An actor's daughter - Egy Lány

A meglepetés

Reggel, ahogy felkeltem felöltöztem és elmentem a többiekhez, mert megbeszéltük, hogy találkozunk. Apát hagytam aludni. Nem is baj, hogy még alszik, legalább nyugodtan tudunk beszélni a meglepetés buliról. Lementem az étterembe, hogy találkozzak a többiekkel.
-Sziasztok! – köszöntem.
-Szia – néztek fel rám amikor leültem.
-Chris hol van? – kérdezte Chris bácsi.
-A szobába van még. Alszik...
-Oké! – mondta Tony bácsi.
-Akkor a terv az, hogy ma úgy is sokáig forgatunk, szóval a forgatáson ünneplünk! – ismertette a tervet Seb bácsi.
-És mi lesz az ajándékokkal? – kérdezte Roby bácsi.
-Adjátok oda nekem mivel én úgy is nagy táskát viszek a sminkek miatt... Majd abba belerakjuk, leterítjük és rárakjuk a sminkeket így nem fog látszani – ajánlottam fel.
-Megfogsz szakadni a súly alatt! – jelentette ki Lizzie néni.
-Nem láttad te még kondi közben! Hidd el, elbírja! – mondta Tony bácsi – Connie tiszta izom! Hasonlít Hemsworth-re!
-Azért ne túlozzunk! – mondtam kínosan.
-Akkor megvan a hely, az ajándék... Mi legyen a kaja? – kérdezte Scarlett néni.
-Nem tudom! Connie tudnál sütni? – fordult felém Seb bácsi.
-Ha beengednek a konyhába, akkor igen! De most elmegyek és megkérdezem! – álltam fel majd elindultam arra.
Elmentem a konyhához és elkezdtem megkeresni a séfet. Nem volt nehéz mivel rajta volt az a nagy, fehér sapkája.
-Jó napot! – köszöntem.
-Jó napot! – sétált oda hozzám.
-Én Connie Evans vagyok...
-Üdv Miss Evans!
-Azt szeretném kérdezni, hogy ma van egy fontos esemény az apukám részére és szeretnénk azt megünnepelni! Szóval süthetnék itt? – nyögtem ki.
-Nyugodtan!
-Köszönöm szépen! Akkor jövök ebéd után!
-Rendben, várni fogom! – bólintott mire biccentve kimentem a helyiségből és visszasétáltam az asztalunkhoz.

-Na mi volt? – kérdezte Seb bácsi.
-Ebéd után mehetek sütni!
-Akkor kaja is van! Ital lesz ott, szóval szerintem minden megvan! – mondta Seb bácsi miközben apa odajött hozzánk.
-Mi van meg? – érdeklődött apa mikor leült mellém egy tányér rántottával a kezében.
-Smink a forgatásra – mentettem a menthetőt miközben apa bólintott egyet. Hosszú lesz még a nap.
Vártuk a többieket, míg mindenki befejezi a reggelijét. felmentünk a szobánkba a cuccainkért majd a hotel ajtajánál találkoztunk. Elindulva én folyamatosan hátrébb mentem apától, hogy mindenkitől begyűjtsem az ajándékokat. Néha apa hátranézett, hogy megvagyok-e még... Abban a pillanatban gyorsan tettettük a többiekkel, hogy beszélgetünk valami érdekes témáról. Hát igen...Tényleg hosszú napunk lesz! Miután megérkeztünk a forgatásra mindenki csinálta a szokásos dolgát. Én megcsináltam a sminkeket, a többiek meg leforgatták a jeleneteket. Elnézegettem egy darabig, de rájöttem, hogy nekem már mennem kell, így szóltam a másik sminkesnek, hogy elmegyek egy darabig. Rohantam vissza a hotelbe, ahogy csak tudtam. Amikor odaértem a konyhába már mindenki rám várt. Megtorpantam hirtelen a tudattól, hogy mindenki engem nézett. Hát oké! Vettem egy mély levegőt majd kihúztam magam.
-Üdv Miss Evans! – köszöntöttek.
-Üdv – intettem körbe – Akkor kezdhetjük?
-Mit akar sütni? – kérdezte a séf.
-Mindenképpen tortát... Aztán még szeretnék egy csokis kekszet, hókiflit, pogácsát és pizzát.
-Akkor el is kezdjük – mondta a séf – Gyerünk, mindenki a helyére! Egy helyen hárman legyetek!
-Elnézést uram, de én miben segíthetek? – álltam mellé.
-Ön nyugodtan pihenjen kint hölgyem, majd szólok ha készen lesznek az ételek!
-Igenis! Akkor kint várok! – mutattam az ajtó felé majd ki is mentem.
Eltelt három óra míg minden készen lett. Én addig telefonoztam... Beszélgettem Seb bácsival, hogy hogy állnak meg minden. Természetesen apa keresett engem... Mindegy, majd valahogy megoldom azt a problémát is!
-Hölgyem hadd segítsek önnek elvinni az ételeket! – ajánlotta fel a séf.
-Nem kell, köszönöm!

-Biztos? Nagyon nehezek!

-Pár száz méterre van innen a helyszín, szóval kibírom! Azért köszönöm!

-Szívesen tettük Miss Evans! – biccentett majd felkapva a csomagokat, elindultam vissza.
Bementem a forgatásra majd az ételeket bevittem Scarlett néni öltözőjébe, majd odasétáltam a helyszínre és néztem a jelenetet. Egy kis idő után Seb bácsi odajött hozzám.
-Hol van? – kérdezte.
-Scarlett néninél – válaszoltam fapofával miközben néztük a monitoron történő eseményeket.
-Jó hely, oda úgy se megy be!
-Tudom, ezért tettem oda...

-Ne nagyon siess a smink leszedésében!

-Ohh...Ha tudnád, hogy mennyire nem fogok! Csak szólj a többieknek, mivel idegesek és türelmetlenek lesznek ha csak úgy magamtól kitalálom, hogy most akkor lassítsunk a tempón...

-Majd szólok nekik! – helyeselt majd visszament a többiekhez.

-Scarlett néni! – láttam meg a büfés asztalnál.

-Connie! – fordult felém.

-Ne lepődj meg, de egy hatalmas adag kaja van az öltöződben!

-Rendben! – bólintott – Pontosan milyen kaja? – kérdezte suttogva.

-Pizza, pogácsa, csokis keksz, hókifli és torta...

-Milyen torta?

-Nutellás... – válaszoltam mire felcsillant a szeme.

-És...

-Nem! Nem kóstolhatod meg!

-Francba! – mosolyodott el majd ő is ment a dolgára.
Gyorsan eltelt az idő, így amikor vége lett a forgatásnak szóltam apának, hogy várjon meg, hogy együtt menjünk vissza a szállásra. Amíg én lemostam a sminkeket a többiek, akiknek már levettem a sminkeket, azok elővették az ajándékot meg kipakolták a kaját. Vagyis ez volt a terv... Amint végeztem az utolsó emberrel is, felkaptam a táskám majd elindultam kifelé. Megálltam apa széke előtt majd megfogtam a vállát.
-Kész vagyok! – mondtam apának amikor felállt.
-Okés, akkor induljunk! Connie, szép napunk van, nem?
-De apa! Sőt, nagyon különleges is!
-Így igaz! – adtam igazat miközben odaértünk a helyre.
-MEGLEPETÉS! – kiabáltak a többiek.
-Úristen, köszönöm! – mondta miközben engem ölelgetett.
-Köszönd Connie-nak, mert ő találta ki az egészet! – mutatott rám Mark bácsi.
-Édes, drága, gyönyörű, egyetlen lányom! Mindig megtudsz lepni! Szeretlek sőt, imádlak! – szorított jobban magához.
-Én is imádlak apa! És ha nem lennél a világ legjobb apukája, akkor nem is kapnád ezt! – simogattam meg a hátát – Na jó! Megfulladok! – mozgolódtam mire röhögve elengedett.
-Szóval mit is ünneplünk? – kérdezte egy kicsit kínosan.
-A mai nap vált belőled Amerika Kapitány kereken nyolc éve! – ujjongott Seb bácsi, így mindenki követte őt – Megérdemel ez az időszak egy ünneplést! – jelentette ki, így igazat adtam neki.
Ezután apa kibontotta az ajándékait. Mindenki az egójára gondolt, így kapott tükröt, pólót amin ő van, egy listát a bakijairól meg kapott egy napszemüveget, amit már megakart venni. Jött az én ajándékom. Óvatosan bontotta ki. Amikor meglátta mi van benne egyből letette és odajött hozzám és szorosan megölelt. Percekig ölelkeztünk míg elváltunk egymástól és észrevettem, hogy apa sír. Apa nem szokott sírni, vagyis nem előttem...
-Apa, minden rendben van? – kérdeztem aggódva.
-Persze, csak... – szipogta.
-Csak?
-A képekről eszembe jutott az az idő, amikor alig voltunk együtt, merthogy nekem forgatáson kellett lennem. Ha nem lettem volna annyit ott...
-Apa, ne is folytasd! Lehet, hogy alig voltunk együtt, de amikor ketten voltunk akkor tudtam, hogy meg kell becsülni, mert nekem csak te vagy. És azokon a pillanatokon, amikor együtt voltunk, mindig tudtunk beszélni. Emlékszel amikor kijelentettem, hogy edzeni akarok veled? Az volt egy fordulópont, mert...
-Attól kezdve többet voltunk együtt.
-És nem bántam, mert különben nem lenne ilyen nagyszerű testem! – tettem hozzá mire a többiek röhögtek rajtunk.
-És?
-És nem lennénk ennyit együtt! – fejeztem be már én is szipogva – Szeretlek!
-Én is szeretlek! – puszilta meg a homlokomat majd elröhögtük magunkat – Mi ez a bánat? Induljon a buli! – jelentette ki mire megszólalt a zene.
Ezután összeszedtük magunkat és kezdődhetett a buli. Körülbelül éjfélkor lett vége. Én jártam a legrosszabbul, mert apa berúgott. Egy embert, aki alig áll a lábán nehéz haza kísérni. Főleg ha olyan nagy darab izomkolosszus, mint apa. Amikor beértünk a szobába odakísértem az ágyához majd elengedtem. Bementem a fürdőbe fogat mosni. Mire kimentem apa már aludt. Én se vártam sokat, felvettem a pizsimet, aztán én is elaludtam.