Három szív egyszerre szól

14.

    -Gyerünk Jimin, emeld fel azt a formás segged!- Mondta Taehyung, miközben Jungkookal már a bejárati ajtó előtt álldogáltak teljesen felöltözve.Egyre hidegebb kint az idő, így a fiúkon már kabát volt. Eltervezték,hogy elmegyünk a közeli parkba sétálni egyet, viszont nekem semmi kedvem nem volt hozzá. Fájt a fejem,és álmos voltam,de a fiúk azt mondták,hogy ha kimegyek a friss levegőra jobb lesz.
-Jólvan már, jövök na! – Kullogtam ki hozzájuk, miközben húztam össze a kabátomat. Ahogy kiléptünk az ajtón, megcsapott a hideg őszi szél. A kedvenc évszakom a tavasz,mert akkor nincs hideg, se meleg.Egymás mellett sétáltunk, közben beszélgettünk minden féléről.
-Jimin, eldöntötted már,hogy hozzánk költözöl-e? – Tette fel Jungkook a kérdést, amikor odaértünk a parkba, s leültünk egy padra.
-Nem tudom...figyeljetek, nekem ott van a macskám, meg minden cuccom... - Mondtam számat húzva. Őszintén,túlságosan siettették a dolgot, nem voltam én arra készen, hogy odaköltözzek hozzájuk.
-A macska jöhetne, s vele együtt minden cuccod. – Folytatta Taehyung.
-Srácok, én szeretlek titeket, tényleg, de ne siessük el a dolgokat...még fél éve sem vagyunk együtt. Tudom,hogy most gyakran átmegyek hozzátok, de egyenlőre érjétek be ennyivel, jó? – Próbáltam nyugodtan mondani, s reménykedtem benne,hogy nem haragudnak majd meg érte.
-Jó, bocsi, természetesen megértjük,hogy ez neked túl gyors. – Adott egy puszit aromra Tae, s felálltunk a padról,majd tovább folytattuk sétánkat. Elég sokáig bóklásztunk, s nekem már szinte fájt a lábam,de nagyon élveztem. A park egyszerűen olyan volt, mint egy nagy erdő, de nem a sötét féle, hanem a szép,ahova beesnek a nap sugarai, és megvilágítja a fának minden egyes részletét. Külön tetszett,hogy a kisúton itt-ott padok voltak,mégis megadta azt a túrázós hangulatot. Ott nem lehet eltévedni, mert azért mégis , az egy park.
Ebéd időre hazamentünk, akarom mondani vissza hozzájuk. Vasárnap volt, tehát se Taehyungnak, se Jungkooknak,se nekem nem kellett dolgozni. Az ebédet együtt készítettük el, és nagyon jól sikerült. Rántott csirkét ettünk krumplipürével, és uborkasalátával.
Ebéd után tartottunk egy kis csendes pihenőt, ami annyiból állt,hogy Tae leült tv-zni, Jungkook egy könyvet kezdett olvasni, én meg a telefonomon nézegettem dolgokat. Gyakran olvasok blogokat, s ahogy kutakodtam rátaláltam most is egy újabbra.

„-Nem szabadna ezt csinálnunk.
-Nem érdekel- Suttogja ajkaimra, majd vadul,de szenvedélyesen kezd el csókolni. Kezét bevezeti pólóm alá, s hasamat kezdi el simogatni,ami miatt kiráz a  hideg és sóhajtok egy aprót. Elválik ajkaimtól, s szinte le tépi rólam a pólómat. Meglepetten nézek rá, de tetszik,hogy ilyen vad,mert tudom,hogy én váltom ezt ki belőle. Vissza hajol hozzám, s a nyakamat kezdi el először csókokkal behinteni,majd lassan, kínzóan szívja ki az érzékeny bőrt. Hangosabban nyögök a fájdalmas, de izgató érzés miatt. Egyre lejjebb halad, s nyelvével nyakamtól egészen V vonalamig nyálas csíkot húz, és megáll a nadrágomnál. Odalent már eléggé szűkös a helyzet, ezért alig várom,hogy végre kezelésbe vegyen,de nem így tesz. Ismét elválik tőlem, és leveszi felsőjét. Csillogó szemekkel nézem kidolgozott, izmos testét,köpni nyelni nem tudok. Megfogja kezemet, és nadrágjához teszi,hogy érezzem mekkora fegyvert hordoz a gatyájában....."
-Mit olvasol? - Hallottam meg Taehyung hangját, ami meglepően közelről csengett.A hang irányába kaptam a fejemet, s meglepődve észleltem,hogy az eddig Tv-t néző Tae,most mellettem ült, és egyenesen a telefonomba bámult.
-Semmit! – Raktam el a készüléket,és csak reménykedtem benne, hogy Tae nem látott semmit.
-Nekem nem úgy tűnik. – Nézett le ölembe, ahol a kis Jimin sátrat állított.
-Emelett csupa vörös az arcod. – Szólalt meg Jungkook a könyve mögül.
-Ez nem az,aminek tűbik!! – Takartam el ölemet, ám Tae elhúzta kezeimet.
-Na gyere ide, majd én leápolom. –Suttogta fülembe, ahogy közelebb hajolt.
Hirtelen pattantam fel, s egy „nem" kiáltással szaladtam el , ám Taehyung utánam futott. A ház nagy, sok-sok búvóhellyel, ezért ahogy lemaradt mögöttem bebújtam valahova, és hagytam,hogy addig keressen,amíg fel nem adja, de viszonylag hamar megtalált. Egy kicsi szobába bújtam. Ahogy bejött Tae, becsukta az ajtót, hogy ne tudjak kiszökni. Akkor tudtam,hogy végem lesz.

-Ennyire undorodsz tőlem, Park Jimin? - Jött egész közel, ezzel a sarokba kényszerítve engem. Hangjában szomorúságot véltem felfedezni,s úgy nézett mint valami elhagyatott kiskutya. Egyből meglágyult a szívem.
-Nem Tae, dehogy is...csak..én még nem vagyok erre felkészülve. – simítottam végig arcán,közben végig szemeibe néztem-
-Jimin, őszintén..szűz vagy?
-Nem...
-Akkor miért nem hagyod, hogy egy kicsit kényeztessünk téged? – Közelebb hajolt, vészesen közel hozzám,de ahelyett,hogy megcsókolt volna elém térdelt, és nadrágomat kezdte kigombolni.
Én csak néztem,az eszem azt súgta állítsam meg, de a szívem és az egész testem akarta őt.
Már éppen húzta volna le a nadrágomat, amikor hirtelen csapódott ki az ajtó.
-KIM TAEHYUNG! – Kiabált az idegesnek tűnő Jungkook. Tae úgy állt fel, mintha golyót lőttek volna a seggébe.
-Megbeszéltük,hogy együtt csináljuk, nem??? – Ragadta meg Tae fülét és az enyémet is, és egyszerre kezdett minket kihúzni a szobából,egészen a nappali kanapéjáig, majd ott leültetett minket, s úgy állt felénk,mint valami anyuka.
-Ne hagyjatok ki engem!! – Szólalt meg panaszos, de egyben aranyos hangon,mint egy kisgyerek.
Nem bírtam ki,hangosan felnevettem.

-------------

Nincs átolvasva, ha helyesírási hibákat láttok pls szóljatok,hogy javítani tudjam! <3