekkel együtt – Az ott süti?
-Igen! Connie hozott mindenkinek! – mondta apa helyettem.
-Tényleg? De aranyos vagy Connie! De ugye csokis kekszet hoztál? – állt mellém Seb bácsi.
-Mi mást hoztam volna? – kuncogtam mire odajött hozzám és jó szorosan megölelt.
-Tessék ez a tiéd Seb bácsi. Scarlett néni. Chris bácsi. Mark bácsi. Paul bácsi. Másik Paul bácsi. Lizzie néni. Samuel bácsi. Cobie néni – osztottam ki a dobozokat – Mindenkinek jó étvágyat hozzá! – jelentettem ki majd elindultunk az ebédlő felé.
Ezután visszamentek felvenni a jelenetet és utána hazamentünk apával. Csendben telt az út, nem szólaltunk meg. Miután hazaértünk mondta apa, hogy szeretne velem beszélni. Megijedtem amikor ezt mondta, mert azt hittem, hogy a tanulásról fogunk beszélni, ezért csak leültem apa mellé és hallgattam. Kiderült, hogy Európába fog repülni a forgatás miatt. Hát mindent el tudtam volna képzelni, csak ezt nem! Már gondoltam vizsgákra, esetleg egy költözésre, egy fejmosásra, vagy nem tudom mire... Egyszerűen nem erre! Elmegy Londonba... Örülök meg minden, de nem ez egyet jelent! Hogy ezalatt az idő alatt én végig a nagyinál leszek!
-Na mit szólsz... – nézett rám.
-Azt, hogy jó utat! Érezd jól magad! Pihenj!
-Nem hagytad, hogy befejezzem!
-Bocsi!
-Na szóval, azt akarom kérdezni, hogy eljönnél-e velem?
-Ezt komolyan megakartad kérdezni? Elég ha kijelented! Hát persze, hogy igen! Mi lenne jobb egy kis vakációnál? Végre nem a mamáékhoz passzolsz le, mint ahogy mindig! Úristen! Annyira örülök ennek! London! Európa! Wow! Mikor indulunk?
-Holnap...
-És csak most szólsz? Hánykor?
-16:00.
-Akkor ráérek még holnap pakolni – dőltem hátra nyugodtan – Meddig leszünk ott?
-Három hónapig.
-Jézus! Akkor már elkezdek készülődni! – indultam el majd visszafordultam és megpusziltam apát – Köszönöm, hogy gondoltál rám és nem passzolsz le a nagyiékra!

-Mindig is el akartál menni Európába...

-Szeretlek! – öleltem meg.

-Én is szeretlek Kicsim!
Gyorsan felmentem a szobámba és nekiláttam a pakolásnak. Egyből két bőröndöt vettem elő, mert tudtam, hogy egy nem lesz elég. Előpakoltam a ruháimat és mivel kevés ruhám van az összeset betettem. Nagyon hamar készen lettem, így úgy gondoltam, hogy tv-t nézek, de nem volt semmi! Persze, az én formám! Amikor akarok nézni valamit, akkor nincs semmi...Persze találtam hülye műsorokat, vagy olyat, amit már százszor láttam, de mindegy is volt! Jobb, mint a semmi! Tipikus késő estig tartó Agymenők maraton. Imádom azt a sorozatot, mindent részt láttam minimum háromszor. Még akkor is nevettek a poénokon, mikor már kívülről fújom... Ezek a jó sorozatok! Ránéztem az órámra egy kis idő után és már 00:30 volt. Kidülledt szemmel fogtam fel, hogy ténylegesen mennyi idő van. Istenem! Ma megyek Londonba!