Az elkövetkező egy hét csendesen és eseménytelenül telt. A sajtótájékoztató estéjén és másnap reggel is első dolgom volt megnézni van-e valamilyen visszhangja a dolognak. De csak a megszokott, unalmas híreket találtam. Elképzelni sem tudom András hogy csinálta, de úgy néz ki sikerült elsimítania az ügyet.
Annak viszont már kevésbé örültem - akárhogy is próbáltam figyelmen kívül hagyni - hogy András távolságtartóbb lett velem. Ez persze teljesen érthető és helyes is, mégis vágyakoztam rá. Talán még jobban is, mint eddig. És ahogy szinte percenként rám nézett, tudtam, hogy ő is rám. Mintha mindketten azt próbáltuk volna némán kitalálni, hogy hogyan tovább.
*
Szerda reggel a szokásosnál is több ember sürgött - forgott a folyosókon. Annyit sikerült kiderítenem, hogy valami befolyásos, magyar származású, amerikai projektmenedzser/üzletember jött tárgyalni.Egészen addig teljességgel hidegen hagyott az ügy, míg egy rövid frissítő séta végén, karon nem ragadott egy öltönyös pasas.
Már épp belekönyököltem volna, de az illető azon nyomban le is engedte a kezét. Nem éppen barátságos arckifejezéssel szemügyre vettem. Egy alacsony, tüsire nyírt hajú pasas állt velem szemben, jelentéktelen, pisze orral. Nem volt szimpatikus.
- Bocsásson meg hölgyem, jól tudom, maga dolgozik Báthori-nak a kommunikációért felelős osztályon? - Furcsán, keményen ejtette a szavakat.
- Igen, miért?
Válasz helyett a kezét nyújtotta. - Richmann Dávid vagyok, az új pályázat felelőse, talán hallott már rólam. - Valóban így volt, de ezt nem akartam az orrára kötni. Inkább csak néztem csendesem és összébb húztam a balon kabátom, mert bár szikrázóan sütött a nap, mégiscsak egy csípős őszi reggel volt.
- Szeretnék önnel pár szót váltani az irodámban a projekttel kapcsolatos nyilatkozatokról, ha nem gond. - Nem volt ínyemre ahogy megfogalmazta a mondandóját, pontosabban a hanglejtés, amivel tálalta. Szerénykedésbe bújtatott nagyképűségnek hatott. - Fél óra múlva megfelel? - Olyan mosolyt villantott fel, ami saját elképzelései szerint biztosan vonzónak hatott.
- Rendben. - bólintottam rá kissé kényszeredetten.
Megfoghatatlan rossz érzésem volt az egésszel kapcsolatban, de nem találtam rá semmilyen konkrét okot.
ESTÁS LEYENDO
A főnök ágyában
RomanceSosem gondoltam volna, hogy egy ilyen befolyásos ember mellett dolgozhatok. És sosem gondoltam volna, hogy ebbe a férfiba bele is szeretek. Ha egyedül lettem volna az érzéseimmel, még meg is bírtam volna küzdeni velük, de aztán rájöttem, hogy a von...
