Röplabdás agymenés (Haikyuu)

Lovon

Halihali! ^^

...Ahogy az idő telik, egyre hülyébben köszönök be...Mi lesz a következő? Konnichivava?
....Hülye vagyok, szokjatok hozzám :3

Szóval, itt a második kérés a 2K utáni szituációsokhoz, mégpedig az, hogy küldjem már el a mi röplabdásainkat egy kicsit lovagolni, ÉS most azt hiszitek, hogy...Tch...Hiszen ez röplabdázik, mit akar írni lovaglásról, ha nem is tud róla semmit, DE tévedésben éltek, ugyanis a drága (Hjah, drága...Mint a kínai cipő a bolhapiacon...) Mei-chan 11 éve lovagol ;)
Pont ezért is csinálom meg ezt a részt, mert tudom milyen lovagolni, és azt is tudom, hogy hogy reagálnak általában az emberek a dolgokra. Arról nem is beszélve, hogy mikor úgy istenigazából elkezdtem tömeggyártani ide a részeket, az egy lovastáborban volt, úgyhogy  erről is érdemes megemlékezni.
Kezdjünk is bele! *megunta az önfényezést*
Kageyama: Nagyon unja, hogy csak sétálnak, és fizikailag képtelen nyugton maradni a nyeregben. Mikor ügetésre kerül a sor, túlságosan is meghajtja a lovat, ami beugrik vágtába, és majdnem kiugrik a pályáról, de végül csak bakol egy hatalmasat, Kageyama pedig kis hiján kirepül a nyeregből a Plutóig, de pont megkapaszkodik Hinata pedig - miután halálra aggódja magát miatta - teljesen ledöbbenve nézi a cowboy-Kageyamat.
Hinata: Még semmi nem történt, de Shoyo máris izgatott, a nyergelésnél is mind ott sürög-forog aminek az edző ugyan kifejezetten nem örül, de nem tud nagyon mit kezdeni ellene. Mivel Hinata nem kifejezetten magas, hoznak neki egy sámlit, amiről fel tud mászni a nyeregbe, erre persze a plafonig idegeli magát, és lendületből felugrik a lóra, mire az elindul alatta, és Hinata lehuppan a másik oldalon. Harmadik ilyen után valahogy feljut a lóra, és megy vele néhány kört, végig ügetésben, mert Kagsnál már megtanulta, hogy kell elindítani.
Noya: Azonnal beugratja a lovat vágtába, mert fogadtak Tanakával, hogy be tudja, azonban még ha sikerül is a terv, egy fél kört megy, míg a ló ugrik egyet, Noya pedig leesik. Asahi retteg, Tanakából és Hinatából kiszáll a lélek, Suga rohan Noyáért, Daichi a lóért, mire egyszer csak a levegőből ordítás:
-Roooolingu....THUNDAAAAAAR!!! - érkezik meg Noya bukfencben a pálya közepére, és nekiáll a haját a helyére passzírozni.
Tanaka: Élete legnagyobb csalódása, hogy nem cowboykodhat félmeztelenül, de örül, hogy legalább menőzhet azzal a csekély lovastudásával Kiyokónak, ezért összevissza vágtázik keresztül a pályán, miközben a ló kitartóan le akarja dobni, de inkább nem engedi, mert ő nem liberó és nem megy neki az a Rolling Thunder, és Rolling Nyaktörésre pedig nincs szüksége.
Asahi: A megtestesült óvatosságként ül fel a lóra, de akármennyire vigyáz, még így se nagyon tudja irányítani, ugyanis hiába mondják, hogy fogja erősebben a szárat, fél, hogy az fájni fog a lónak, és ideges lesz. Mikor - végre - leszállhat onnan, annyira elszokik a járástól, hogy térdre is huppan a homokon. *based on a true story*
Suga: Ugyan a sebességgel gondjai vannak, szinte tökéletesen irányítja a lovat, a csapat pedig csodálattal nézi, hogy az amúgy kifejezetten pofátlan lovat, hogy tudja ilyen szépen irányítani. Vágtában azonban már neki is gondjai vannak, de mielőtt a ló úgy döntene, elszemtelenedik, Daichi szépen megfogja, és kivezeti a külső körbe, hogy ne döntsön fel bennt senkit és semmit.
Daichi: Úgy dönt - lássuk be, okkal -, hogy ő lovaglás helyett inkább menti a többieket, és mikor valaki leszáll, megfogja a lovat, míg az illető visszarendeződik földi üzemmódba. Mikor éppen senkit nem kell menteni, odafigyel, hogy nehogy a két jómadár közül valamelyik berohanjon a pályára.
Tsukishima: Nagyon elkalandozik a lovon, aminek az lesz a következménye, hogy a ló megáll a Tsukki után következő Yamaguchi előtt a pálya közepén. Tsukki, mivel nem rémlik neki, hogy odairányította volna, teljesen zavarba jön, és elkezd égre-földre esküdözni, hogy nem ő vezette oda, mire az edző feltételes reflexből mondta, hogy az úticélt kell nézni, mert arra megy a ló. Az ártatlan Yamaguchi szerencsére nem veszi a célzást, csak simogatja Tsukki lovát.
Yamaguchi: Nagyon fél, és nem hajlandó sétánál gyorsabban menni, azt viszont szereti, mert a gyerekkorára emlékezteti, ahol a cirkuszban sokat ült lovon, mindig mikor a városban volt. A végére egészen ellazul a lovon, és szinte tapinthatónak érzi maga körül a békét. Elhatározza, hogy ezentúl gyakrabban ül lóra, mert emellett a csapat mellett ez volt az év legbékésebb pillanata.

Ezt most nagyon szerettem írni, de sajnos ezzel a 2Ks szituknak vége is. Persze ötleteket bármikor írhattok ;)
Ma még várható egy képecskés rész, addig is sayonara minna ^^

Mei-chan :*