An actor's daughter - Egy Lány

A leleplezés

Sokat gondolkoztam az előző napokon. Nehezen is tudtam emiatt elaludni. Igaz, ment közben a fülemben a zene és attól tartottam a legjobban, hogy nehogy én is elkezdjek énekelni és azzal felkelteni aput. Szerencsére ez nem történt meg és percek múlásával együtt én is lehunytam a szemem. Nem álmodtam semmit, vagyis nem emlékszem rá, hogy bármi is történt volna velem. Nem aludtam sokat... Megint korán felkeltem, de az előzőkhez képest most mosolyogtam. Megnéztem az időt és megfogva egy edzős cuccot bementem a fürdőbe. Amilyen gyorsan csak tudtam megcsináltam a szokásos fürdést és fogmosást. Felhúztam a melegítőmet és kiléptem a kis helyiségből a szobába. Megragadtam a kártyámat majd el is indultam a kondiba. Liftet használtam, mert fáradtnak éreztem magam. A lefele menő úton minimum ötször ásítottam is. Még a hatodik előtt kinyílt a lift ajtaja majd két lépéssel át is mentem az edzőterembe.

-Szép jó reggelt! – köszöntem az őrnek.

-Magának is Ms. Evans! – biccentett majd tovább olvasta a könyvét.

-Connie, most felmész és alszol! – parancsolta Roby bácsi a gépek mögül, a kis kuckójából.

-Neked is jó reggelt Roby bácsi! – álltam meg előtte majd ásítva megvakartam a fejem.

-Fáradtnak tűnsz! – kuncogott – Szörnyen festesz...

-Olyan kedves vagy! Udvariasság magas fokon! – forgattam szemet majd leültem.

-Megint volt az az árny az álmodban? – kérdezte nagyot nyelve.
-Csak beszélni szerettem volna veled.
-Csak is ezért vagy fent?
-Igen. És hidd el, tudtam volna még aludni.
-Akkor miről akarsz beszélni? – huppant le mellém majd meglökött vállból, így mosolyra húztam az arcom.

-Gondolkoztam...

-Wow! Hatalmas fejlődés! Legalább az egyik Evans-nek sikerült! – szólt be mire elnevettük magunkat.

-Ez sértés a többi Evans-re nézve!

-Tudod, hogy apukádat akartam beoltani!

-Tudom – helyeseltem – Visszatérve! Az álmaimon törtem a fejem. Azon, hogy miért volt most két egymást követő napon. Aztán azon is gondolkoztam, hogy hogyan jött ez a rendszeresség, hogy havonta álmodom csak. Hogy miért nem csakúgy akármikor. És végül te is eszembe jutottál...

-Én? – döbbent le miközben magára mutatott.

-Sokat segítettél! Az adósod vagyok!

-Ugyan...

-Ha nem mondtad volna a zenehallgatást, akkor lehet, hogy megint itt lennék összetörve az álmom miatt.

-Nem az én érdemem! Nem én jöttem rá, hogy a zene megnyugtatja az elmét!

-De te ajánlottad! Ha tíz dili dokinak nem sikerült eddig ezt ajánlania, akkor tudsz valamit!

-Tudom a jó oldalakat az Interneten...
-Sokat számít úgy tűnik! – vontam vállat majd vettem egy mély levegőt – És akkor ezután mi lesz?

-Én folytatom a korai edzést, míg te kialszod magad.

-Csatlakozok akkor hozzád, hogy ne legyél egyedül!

-Inkább aludj! A végén Chris egyedül fogja érezni magát!

-Megkapta Tony bácsit. Nem hiszik el, hogy nem tudnak legyőzni, ezért szövetkeztek ellenem és együtt edznek. Néha csatlakozik hozzájuk Seb bácsi és Chris bácsi. Apa soha se lesz egyedül!

-Inkább aludj!

-Akkor gyere te később! Edzünk együtt!

-Csak visszatartanám a hatalmas Connie Evans-t az edzéstől!