Rossz fiú (Befejezett)ÁTÍRÁS

Agyamra mész

Adam fekete járgányának támaszkodott engem pedig a fenekemnél fogva a lábai közé húzott és lesem vette a kezét a fenekemről. Zavartan kezére és a hátsómra pillantottam majd rá néztem, de amint megláttam közelebről az arcát már az sem érdekelt, hogy hol van a keze. Már nem akartam elvenni a fenekemről a mancsát csak az arcát szerettem volna mindennél jobban leápolnk. Kabátom zsebébe kutakodtam zsepkendő után, de persze egy kevés aprón és a lakáskulcsomon kívűl semmi mást nem talaltam. Lecsúsztattam a vállamról az iskolatáskám és az első zsebébe nyúltam ahol aztán megtaláltam azt amit kerestem. Kivettem a fertőtlenítő rongyot egy sebtapaszt meg egy fáslit amit véletlenűl a neszeszerembe felejtettem tegnap. A táskámat letettem Adam mellé a motorra majd a fertőtlenítő kendővel alapossan letisztítottam az arcát és a kezét. Bár az arckifejezése nem árulkodott arról, hogy fájna neki, de a keze annál inkább azt sugalta. Mikor a szája és a szemöldöke sarkában lévő sebet tisztítottam ujjai fenekembe martak és addig úgy tartotta még alább nem hagyott a fertőtlenítő csípős utóhatása. Mikor kész voltam az arca lefertőtlenítésével nyomtam egy apró puszit a szájára és az orrnyergére tapasztottam az előbb elővett sebtapaszt. Vagy is csak próbáltam,elhúzta az arcát mikor megpróbáltam felhelyezni a kezembe tartott tapaszt, persze én sem hagytam magam, de makacsul mindig kitért a kezem elől. Megelégelve csetintettem a nyelvemmel majd a jobbommal megragadtam az állát míg a bal kezemmel felragasztottam az orrnyergére. Nyomtam egy rövid csókot ajkaira és csendben leápoltam és bekötöttem azokat a vasöklöket. Mikor megszólalt a jelzőcsengő hangja egy utolsó hosszú csókkal elbúcsúztunk egymástól majd Tiffel besiettünk az épületbe. Szünet alatt olvastam az iskola honlapon egy cikket miszerint javítások folynak az iskolaban, de a változtatások nyomait nem igazán láttam. Ugyan azok a fehér néhol koszos falak, a lépcsőn ugyan az a megviselt csúszásgátló szőnyeg, a büfé amit még tavaly beharangoztak még mindig sehol, a termék dohosak és a padok sem igazán a legjobbak egyszóval borzalmas, de minden a megszokott régi.  A mai nap első órája a testnevelés volt. Utáltam több okból is. A tanár imád szivatni pedig a rokonunk és minden családi összejövetelen azt kell hallgatnom, hogy a többi rokon előtt megaláz a testnevelés tudásom hiánya miatt. De nem csak ez az egy oka annak, hogy utálom a tesit. Az osztálytársam kifejezetten imádják ha tudnák szivatni vagy cikizni persze nem csak én vagyok az egyedüli áldozat. Tiffany is ugyan úgy kap a gúgyolódásokból ahogy én csak ő tudja kezelni ezeket míg én nem igazán. Milan, Carl és Richard az osztályt félelemben tartó srácai. Még tavaly év elején egyik szünetben medobot Carl egy papirgalacsínnal ami pont fejbe talált. A terembe bentlévők nagy része alaposan kinevetet míg a másik fele vagy tudomást se vett az egészről vagy suttogva gyúnyt üztek belőlem. Azóta néha előkerülök mint célpont amit persze sosem fogok tudni lemosni magamról, de most már nem töröm magam ezen feleslegesen.
Zabosan vágtam át a folyosókon szegény Tiffet pedig egyedül hagytam kidobós közbe. Utáltam minden olyan játékot amit a többiek választottak és azokat is amelyeken a tanár leszarta a szabálytalan játékosokat, mert általában azok a szabályszegőt a kedvencei voltak. Carl a kidobósra szavazott míg Márk, Tomi és Milan a kosár mellett szavaztak így aztán a tanár kezébe kerűlt a döntés. Még a tanár válaszára vártunk leültem egy padra és magamban egy jót mosolyogtam a szituáción. Ha a két jóbarát ellentmondott a másiknak abból hatalmas veszekedés vagy épp verekedés szokott lenni aminek a következménye egy igazgatói és  egy jó  pár hetes csend és nyugalom. Ebben az időszakban senkit sem szoktak piszkálni sőt Milan ilyenkor egész normális és olyankor egy kicsit hiányzik a mi barátságunk. Még általános negyedik osztályában lettünk elválaszthatatlan barátok mindent együtt csináltunk és ez szemetszúrt az akkori lány osztálytársaimnak főleg Silvinek aki miatt véget is ért a mi barátságunk. Azóta utálják egymást és azt hiszem azért is szeret piszkálni előszeretettel még most is, mert egykor régen nem álltunk ki a barátságunkért. A tanár végül meglengette két sárga gumilabdát majd az egyiket a hóna alá tette és egy fülsüketitően hangossat belefujt a nyakában lógó sípba. Carl gúnyosan rámosolygott barátjára aki válasz képen kiropogtatta öklét és elindult a terem másik végébe. A tanár megvárta meg mindenki szétszórtan elhelyezkedett és eldobta a terem két végébe a labdákat. Mindenki mentette a bőrét a csípős érzéstől, de egyik srác sem dobott senki másra csak is egymást célozták. Persze voltak olyan pillanatok mikor kidobtak valakit vagy épp egy másik társunk dobott a többiekre így aztán egyre kevesebben lettünk ami kezdett egyre veszélyesebbé válni. Carl dobása alól menekültem mikor valami eltalálta az arcomat. A labda a lábaim közé esett a többiek elhallgatták a tanár pedig szitkozódva beszélt a terem szélén. Milan aggódó szemei nyomultak a rémült tekintetembe és ő is hasonló szavakat használva mint a tanárunk ami a baszkiból és a picsából állt.
-Baszki Lisa neharagudj!-hangjában felcsendült a megbánás, de a szemébe valami egészen mást fedeztem fel. Túlzottan sokáig nem tudtam tanulmányozni a szemében lévő furcsa csillogást, mert a fél arcomat eltakarta egy vizes rongy amiből még tocsogott a víz ezzel pedig teljesen elaztatta a nyakamat.
-Semmi, semmi baj. Játszatok tovább.-elvette tőle a rongyot majd elléptem előle és kisétaltam a teremből. Azzal sem foglalkoztam, hogy a tanár valamit utánam kiabál csak mentem fel a lépcsőkön. A legfelső emeleten voltak a diakok számára a mosdók, persze hol máshol? Az utolsó pár foknál megbotlottam, de sikeressen megtartottam az egyensúlyomoat viszont a káromkodasomat nem igen tudtam visszatartani. Nem szoktam csúnyan beszélni, csak nagyon ritkán akkor is keveset és álltalában olyankor vagy ideges vagyok vagy félek valamitől. Most viszont nagyon is ideges vagyok, reggel Adam bunyózik most meg tesin ez a két ökör összeveszik és úgy dóbalóznak azzal a hülye labdával mintha erőből kéne, holott egyálltalán nem az a játék lényege. A szekrények mentén botorkáltam mikor a 39.-es terem előtt megpillantottam két ismerős fekete bakancsot majd később a fekete farmerbe bujtatott lábakat a bekötött kezeket és a már kevésbé sebzett arcot. Adam terpeszkedve feküdt a hűvős járólapon csukott szemekkel, biztos kiküldték óráról ami nem meglepő és csak mégjobban bemérgedek.
-Hát még mindig nem érted? Miért csinálod ezt, Adam, ha? Inkább ne is válaszólj, menj a francba hát nem fogod fel, hogy mennyire nem kene kirugatnod magad?-hírtelen felindulásból a kezembe tartott vizes rongyot az arcába vágtam. Gyórsabb léptekre váltottam majd mikor beértem a lány mosdóba bevágtam az ajtót és kicsit vérző orromat próbáltam elállítani. Még sosem vérzett az orrom és bár tanultam és tudtam mit kell csinálni ilyen helyzetbe most mégis úgy éreztem mintha még soha életembe még csak hallani se hallottam, hogyan kell leápolni a vérző orrunkat.

Meg is hoztam a folytatadt remélem tetszeni fog majd. Ha tetszett nyomj a vote ikonra és commiz is. Holnap hozom a követlező részt. Jó éjt💗