A főnök ágyában

A világ szemében

Nem bírtam bent maradni az irodában, az sem érdekelt, ha emiatt kirúg valaki. Andrásról tudtam, hogy elment valami értekezletre. Otthon az első dolgom volt elmerülni egy teli kád forró vízben, nem foglalkoztatott, hogy még csak délután van. Ám a szinte égetően meleg fürdő sem tudta lemosni rólam a szégyenérzetet. Akármeddig sikáltam szappannal a bőrömet, éreztem annak a görénynek a kezét a testemen. És akárhányszor becsuktam a szemem, villanásszerűen jött a képáradat.

Szoboszlai megvető tekintete, mikor kioktatott. A felém tévedő tekintetek és összesúgások a sajtótájékoztatón. Richmann gunyoros vigyora, ahogy a fenekemet markolássza. Az emlékképek súlya lehúzott a kád mélyére és még annál is lentebb, mintha egy feneketlen mély tóban lennék.  Tényleg ilyennek lát a világ, egy céda szeretőnek, tényleg ez lennék?

Arra riadtam, hogy folyamatosan szól a csengő. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, fogalmam sem volt mióta nyomhatta az illető a csengőt, de láthatóan (pontosabban hallhatóan) fontos lehetett neki, ha ilyen kitartóan nyomja. Egy másodpercre belém nyilallt a félelem, hogy mi van, ha Richmann az, de aztán rájöttem, hogy nem tudja hol lakom.

Magamra kaptam a rózsaszín, plüss fürdőköpenyem és ajtót nyitottam. Tátva maradt a szám.

- Azt hittem elutaztál egy tárgyalás miatt.

András arcát elöntötte a megkönnyebbülés, mikor meglátott, majd ahogy tekintete lejjebb tévedt, végig a csupasz lábamon, valami más is megvillant a szemében. Nyelt egyet, majd gyorsan visszanézett rám.

- Már épp hívni akartam a rendőrséget vagy a házmestert, annyira aggódtam.

- De hát miért? Semmi bajom. - Idegesen a barna ajtófélfa kopott és lepattogzó festékét piszkáltam és reméltem, hogy nem veszi észre.

Jelentőségteljesen rám nézett.

- Nagyon jól ismerlek, láttam, hogy valami történt, és ha tehettem volna, már hamarabb is elszabadulok.

Befordultam a lakásba és összefontam a karomat magam előtt. Nem akartam semmit sem mondani, de előtte nem lehetett titkolózni.

- Igazán semmiség az egész.- mondtam, de védtelennek éreztem magam, a kutató tekintetének kereszttüzében.

Bejött a lakásba és becsukta maga mögött az ajtót. Mikor félénken ránéztem, még közelebb jött és most nem tartotta meg az illendő távolságot. Vastag köpenyemen keresztül is éreztem testének minden rezdülését és a belőle áradó hőt.

- Lilla. - szájáról úgy gördült le a nevem, mint egy sóhaj. - Tudod, hogy előttem nem kell titkolóznod. Mondd el, kérlek, hogy mi bánt. - Olyan melegen és bársonyosan szólt, hogy belefacsarodott a gyomrom. Mikor változatlanul haboztam, hozzátette:

- Bántott valaki?