A főnök ágyában

Szerelem kontra észérvek

Óvatosan odaosontam a reluxás ablakhoz, és ahogy kihajoltam kifújtam a levegőt. Végre eltűntek. Imádom az internetet. Egy hete ki se tettem a lábam a lakásból, mégis mindent betudtam szerezni magamnak. Kezdem megérteni azokat az ázsiai fiatalokat, akik hónapokig otthon kuksolnak. Békés, nyugis és biztonságos. Senki nem bánt meg, senki tapos bele akarva-akaratlanul a szívedbe. 

Mielőtt jobban elmerülhettem volna az önsajnálatban, ajtócsengő hangja ütötte meg a fülemet. A szívem vad száguldásba kezdett a gondolatra, hogy talán András áll a bejáratnál. De valahol tudtam, hogy nem, mert az utóbbi napokban a válasz nélkül maradt telefonhívásai is elmaradtak. Egyszerre öntött el öröm és bánat, hogy megértette: szeretnék egyedül maradni.

- Na végre csajszikám, már azt hittem remetének álltál. - Kriszti állt előttem, kipirult arccal. Vajon milyen időjárás uralkodott odakint a héten? Innen melegnek tűnt, de az is lehet, hogy szétfagytam volna, ha kidugom az orrom.
-  Öhm nem, de te is tudod mi a helyzet, elmondtam telefonon.
- Igen, igen, de nem gubózhatsz itt örökre. - Kriszti ellépett mellettem, és nagy lendülettel betörve a házba, meg sem állt a szobámban található fehér, ágykeretes faágyig. Ott ledobta magát és komoly (vagy legalábbis annak szánt) tekintettel nézett rám. Én csak álltam ott zavarban, sötétkék melegítőnadrágban, kinyúlt fehér pólóban, és védekező testtartásomat felvéve összefontam a karomat.

- Komolyan beszélek, nem ülhetsz itt örökre, te is tudod. Vedd kézbe a dolgokat csajszi, egy erős nő vagy.
- Aki viszonyt kezdett a főnökével. Mint ahogy azt már a fél ország biztosan nagyon jól tudja.
- Na és? - Kriszti még mindig kabátban felemelte mindkét kezét. - Te előtte a médiában dolgoztál, pontosan tudod, hogy minden csoda három napig tart. Ezen is túlfognak lépni az emberek. A kérdés, hogy te túl tudsz-e.

Frusztráltan nyögtem egyet és a plafonra néztem, mintha a kissé beázott falaktól remélném a válaszokat. 
- Na jó figyelj ide, már vagy hatodik éve ismerlek, elmondom én mit látok. - Kriszti keresztbe tette a lábát és elővette a fontoskodó anyuka hangját. - Muszáj volt elmosolyodnom, mert ez nála azt jelentette, hogy igazán fontos számára az illető.
- Szerintem te nem is a vadidegenek véleményétől félsz, egyszerűen csak nem tudod mit mondj annak a te Andrásodnak. Hogy mit kezdjetek egymással most, hogy kikerült a feleség a képből.
- Gondolod kikerült? - Erre nem mondott semmit, csak nézett rám, egyik szemöldökét az egekbe emelve. Valóban, így visszagondolva elég véglegesnek és elhidegültnek tűnt a kapcsolatuk a faházban történt beszélgetéskor. Lassan egy bizonytalan mosoly kúszott a számra, ahogy a barátnőmre néztem. Kriszti is visszamosolygott és biztatóan bólogatott.
- Úgyhogy szedd össze magad, nem várhatod hogy megoldódjon a saját életed, haladnod kell tovább. - Egyre inkább belelovalta magát a témába, mintha most is az ügyészségen érvelne valami mellett, jelen esetben a boldogságom mellett. A szerelem kontra észérvek ügy tárgyalását megkezdjük.