An actor's daughter - Egy Lány

Vidítsuk fel apát!

Nem csináltam mást reggeltől fogva, minthogy tanultam. Konkrétan olyan szinten le voltam maradva magamhoz képest, mint innen Jeruzsálem. Szerencsémre nyugalomra találtam a függőágyon az összes tankönyveimmel és füzetemmel együtt. Dodger is alattam hűsölt a meleg nap elől bujkálva, míg a többiek csinálták a saját dolgukat. Apának még tartott az egy hetes szabadsága, Seb bácsi ugyanúgy meghalt, mint én, így semmit se tudunk, hogy egyáltalán visszahívnak-e minket a stúdióba. Azt hallottam, hogy a délelőtt során kereste őt Mackie, mert olyan szinten nevetett, hogy nem lehetett más az illető. Ő is hazament New Orleansba, hiszen meghalt velünk együtt és jelenleg neki is pihenőidő volt. Néha Zendaya küldött egy-két képet a tegnapi nappal kapcsolatban rajongói oldalakról, így legalább arra a kis időre kibújtam a tananyagból. Tom is átgondolta a bútorokat és az összegeket, így dél felé, már a számlámon volt az összeg. Teljesen nyugodtan ment minden szinte. Mindenki élte a saját kis nyugodt életét a két házban. Anya néha kihozott nekem egy pohár üdítőt és gyümölcsöt, de szerintem nem is miattam csinálta, hanem azért, hogy ő ne unatkozzon. Bár egy idő után eléggé kínosnak találtam a helyzetet, így megkértem, hogy segítsen nekem történelmet és matekot tanulni. Legalább együtt lógtunk és ez jól esett nekem. Amikor eljött az ebédidő, akkor bementünk a házba. Nyugodtan beszélgetve megebédeltünk, kérdezgettek a tegnapi napról az én szemszögemből is, meg hogy Holland házát, ők is szívesen megnéznék. Egyből beleegyeztem, mert úgyis segítenük kéne a bútorokat az adott szobába pakolni. Kaja után szinte mindenki lepihent, én is pihentettem egy kicsit az agyamata függő ágyon miközben a telefonomon ment a zene. Csukott szemmel dúdolgattam, és élveztem az enyhe szellőt, ami a melegben teljesen lehűtött. Lehettem jó egy órát így, mikor apa leült mellém.
-Rajta ülsz éppen Bonaparte Napóleonon! – mormogtam, így kuncogva kinyitottam a szemem.
-Amilyen törpe ember volt! – vette ki maga alól a jegyzetet, majd a többire rakta – Bevallom, hogy nem vagyok a legjobb apa, de az nagyon tehetségesnek kell lennem, hogy elintézzem a hétfői kezdésed az autósiskolánál! – magyarázta, így összevontam a szemöldököm. 
-Most azt várod, hogy kijelentsem, hogy te vagy a legjobb apa? – értelmeztem mire fintorra húzta a száját – Milliószor mondtam már kiskoromban, de teljes szívemből köszönöm! Nagyon hálás vagyok érte és te vagy a világ legjobb apukája! – jelentettem ki mosolyogva, így biccentett kuncogva egyet.
-Mi lenne ha este átnéznénk az ellenfeleidet a bajnokságra? – hozta fel, így felültem.
-Most is megnézhetjük! – vontam vállat.
-Túlságosan bele vagy merülve a tanulásba ahhoz! – pattant fel egyből majd megpuszilta a fejem – Csak tanulj és majd vacsi után megnézzük!
-Rendben! – egyeztem bele majd félre pakoltam a kész tételeket.
Nem tartott olyan sokáig, hogy feladjam a földrajz tanulását, mert szinte tudtam Amerikának a domborzatát, így rendesen összepakoltam és felvittem a holmijaimat a szobámba. Ott is egy kicsit rendet varázsoltam majd megragadva a telefonom felmentem a padlásra, hogy folytassam a ruhám. Miközben nagyban varrtam, Tom is felhívott, hogy beszámoljon a napjával kapcsolatban. Elbeszélgettünk jó ideig, bár emiatt nem tudtam bekapcsolni a varrógépet, hogy ne zavarja. Jó volt hallani a hangját, mert ebben a pár napban, amíg itt volt teljesen megszoktam, hogy velünk élt és most meg fura volt, hogy távol van. Szó esett a házról is, így közben bekapcsoltam a tabletemet és megrendeltem a boltból az adott bútorokat. Ezzel letudtam mindent és a következő munkanapon már szállítanák is, így szerveztem magamnak egy kis melót. Miután nagyjából egy órával később letettük a telefont, akkor örömmel láttam neki a ruhámnak. Nem tartott sokáig hiszen csak két oldalt kellett már csak megvarrni. Dísznek a jobb vállra csináltam egy kis palást jellegűt takarást, ami a bal oldalamtól indult, hogy ne csak egy egyszerű ruhában álljak elő. Felpróbáltam, hogy hogyan nézne ki, és eléggé tetszett a végeredmény, így elküldtem a tükörképemet Zendayanak majd elindultam lefelé.
-Ruha próba! – kiabáltam el magam lefelé menet, hogy mindenki hallja.
-Nappali! – válaszolt apa, így lementem az adott helyre.
-Na mutasd! – fordult felém anya is, így amikor leértem, akkor bementem a két kanapé közé majd megfordultam körbe-körbe.
-Túl rövid! – szólt be apa egyből, így felvont szemöldökkel ránéztem – Az apád vagyok, ezt meg kell jegyeznem!
-Hiszen a combom közepéig ér! – értetlenkedtem.
-Érhetne a térdedig! – vágott vissza.
-Ne is hallgass rá! – szólalt meg anya legyintve – A fazonja jó, stílusa remek, rajtad is szuperül áll, így én támogatom!
-Látod? – fordultam apa felé anyára mutatva – Ezt kellett volna neked is mondani!
-Mutasd meg a drága bácsikádnak és nénikédnek és meglátjuk mit mondanak majd rá! – küldött ki, így meg is tettem, amit mondott és kiléptem a teraszra.
-Evanstan! – emeltem fel a hangomat, hogy ők is hallják, így felém pillantottak – Vélemény kéne!
-Ha bolti, azt mondom, hogy túl egyszerű, de emiatt jó! – tette le a könyvét Seb bácsi – Viszont ha te varrtad, akkor állati! 
-Fordulj meg! – kérte Shanna néni – Kiemeli azt, amit ki kell, szóval tökéletes! – mutatta fel a hüvelykujját.
-Most tényleg? – akadt ki bent apa a szobába mire Shanna néni és Seb bácsi egyszerre a nappalijuk felé fordították a fejük.
-Bocsi, hogy zavarok csak visszahoztam a dobozokat! – lépett ki hozzájuk Hayley – Nagyon finom volt, köszönöm Shanna! – simogatta meg az adott embernek a vállát mire meglátott engem – Túl rövid a ruha! – jegyezte meg egyből, így csípőre tettem a kezem.
-Ki mondta ezt? – állt fel apa majd kijött hozzám – Végre nem csak nekem van helyén az eszem… – mormogta mire meglátta Hayleyt a szomszédban – Oh, szia Hayley! – intett megszeppenve.
-Szerinted is túl rövid? – érdeklődött. 
-Csak én mondtam! – vont vállat, így a keresztanyám meglepődve egy kicsit lefagyott.
-Az szép! – forgatta meg a szemeit egy kis hatásszünet után – Na mindegy! – terelte el a szót – Nekem nyugodtan odaadhatod a ruhát, nekem hosszabb lenne! – magyarázta, így mosolyra húztam a szám – De én nem is zavarok tovább! – nézett körbe gyorsan.
-Te mikor zavartál? – kuncogta el magát Seb bácsi.
-Soha! – válsszolt neki a nénikém, így Hayley lehajtotta a fejét, amíg vett egy mély levegőt – Csinálok egy teát, maradj! – unszolta mire egyből megrázta a fejét.
-Mennem kell pakolni, szóval jobb ha most visszautasítom! De köszönöm szépen azért! – jelentette ki.
-Pakolni? – csodálkozott apa. Na itt lőttek mindennek! Ha most elmondja, hogy elmegy, akkor bajok lesznek apánál… – Hova mész?
-New Yorkba kell mennem egy kis időre – mondta, így meghallottam, hogy apa milyen hangosan és fájdalmasan fújta ki a levegőt. Csak annyi volt a baj, hogy anya ennek a jelenetnek mind szemtanúja volt. Annak is, ahogy apa reagált, és annak is, ahogy én az apámat néztem, ahelyett, hogy meglepne Hayley válasza.
-Meddig maradsz? – kérdezte Seb bácsi – Csak mert tudtommal nem kevés növényt vettetek Connieval múltkor és jól tudod, hogy Chris és én nem vagyunk jók ebben! – nevette el magát.
-Felírok mindent! – nyugtatta meg az adott személyt – Akkor ezeket le is teszem a konyhába és megyek is! – emelte fel a zacskót, amiben a dobozok voltak.
-Mikor mész? – érdeklődött apa, így befelé menet megállt Hayley.
-Holnap délután indul a gépem, de majd bejövök előtte elköszönni, szóval legyetek itthon! – kérte, így bólintottunk mindannyian.
-Ha úgy mész, akkor csinálok úgy ebédet és ehetnél nálunk! – ajánlotta fel Shanna néni.
-Ugyan, ne dolgozz többet miattam! – legyintett – Megoldom majd, köszönöm! 
-Várj Hayley! – szóltam neki majd átmentem Seb bácsiékhoz – Beszélhetnénk egy kicsit privátban? – toltam be a nappaliba – Hol a repjegyem? – suttogtam mire megtorpant miután letette az asztalra az edényeket.
-Ugyan már Connie! – hitetlenkedett.
-Én megmondtam! – emlékeztettem – Kijelentettem, hogy téged választalak ha kell!
-De nem kell választanod! Hiszen csak egy kis időre megyek el! – vont vállat.
-És az a kis idő mennyit jelent? – vontam fel a szemöldököm – Meg is van a repjegyed vissza, hogy ennyire tudod csak egy kis időre mész el?
-Ne essünk túlzásba! – mormogta.
-Hogy ne essek túlzásba? – ismételten el – Konkrétan évek óta tart köztetek egy láthatatlan kapcsolat, amit csak én és Seb bácsi veszünk észre, és te most ezt a kapcsolatot inkább elhajítod, minthogy láthatóvá tennéd! 
-Milyen kapcsolatról beszélsz? – húzta össze a szemeit.
-Ugyan, de is láttad azokat az újságokat! Te is ismered azokat a rajongói oldalakat a közösségi médián, amik minden egyes családi dolgainkat megosztják és látják a köztetek lévő szikrákat. 
-Connie, ne erőltessük!
-Mit ne erőltessek, ha apa is ugyanúgy odavan érted, mint ahogy te érte! – akadtam ki alig hallhatóan, majd egyből kidülledt a szemem, hogy ezt kimondtam. Szóval általam lett annyi a titoknak. Jó kis ember vagyok, a munkával kapcsolatos dolgokat titokba tudom tartani, de ami fontosabb titok azt egyből kikotyogom…
-Hogy mi? – döbbent le.
-Vagyis… – emeltem fel a kezem, de egyből megakadtam – Már mindegy titkolni, mert elmondtam, szóval lőttek mindennek! – legyintettem letudva. 
-Te ezt honnan tudod? 
-Még Seb bácsi is tudott róla, de ő se mert senkinek se szólni, ahogy én sem! 
-Miért nem mondtad el? 
-Mert hittél volna nekem? – vontam fel a szemöldököm – Hányszor utaltam egy ilyen helyzetre, de mind a ketten egyből leszóltatok, hogy hagyjam abba a hülyéskedést!
-Én… – makogott egyből a sokkoló ténytől. Vagyis csak számára volt sokkoló, a világnak és a család többi részének nem annyira.
-Megérdemli, hogy tudja, mit érzel iránta! 
-Csak még jobban összezavarná! – ellenkezett egyből, így én megráztam a fejem.
-Pont, hogy felvilágosítaná! – jegyeztem meg mire Seb bácsi belépett.
-Minden rendben? – érdeklődött miközben felváltva nézett ránk.
-Persze, csak ruháról elmondtam az őszinte véleményemet és hogy mennyire nem való egy ilyen idős lánynak az ilyen rövid szoknya! – füllentette Hayley – Na én megyek is! – puszilt meg engem majd kisétált.
-Connie! – szólt rám keresztbe tett kézzel mivel jól tudta, hogy nem ez történt.
-¡Joder, que se va! (Basszus, elmegy!) – tört ki belőlem – ¡Que se va por la culpa de tu hermana! (Elmegy a nővéred miatt!) – vallottam be.
-De az nem azt jelenti, hogy a nő… – gondolkozott el hangosan – Hogy mi? – fagyott le – Ismételd meg, mert szerintem nem értettem jól! 
-De, nagyon is jól értetted! – mormogtam – Avem o mare problemă! (Nagy a probléma!) – hajtottam le a fejem.
-Mare? (Nagy?) – ismételt meg – Gigantică (Óriási nagy) – javított ki.
-Stiu (Tudom) – suttogtam – Ce putem face? (Mit tudunk csinálni?) – vontam vállat – Viața nenorocită este împotriva acestui cuplu (A rohadt élet a pár ellen van) – hoztam fel mire elgondolkozott és lehetett látni, hogy felcsillant valami, így elindult kifelé – Unchi opri! (Seb bácsi állj meg!) – ragadtam meg a csuklóját.
-Mi a franc folyik itt? – nyitott be Shanna néni – Diego fenn alszik, szóval vagy kimentek az udvarra, vagy lenyugodtok és csendben folytatjátok! – sorolta fel a lehetőségeinket – De mivel bejöttetek, gondolom amiatt, hogy a szomszéd ne tudja, hogy miről beszéltek, szóval miről nem tudhat a drága bátyám és sógornőm? – ült le a kanapéra, így összenéztünk Seb bácsival – Én várok!
-Hayley és apa szeretik egymást, de eddig ezt nem vették észre és hogy most anya visszajött a képbe mind a ketten rájöttek, hogy mi van és nem mernek lépni anya miatt! – hadartam le miközben már teljesen lefogtam hátulról a bácsikámat, hogy ne menjen át hozzánk, hogy elmondja a véleményét.
-Ahha – biccentett a nénikém majd kellett neki egy perc, hogy teljesen felfogja az egészet és helyre rakja a dolgokat – Akkor mi a francért van itt Abby és miért nem vált már el tőle az apád és még sorolhatnám! – értetlenkedett.
-Ő éppen átgondolja, hogy mit érez… – indokoltam meg apa helyzetét, de tudtam, hogy ennyi nem lesz elég egyikőjüknek sem.
-Hogy átgondolja mit érez? – akadt ki a választól – Mi kell még neki egy hatalmas plakát, amit Hayley felmutat a ház előtt és az van ráírva, hogy szereti? – hitetlenkedett tovább.
-És még nem tudtok mindent… – mormogtam, így mind a ketten felém fordultak és már Seb bácsi sem akart átfutni apáékhoz.
-Mire célzol?
-Oh, az jobb ha megtartom magamnak, a drága élettársad is tudja, szóval lehet jobb lenne ha tőle tudod meg! – raktam át a terhet az említettre, így dühösen rám nézett a bácsikám.
-Seb? – pillantott a kedvesére, így ő vett egy mély levegőt majd átgondolta, hogy hogyan is fogalmazza meg.
-Abby miatt megy el Hayley – suttogta a fogai között, így én csak keresztbe tettem a karjaim és a teraszra kivezető ajtóba álltam.
-Hogy mi?
-Hayley Abby miatt megy el holnap – mondta el ugyanazt egy kicsivel hangosabban.
-Ne légy puhán, mondd már ki hangosan a rohadt életbe! – szúrta le idegesen és egyben kíváncsian.
-Abby miatt megy el holnap Hayley a városból! – válaszolt rendesen, így Shanna néni szeme kidülledt egyből a szövegtől.
-Hogy az a… – ámult tovább majd fel is ugrott a kanapéról, és szembeállt velem, mert ki akart menni, de én egyből megráztam a fejem.
-Te is tudod, hogy nem szabad! – jegyeztem meg nyugodt hangon.
-Inkább legyen a bátyám Hayleyvel, mint Abbyvel! – mondta mire egyből rájött, hogy a testvér mögötte – Nem a húgod miatt mondtam ezt csak, Hayley az Hayley… – fordult hátra Seb bácsihoz fintorogva.
-Oh, én is Hayleynek szurkolok, akármennyire bunkó dolog a testvéremmel szemben! – legyintett mire Shanna nénivel egyszerre sokkolva ránéztünk – Jó oké, örülök, hogy próbálkoztam meg minden, mert jó páros voltak és létrehozták Conniet és ez mellettük szól, de nem vagyok vak és süket! Évek óta van az, hogy Chris érez valamit Hayley iránt és őszintén megvallva elegem van, hogy minden egyes barátnőjelöltet hozzá hasonlít, szóval ideje lenne rohadtul összehozni őket! – tört ki belőle az érzés, ami már régóta benne volt, így elismerve bólintottam – Basszus de bunkó vagyok! – jött rá, így lehajtotta a fejét.
-De a jó érdekében érzed ezt! – nyugtatta a nénikém – Semmi baj sincs ezzel drágám! – simogatta meg a vállát.
-Tizenöt éve nem bírod Abbyt, ne most próbálj kedves lenne hozzá! – szólt be neki, így közéjük léptem, emiatt mind a ketten elhallgattak.
-Köszönöm szépen, ha már ennyire figyeltek rám, akkor vázolom a tervet! – tapsoltam egyet, így csodálkozva vizslattak – Ugyan, ameddig ti szövegeltetek az én fejemben egy tökéletes terv kialakult! – legyintettem egyből majd vettem egy mély levegőt – Na szóval, Seb bácsi elviszi a nővérét túrázni, hogy átbeszéljék a dolgokat, mi addig Shanna nénivel elérjük, hogy Hayley tényleg itt kajáljon mielőtt New Yorkba megy. És mivel majd mi ketten jól magukra hagyjuk az álompárt – pillantottam Shanna nénire jelezve, hogy figyeljen – Egy kezdő lökést adva elmegyünk és távolról figyeljük, hogy mit csinálnak! – meséltem el gyorsan.
-Tegyük fel, hogy magukra hagyjuk őket, hogyan tudjuk őket figyelni? – értetlenkedett a nénikém, így odamentem az asztalhoz és rámutattam a bébiőrre – Oh mindent értek! – mormogta – Ez nagyon jó terv! Látszik, hogy rám ütöttél! – simogatta meg az arcomat majd felment az emeletre.
-Nem is rá hasonlítasz! – ellenkezett Seb bácsi halkan, hogy az élettársa ne hallja meg.
-De nem is rád! – kacagtam el magam, hogy ilyet gondolt majd kiléptem a levegőre és visszaindultam a mi házunkba. 
-Azt mondtam volna, hogy Carlyra hasonlítasz! – jött utánam, így lassítva bevártam.
-Nem hiszem! – húztam össze a szemöldökömet – Inkább Scott bácsi vagyok! Kiskoromban is mindig azt mondták a nagyiék…
-Most, hogy mondod! – adott igazat amikor beléptünk a mi nappalinkba – Abby van egy ötletem! – szólt a nővérének, így az említett egyből felnézett.
-Az nem szokott jól végződni! – válaszolt anya, így apa helyeselve bólintott az asztaltól miközben olvasta az újságot.
-Oh, de ez nagyon is jó lesz, hiszen elmegyünk egy jót túrázni Los Angeles embernélküli helyeire, hogy mi is kikapcsolódhassunk és legalább jó testvérek módjára ellegyünk egy napot! – mondta teljesen örömteli hangon, így apa is felnézett ránk.
-Beléd meg mi ütött? – lepődött meg a sógora viselkedésén apa.
-Éppen pont ezt akartam kérdezni! – állt mellé anya kezében egy pohár üdítővel.
-Mert nem lóghatok együtt a nővéremmel egy napot? – vonta fel a szemöldökét, így én kuncogva elindultam az emeletre.
-Hátsó szándék nélkül nem szoktál ilyeneket csinálni! – emlékeztette a testvére, így megtorpantam, hiszen igaza volt, mert most is volt egy eltitkolt ok, hogy ilyet tegyen.
-Tizenöt éven keresztül maximum videóhívásban láttalak, és most szükségem van egy kis külön időre a nővéremmel! Ennél nagyobb indok kell? – érvelt amúgy teljesen logikusan, de nme láttam már semmilyen reakciót, mivel már a padlásra vezető ajtónál voltam.
-Mikor akarsz indulni? – kérdezte anya, így örömömben toporzékoltam egyet majd felkocogtam a padlásra, hogy a készített ruhát visszategyem a bábura.
Amikor ráraktam a ruhát egy vállfára, a telefonom egyből megrezzent, így megláttam, hogy Seb bácsi üzent, hogy anyát letudta. Én csak mosolyogva felöltöztem, majd egy pacsit ábrázoló emotikont küldtem neki. Elraktam mindent a helyére az anyagoktól, biztostűn át, egészen a bábuig. Megfogva a telefonomat le is mentem a szobámba majd becsukva az ajtót ráraktam a kicsi hangfalra a mobilom. Egyből el is indítottam a kedvenc listámat majd megragadva a laptopomat leültem az ágyamra. Egy ideig böngésztem és néztem a közösségi oldalakat, hogy megtudjam mi történt azalatt a világon, de mivel nem volt semmi fontos, így a tévén bekapcsoltam a Netflixet, hogy nekiálljak sorozatot nézni. Abban a pillanatban abba ki is nyitotta az ajtót nagy nehezen majd belépett a szobába egy teli tálca kajával és egy nagy üveg limonádéval.
-Akkor nem nézek Koronát? – értelmeztem kacagva a helyzetet miközben letette mellém a tálat majd helyet foglalt az ágy másik oldalán és elkérte a laptopom.
-Egyébként engem is érdekel az a sorozat, így lehet jobban járunk ha az elemzés után együtt nézzük! – jegyezte meg, így én is hátrébb másztam, hogy nekidőlhessek a falnak, ahogy az apám.
-Tavaly hány versenyző volt? – érdeklődtem miközben a tévét néztem, ahol már apa megosztotta a laptop képernyőjét, így megláttam a bajnokság oldalát.
-Minden évben változó, tavaly éppen harmincheten, de két éve meg negyvenkettő volt a létszám… – vont vállat majd ráment a versenyzőkre – Készen állsz? – pillantott rám, miközben elvett egy fürt szőlőt. Én biccentettem, így el is indította az első felvételt.
-Milyen taktikát vettél észre? – kérdeztem a harcot nézve, ami egyáltalán nem volt egyszerű.
-Te az alapján tanultál meg harcolni, hogy a filmekre készültünk, ami ebben az esetben nagyon jó! Vizuális típus vagy, így nem nehéz magad elé képzelni az adott karakter mozdulatait – magyarázta, így összevontam a szemöldököm – Kire ismersz rá ezáltal? – biccentett a képernyő felé, így rákoncentrálva elgondolkoztam.
-Hajlékony, akrobatikus mozdulatokat is beletesz, ami inkább Romanoffra jellemző – mormogtam – Viszont nem annyira gyors és fejlett, emiatt Sharon Cartert mondanám.
-Szuper! – húzta vigyorra a száját – Megy ez! – ette tovább a gyümölcsöt, így én is elvetem a meghámozott narancsot.
-Ki számít itt a legerősebbnek? A Fenegyerek, mert minden egyes ütést hall és nincs szüksége a látására?
-Mondhatjuk azt is! – helyeselt velem.
-Jaj de jó! – suttogtam aggodalmasan 
Oda és vissza megnéztük az összes jelentkezőt, még azt is, aki idén nem indulni egyes okok által. A jelenlegi esélyest is megnéztük, sőt nála több döntő meccset is néztünk, hogy képbe legyünk. Szinte megettük az összes gyümölcsöt, amit felhozott és az italt is megittuk, de igazából nagyon is élveztük, hogy csak mi ketten voltunk és együtt csináltunk valamit. Az utolsó pár felvételnél mondjuk én már elkezdtem ásítani, de igazából csak fel kellett raknom a szemüvegem és már minden jobb volt. Amikor végeztünk, apa egyből le is választotta a laptopot a tévémről, így újra megjelent rajta a Netflix.
-Akkor nem maradsz nézni? – kérdeztem mikor megláttam, hogy nekiállt összepakolni.
-Hagylak pihenni, majd elkezdem nézni egyedül, te úgyis előrébb vagy benne! – tudta le ennyivel majd odahajolt hozzám, hogy adjon egy puszit – Jó éjt!
-Neked is! – utánoztam majd néztem, ahogy megindul, de hirtelen megtorpan az ajtónál.
-Meddig megy el Hayley? – fordult vissza.
-Hónapokról beszélt… – válaszolt miközben az asztalomra visszaraktam a laptopom.
-Hónapokról? – döbbent le – Megint kapott munkát?
-Nem színházi munkát kapott, ennyit tudok! – vontam vállat majd keresztbe feküdtem az ágyon – Miért kérded?
-Csak fura volt, hogy még csak most jött vissza és már megy is! – magyarázta egyből – Akkor mégis át kéne hívni ebédre, nem? – jutott eszébe.
-Shanna néninek ellent mondott! – vallottam be.
-Akkor majd én felhívom! – tudta le ennyivel, így ledöbbentem egy kicsit – Rá kell beszélni, hogy a szülinapján itthon legyen! – indokolta meg, így bólintottam.
-Hát persze! – helyeseltem – Hát persze…
-Te is tudod, hogy… – kezdte, de egyből megakadt.
-Tudom! – vágtam közbe – Csak annyit mondanék, hogy egyikőtökkel sem igazságos, hogy nem valljátok be egymásnak, hogy mit éreztek! – legyintettem így kinyitotta az ajtót – Ja és segítesz megrendelni a bútorokat Holland házához? – jutott hirtelen az eszembe.
-Hozok italt és akkor csinálhatjuk! – egyezett bele.
-De akkor már hozz chipset és nézzük együtt a Koronát! – ajánlottam fel – Mint régen, jó kis apa-lánya sorozat este!
-Minden egyes csütörtökön és vasárnap olyan este van a K, mint Kardashian és a Sztárokkal táncolni új részei miatt! – emlékeztetett, így vállat vontam.
-Attól még lehet ma is!
-Dorito jó lesz? – kérdezte egy rövid hatásszünet után.
-Persze Dorito! – válaszoltam egyből, így szemet forgatva kiment.
Én amilyen gyorsan csak tudtam leírtam Zendayanak minden egyes új dolgot, hogy ő is képbe legyen. Egyből hívni akart, de apa akkor ért vissza, így kinyomtam a telefonom. A tabletem megnyitottam az adott boltnak a honlapját, majd a jegyzetek és a képek alapján apával a bevásárló listába beletettünk szinte mindent. Nagyon sok mindent, ha pontosan szeretnék célozni. Az értesítés a fizetés után másnapra írta meg a szállítást, így letudva mindent, megüzentem Hollandnek és Zendayanak is, hogy a bútorok lerendezve, amiatt nyugodtan kapcsoltam a megbeszélt sorozatot. Ameddig az első rész ment, én nyugodtan átöltöztem pizsamába majd befeküdtem apa mellé. Nem véletlenül imádjuk az ilyen estéket. Mindig az szokott lenni, hogy apa nem ért semmit és mindig engem kérdez, mintha én tudnám a választ. A beszólások szoktak repkedni ezerrel, mint a Korona sorozatnál, hogy ekkora pávát még nem látott a világ, amikor a királyi család kiöltözött valamire. Legalább apa kikapcsolódott egy kicsit és elterelte a gondolatát mindenről, ami körülötte forgott. Bár igazából nem sokáig bírta a brit akcentust, így a harmadik rész után megfogott minden dolgot, amit hozott majd jó éjt kívánva el is ment. Egyből megragadtam a telefont és tárcsáztam Zendayat, aki pár csörgés után fel is vette.
-Mit csinálsz te este, hogy nincs időd visszahívni, mikor egy ilyen üzenetet írsz? – akadt ki egyből.
-Apa a szobámban volt és jobb lett volna megvárni, amíg egyedül leszek! – válaszoltam halkan, hogy ha hallgatóznak se hallják a beszédemet.
-És mit tudunk? – kérdezte kíváncsian – Persze azon kívül, amit leírtál…
-Látnod kellett volna az arcát, amikor megtudta, hogy Hayley elmegy! – fújtam ki a levegőt – Mint a romantikus filmekben a főszereplő, amikor meglátja a szerelmét egy másik pasival.
-Az baj! – jegyezte meg – Vagyis a főszereplőnek, nem apukádnak, mert ez csak erősíti az én ötletemet, ami egyre jobb gondolat lesz ezáltal! – magyarázta.
-Nem lesznek szeretők! – ismételtem el magam, így lehetett hallani, hogy megint hitetlenkedett – De ha ennyire jó gondolatnak tartod, akkor nosza! Írj rá apára, a számát már úgyis tudod!
-Ugye tudod, hogy képes vagyok rá? – vágott vissza.
-Úgyse mernéd! – ellenkeztem.
-Azt mondod? – döbbent le a szövegtől.
-Mert nincs igazam? – vontam fel a szemöldököm, de nem kaptam erre választ.
-De valószínűleg nincs igazad! – mormogta – De valamit akkor is kell tenni!
-Azt hiszem valami zseniális ötletem támadt! – csillant fel a szemem, így kihangosítottam a hívást majd Hayley chat-jébe beléptem. 
-És mi az a roppant módon zseniális terv? – érdeklődött a barátnőm.
-Amerika Kapitány írt egy szerelmes számot szíve választottjának és éppen azt próbálom felidézni és elküldeni az adott személynek! – mondtam el mire teljes csend lett a vonal másik végén.
-Hogy mit csinált Chris? – lepődött meg – Ő? Egy dalt? Valld be, hogy te voltál és segítettél neki egész végig!
-Tény, hogy segítettem neki, de ő komponálta és ő maga kezdte el egyedül a dalt! Én csak segítettem befejezni!
-Ugye tudod, hogy ezt nehezen hiszem el? – jegyezte meg, amin mondjuk nem is csodálkoztam, de folytatnom kellett a dal gépelését.
-Pedig nem lenne baj, mert amit én írtam dalt, már a rádióban van és mindenki hallotta az országban már szinte! – hoztam fel mire idézőjelbe tettem a szöveget és egyből elküldtem – Dalszöveg elküldve!
-Angolul vagy spanyol van? 
-Spanyolul, ami nem is akkora hülyeség, hiszen anya nem tud spanyolul, így nem jönne rá, hogy Hayleynek írva! Bár rajtam kívül senki se tud ennek a dalnak a létezéséről, így édes mindegy!
-Megmutatod nekem? – kérdezte, így egyből felpattanva becsuktam a teraszra vezető ajtót.
-Cómo explicar
No dejo de pensar en ti
En nosotros dos
 
Cómo escapar
De una canción que hable de ti
Si eres mi canción
 
Puedo vivir como en un cuento
Si estoy contigo
Que revive a cada página el amor – énekeltem el halkan, hogy az adott személy ne hallja kintről.
-És ez mit jelent?
-Konkrétan leírja a szövegben a helyzetüket. Hogy nem tud nem rá gondolni, hogy nem tud elszakadni tőle… Ilyesmi szerelmes dolgok!
-Azta! Folyamatosan alábecsülöm apukádat, ideje lenne abbahagyni! – jelentette ki.
-Nem csak te vagy ezzel így… – ráztam meg a fejem mire kopogtak az ajtón – Mennem kell, mert valaki keres!
-Majd holnap tali Holland házánál! – emlékeztetett – Jó éjt tesa!
-Jó éjt csajszi! – nyomtam ki – Szabad! – emeltem fel a hangomat mire Seb bácsi benyitott majd Shanna néni felmutatta az üzenetét Hayleyvel.
-Te vagy Chris? – kérdezte Seb bácsi. Mosolyra húztam a számát majd biccentettem apám szobája felé – Hogy mi? – döbbent le.
-A lényeg, hogy szuper húzás volt! – dicsért meg Shanna – Emiatt rá tudtam beszélni Chrisszel Hayleyt arra, hogy itt ebédeljen!
-Szuperek vagyunk gyerekek! – emeltem fel a kezem majd mind a ketten pacsiztak velem.
-Nagyon szuperek! – helyeselt Seb bácsi velem.
-Ti mit kerestek itt? – állt meg az ajtó előtt anya.
-Csak jöttünk egyeztetni a holnapi menüről Connieval, meg hogy Holland házánál mennyire kell majd segíteni! – legyintett a nénikém.
-Ja, rendben! – biccentett egyből – Majd én is megyek segíteni, ha nem lesz semmi más elintézni valónk! – jelentette ki, így mosolyogva bólintottam – Akkor jó éjt mindenkinek! – ment be a szobájába, így kuncogva lehajtottam a fejem.
-Ez húzós volt! – mormogta a bácsikám – A lényeg, hogy holnap én rendezem Abbyt, ti rendezitek az álompárt, és ha minden összejön a terv szerint, akkor talán mindenki boldogan jön ki ebből a helyzetből.
-A nővéredet próbáljuk meg konkrétan ellökni a férjétől! – fordult felé Shanna néni.
-Ezért fogalmaztam úgy, ha minden összejön! – legyintett – Na akkor jó éjt! Reggel tali! – intette majd kiindult.
-Szép álmokat! – adott puszit Shanna néni a homlokomra majd kimenve becsukta az ajtót. Szóval akkor a másnap vagy teljes kudarc lesz, vagy csak hatalmas siker. Teljesen jó arány, mit ne mondjak...