An actor's daughter - Egy Lány

Az új munka

Másnap a szokásos kondi után elmentem reggelizni apával majd mikor végeztünk bementünk a forgatásra. Ahogy beértünk, apa elment a rendezőhöz, hogy beszéljen az állásomról. Én csöndben követtem őt... Nem mertem megszólalni! Megálltunk a szoba előtt majd apa bement. Nyitva hagyta az ajtót, így hozzásimultam a falhoz majd hallgatóztam és leskelődtem.
-Jó reggelt – köszönt apa.
-Jó reggelt – fordult felé a rendező.
-Lehetne egy kérdésem? – kérdezte apa.
-Attól függ mivel kapcsolatos?
-A sminkesről lenne szó...
-Úgy tudom remekül végzi a dolgát.
-Igen! Csak jelentkezne más is az állásra.
-És ki lenne az?
-A lányom...
-Ha most megmutatja mit tud, akkor ma már neki is állhat a munkának! Persze, ha tényleg olyan jó!
-Akkor menjünk, mert kint vár!
-Okés! Jó reggelt! – köszönt nekem miközben nyújtotta felém a kezét.
-Jó reggelt Joe bácsi! – ráztam vele kezet.
-Rendben Connie, akkor mutasd mit tudsz! – mutatott apára, aki eközben leült.
-Ha megengeded Joe bácsi, akkor mutatnék egy-két képet azok közül, amit eddig csináltam – vettem elő a telómat majd megnyitottam a galériát, azon belül egy mappát amibe csak olyan képek vannak beleértve a repcsin készülteket is. Amikor odaadtam a kezébe a mobilom odamentem apa mellé, hogy egy picit megnyugtasson, mert nagyon ideges voltam. Hát nem nagyon sikerült neki ezt megtennie, mert csak átkarolt és ő is izgultan figyelte Joe bácsi reakcióját. Hát igen! Melyik izgul jobban a gyerek első munkájáért? A gyerek vagy a felnőtt? A gyereknek kéne, nem? Akkor nálunk miért a felnőtt az idegesebbik.
-Connie, ezek mesterművek! – adta vissza a telómat.
-Köszönöm! Akkor most milyen sminket készítsek? – léptem a sminkes asztalhoz.
-Nem kell semmilyet se! Üdv a csapatba! Kiérdemled az állandó állást!
-Úristen! – fújtam ki a bennem megmaradt levegőt – Köszönöm szépen! Akkor már kezdhetek is?
-Igen, kezdhetsz is! De jók legyenek!
-Igenis Joe bácsi!
Odamentünk a többiekhez, hogy elmondjuk a jó hírt. Mindenki örült, de legfőképpen én, mert már meg is kaptam az utasításokat, hogy milyen sminket kell csinálnom. Apának, Roby bácsinak meg Tony bácsinak egy monoklit kellett készíteni, Chris bácsinak apró vágásokat, Scarlett néninek meg Lizzie néninek véraláfutások kellettek.
-Kész! – mondtam miközben befejeztem Lizzie nénit.
-Connie, most én jövök! – mondta Paul bácsi.

Hát ja! Víziót hosszabb idő megcsinálni. Bevallom, ettől a feladattól féltem a legjobban, mivel, ez a legnehezebb! Még soha se csináltam ilyet, csakis láttam a többieket, hogy hogyan csinálják. Mondjuk egy színnel könnyű dolgozni...Ahhoz képest, hogy ez egy egész fejet érintett, elég hamar készen lettem ezzel is. Vagyis inkább a feladathoz képest lettem hamarabb kész...
-Na milyen lett Paul bácsi? – kérdeztem miközben a tükör felé fordítottam őt.
-Connie, te jobban csinálod, mint a felnőttek! – nézte meg magát a tükörben.
-Köszi!
Még meg kellett csinálnom Zoe nénit Gamora-ként, Dave bácsit Drax-ként. Ezután elmentem megnézni a forgatást. Jó akciódús volt a jelenet. Miután végeztek már csak beszélgetős jeleneteket vettek fel majd hamar vége is lett a mai forgatásnak. Még meg kellett szoknom, hogy mindenki egyszerre jön türelmetlenül, hogy vegyem le a sminkjét. Sorba mentem, de így is még hátra voltak. Az életemre esküszöm, hogy siettem ahogy csak tudtam! Szerencsére az utolsóknak csak egy-két ,,sebük" volt. Mikor végeztem visszamentem egyedül a szállásra, mert apa hazament előbb, hogy tudjon szöveget tanulni. Öt perc alatti séta után vissza is értem a hotelbe. Beszálltam a liftbe majd felmentem a szobánkhoz. Végig sétáltam a folyosón majd benyitottam a szobába.
-Megjöttem! – mondtam apának miközben letettem a táskám a szekrényre..
-Jaj, de jó, hogy itt vagy Kicsim! Segítesz szöveget tanulni? – kérdezte cuki arcot vágva.

-Persze, hogy segítek! – válaszoltam majd leültem mellé törökülésben.
-Tudtam, hogy a cuki arc beválik!
-Nem a cuki arcért segítek... – ellenkeztem – Azért segítek, mert az apám vagy és megkértél.
-Argh! Pedig azt hittem cuki voltam! – nyavalygott.
-Az voltál! De akármilyen arccal is kéred én segítek...
-Imádlak! – puszilt meg.
-Tudom, hiszen a lányod vagyok! Még szép, hogy imádsz! – mondtam teljesen logikusan – Na kezdjük el! – nyúltam a kezében lévő szövegért..
-Okés! – adta oda a forgatókönyvet.
Öt órán át tanultunk, míg apa rendesen mondta a szöveget. Elég sok szövege volt neki. Ebben a jelenetben nagyon Amerika Kapitány van a középpontban... Nem is csodálom, hogy nehezen tanultuk meg azt a mennyiséget. Azután lementünk vacsorázni, ahol mindenki ott volt.
-Hát ti hol voltatok? – kérdezte Seb bácsi. Jogos hiszen nem szokás Nyolc órakor vacsorázni nálunk...
-Segítettem apának szöveget tanulni! – ültem le mellé – Öt órán át tanultunk azt a nyamvadt szöveget, de megérte! Mindent tud apa is, meg én is... – tettem hozzá mire kuncogtak a többiek.
-Banyek! Én elfelejtettem szöveget tanulni! – jött rá Tony bácsi majd fel is futott a szobájába.

-Nincs is szövege... – mormogtam – Minimum hússzor olvastam fel a jelenet szövegét, de Wilson nem mondott semmit!

-Legalább van egy kis nyugtunk! – vont vállat Roby bácsi – Élvezzük ki azt a pár percet, ameddig Mackie rá nem jön, hogy nincs is gyakorlatilag szövege.

-Az se biztos, hogy benne van a jelenetben... – tette hozzá Scarlett mire kitört belőlünk a nevetés.

Miután megvacsoráztunk mi is felmentünk majd el is aludtunk, mert végülis tartalmas napunk volt. Nekem azért, mert ma hivatalosan is megkaptam életem első munkáját, míg apának meg azért, mert egész nap szinte csak „harcolt". Én egy darabig nem tudtam elaludni, mivel annyira izgatott voltam a munkám miatt. Persze egy idő után sikerült is elaludnom, csak attól még a drukk bennem maradt.