An actor's daughter - Egy Lány

Visszaút

-Jó reggelt! – hallottam meg Tom hangját majd egyből megéreztem, hogy puszit ad az arcomra, így mosolyra húztam a számat.
-Jó reggelt! – nyitottam ki a szemem, emiatt egyből megláttam, hogy csak egy melegítő nadrágot kapott fel és a haja is kócosan a homlokára hullik – Mi történt, hogy ilyen korán keltél? – vontam fel a szemöldökömet miközben alkartámaszba felnyomtam magamat.

-Csináltam reggelit! – mondta büszkén fülig érő mosollyal, így ledöbbentem először, de elismerően biccentettem majd felültem.

-És minek köszönhetem ezt az alkalmat? – kérdeztem, mert semmihez se tudtam tenni, ezt a mai napot.

-Semminek! – rázta meg a fejét, így a tálcát kettőnk közé tett – Kávét csináltam, gondoltam most jobban jönne az!

-Köszönöm szépen!

-Kevés tej és egy cukor? – hozta fel, hátha jól emlékszik, így én helyeselve bólintottam – Szuper, akkor nem rontottam el! – tette hozzá, így felkacagtam miközben magamhoz vettem a bögrét, amiben a forró ital volt.

-Teljesen jól csináltad! A pirítós sem égett oda, a rántotta is normális állagú! – vizsgáltam meg a tányérakat – Büszke lehetsz magadra, mert mindent jól csináltál! – poénkodtam, így ő is elkuncogta magát – Köszönöm szépen! – hajoltam közelebb hozzá, így ő megcsókolt – Tényleg, elfelejtettem, hogy bútorozott házat keresel, vagy inkább azt is te vennéd meg! – jutott eszembe, így kacagva megfogta a kenyerét, amin a sült tojás volt.

-Tényleg most jutott eszedbe ez? – csodálkozott el rajtam, így vállat vontam.

-Amikor aludni akartam, akkor pattant be a fejembe! – emlékeztem vissza amikor én is nekiálltam enni – De azóta sikeresen ottmaradt!

-Amondó vagyok, hogy mindegy! – legyintett – Amit találunk!

-Rendben!

-Anyukád megérkezett már? Vagy Shanna?

-Mind a ketten! Apa létrehozott egy szűk családi csoportot, és abba írtak mind a ketten!

-Na az jó!

-Téged is beletett! – vallottam be.

-Az volt az a sok rezgés? – jött rá – Wow, túl fáradt voltam, hogy megnézzem, de akkor már mindent értek!

-Kiléphetsz nyugodtan! – nyugtattam meg – Nem muszáj részt venned ebben az egész mizériában!

-Tudom, de ez nem kötelesség! Szívesen benne vagyok, mert nem mindenki mondhatja el, hogy Amerika Kapitány az apósa! – menőzött, így kuncogva megforgattam a szemem.

-Hát igen! Eddig csak egy ember mondhatja azt, hogy Amerika Kapitány az apósa!

-Szeretnél testvért? – jött rá a mondandómból.

-Nem tudom! Mindig is szerettem volna egy kistestvért, vagy egy nagyot, akire felnézhetek, de egyik sem adatott meg. Aztán megszülettek az unokatestvéreim és nem én lettem az egyedüli gyerek a családban. Jött Rose, a többi Bosszúálló-kölyök, és nem éreztem magam egyedül!

-De az nem olyan, mintha a te testvéreid lennének!

-Nem tudom! – ráztam meg a fejem – Soha se tudtam megtapasztalni, hogy milyen érzés, amikor az embernek vérszerinti testvére van!

-Hát, nem mindig olyan, mint mondják! – vallotta be, így felkacagtam – Sőt, néha szinte kínzás egy testvér!

-Főleg, ha több is van, mi? – löktem meg a vállát a lábammal poénból, így gyorsan megkapaszkodott abban, hogy hátra ne dőljön.