An actor's daughter - Egy Lány

Válóper

Nem volt erőm felkelni, és szinte az is biztos volt, hogy nem is akartam. Tökéletes volt a pillanat. Én Tom mellkasán feküdtem és a karjaimmal meg a lábaimmal is átkaroltam, ezáltal közel tartva magamhoz. Holland is átölelt és a hajamba nyomta az arcát. Így aludtunk teljesen nyugodtan. Lehunyt szemmel is tudtam, hogy már reggel van, mert a függöny el volt húzva és a felkelő nap fénye besütött a szobába. Én is inkább csak a hangulat érdekében maradtam a helyemen. Többször rezgett a kettőnk telefonja, de csak mormogtam egyet és tovább pihentem. Instagram értesítések és Twitter jelölések voltak, félálomból is tudtam. Az elmúlt pár napban megjegyeztem az állandó pityegés miatt. És annak ellenére, hogy mi mennyire elvoltunk, Tessa olyan egyszerűen berontott a szobába és ránk ugrott, hogy nem lehetett különbséget tenni a két időpont között, mikor berontott, és amikor ránk ugrott.

-Jó reggelt neked is Tess! – morogtam mire Tom is nekiállt nyújtózkodni alatt, így felültem a kutyához – Kiengedem! – jegyeztem meg, hogy Tom hallja, de ő csak felmutatta a hüvelykujját, így kiszálltam az ágyból majd leindultam – Gyere kislány! – hívtam magam után, így okosan jött utánam. Ásítozva lementem a lépcsőn majd a nappalin keresztül sétáltam és végül kinyitottam az üvegajtót. A kutya egyből ki is futott, így becsuktam az ajtót majd beléptem a konyhába. Öntöttem magamnak egy pohár hideg vizet majd néztem ki a fejemből.

-Jó reggelt! – köszönt Tom majd odajött hozzám és szájon puszilt.

-Neked is! – mosolyogtam rá, majd tovább ittam – Jól aludtál? – érdeklődtem felé fordulva.

-Már amennyit aludtam – lökte meg csípőből a seggemet kuncogva így mosolyogva lehajtottam a fejem.

-Ne fogj mindent rám! – kértem, erre csak kacagva rám pillantott – Vagy legközelebb tényleg aludni fogsz! – vontam vállat. Egyből elém is tett egy bögrét – Nem gondoltál arra, hogy teljesen kinti kutya legyen? – gondolkoztam el Tessa-t nézve az üvegen keresztül.

-Volt róla szó! És őszintén annak is indult, de aztán bejött az első viharnál és azután meg megsajnáltam és végül az éjszakákat bent tölti – mesélte miközben én egy zöld tea filtert tettem a bögrébe majd öntöttem egy kevés barna cukrot és citromlevet – Miért kérded?

-A mi kutyánk egyáltalán nem akart kiszokni az elején! – emlékeztem vissza vigyorogva az emlék miatt – Ott volt, ahol mi, nem lehetett olyan percünk, amikor otthon voltunk és a kutya nem követett volna minket. Kint tanultam a teraszon csakis amiatt, hogy a kutya is kint legyen az udvaron, mert különben még a vécére is követett volna.

-Mikor pusztult el?

-Jó pár éve! – egyenesedtem ki majd Tom öntött forró vizet a bögrémbe – Azóta meg valahogy soha se jött szóba, hogy lesz-e új kutyánk, vagy sem.

-És szeretnél? – kérdezte miközben egy kis kanalat is tett a teába.

-Legalább lenne otthon társaságom és nem lennék egyedül! – vontam vállat – Mióta meghalt a kutyánk, én túl sokat voltam egyedül. Egyedül voltam a gondolataimmal, a pszichológusok gondolataival, a tananyaggal... A latin zene volt a kiskapum a magányból. Egy adott érzést adott és végig táncoltam a házban, még az udvarban is, ahol a szomszédok nagyban láttak, bár az egyik szomszédunk az Seb bácsi, szóval nem volt akkora baj! Bár bevallom, hogy volt olyan, hogy én énekelve és táncolva mentem ki a teraszra és Seb bácsi meg éppen jött át és megtorpant, én felé fordultam és folytattam tovább a számot.

-Sokan mondják, hogy egy kutya sokat segíthet az embernek...

-Többet, mint gondolnák! – helyeseltem majd megkevertem a teámat – Lehet, hogy nem ártana felhozni újra a kutya témát apánál, mert szerintem neki se ártana egy háziállat.