An actor's daughter - Egy Lány

C+T forever

-Apa, ébresztő! – mondtam a mai reggelen már úgy huszadjára – El fogunk késni ha nem kelsz fel most!
-Mennyi az idő?
-Négy perc múlva kilenc.
-Miért nem szóltál előbb?

-Szóltam! Összesen hússzor szóltam neked eddig! Elsőre morogtál egyet, másodjára álmodban azt mondtad nekem, hogy adjak még öt percet és anyának szólítottál, aztán harmadjára elfordultál. Azóta ötpercenként szólok neked és minden egyes vicces pillanatban csinálok egy képet rólad.

-Csináltál rólam képet? – akadt ki.
-Túl vicces arcod volt miközben aludtál. Egyből elküldtem a többieknek Snapchaten! – meséltem mire nagy nehezen felállt és elindult a fürdőbe.
-És ilyenkor hiszi a gyerek apja, hogy ennél rosszabb már nem lesz! Azt hittem, hogy abbahagytuk a vicces képek titokban való készítését!
-Mindig lesz rosszabb és kellenek az emlékek. Olyanok vagyunk mint Steve és Tony. Mindig csinálunk olyat, amit a másik nem tart jónak.
-Miért nem lehetnénk inkább Steve és Bucky? – kérdezte költőien miközben nekiállt megmosni a fogát.
-Az túl unalmas lenne! Ha nem lenne a konfliktus Tony és Steve között, akkor nem is lett volna a Polgárháború.
-Szóval azt mondod, hogy ha nem csinálnánk ezt, akkor...
-A társaság nem tud min röhögni! – fejeztem be, hogy nyugodtan tudjon fogat mosni – Evans-ök vagyunk és ez benne van a vérünkben, hogy folyamatosan poénkodunk a másikkal! Mint például ti kiskorotokban a testvéreiddel!
-Az is igaz! Istenem az milyen jó volt! – emlékezett vissza majd befejezte a foga mosását így visszajött – De azért néha éreztem megbánást egyes poénok után! Mintha rossz lenne, hogy folyamatosan szívjuk egymás vérét.

-Bostonban ez egy szokás! Ebben nőttetek fel! Nem csoda, hogy ez bennetek van még most felnőtt korotokban is, főleg, hogy négyből kettő még mindig bostoni! Evans család, ami Bostonban él. Ennél nagyobb ok nem kell, hogy inkább egy laza és barátságos család legyen.
-És mi lenne ha csak a mai napon Rogers-ök lennénk? – hozta fel mire felvontam a szemöldökömet.
-Legyek arrogáns? – nevettem el magam.
-De hazafi – tette hozzá büszkén – Gondolj bele! Boston helyett Brooklyn, Evans helyett Rogers!

-Fogadjunk! – találtam ki mire ledöbbenten nézett rám miután áthúzta a pólóját – Legyünk olyanok, mint Rogers! Aki előbb kilép a szerepből az veszít! Az nem számít, amikor én Rita-t alakítom, az benne van! Olyan, mintha te egész nap tartod a karaktered, míg én egy teljesen más embert adok elő.

-Áll az alku! – rázott velem kezet – Ha én nyerek, akkor egy egész napon keresztül kell viselned a hajad két lófarokban, mint amikor öt éves voltál és egy párnát kell a hasad alá tenned, mintha dagadt lennél!
-Oké! – egyeztem bele – Ha én nyerek, akkor kisminkellek, mintha nő lennél!
-Chris Rogers – biccentett mosolyogva.
-Connie Rogers – viszonoztam a gesztust majd el is vágta a fogadást – Oh, ez nagyon jó lesz! – kuncogtam majd leültem az ágyamra miközben apa tovább öltözött.
-Megyünk reggelizni?
-Már mindenki reggelizett rajtad kívül! Csináltam neked egy szendvicset! – mutattam az asztalra így ő is arra nézett.

-Te jobban Rogers vagy, mint gondoltam!

-Milyen színű pólóban leszel holnap, hogy ahhoz tudjam igazítani a sminkedet, nehogy elüssön!

-Fekete lesz!

-Uh, ahhoz nagyon jó füstös szemet lehet csinálni! – jöttem lázba majd megnyitottam Pinteresten a mappámat és elkezdtem nézni a sminkeket és közbe odaképzeltem apa arcára – Útközben megeheted azt, amit hoztam neked.
-Mindjárt felöltözök és mehetünk – mondta miközben visszament a fürdőbe.
-Beszéltem mamával! Azt mondta, hogy Scott bácsi bokája javulgat és egyre többet mozog ez érdekében. És elvileg Carly most szabadságot vett ki, hogy elmenjen a családdal síelni! Kérdezte, hogy mi van velünk, mondtam, hogy tegnap voltunk Holland-éknél. És akkor persze előjött, hogy miért nem avattam be, hogy együtt vagyok Tom-mal. Megmagyaráztam neki a helyzetet és teljesen megértette és hozzátette, hogy nagyon örül nekünk és szívesen találkozna Tom-mal.