Három szív egyszerre szól

22. Koncert 2.

Jungkook a földön ült a nyitott ajtójú szekrény előtt, és egy pici cicát fogott. Benéztem a szekrénybe, és láttam,hogy a lány cica szoptatja a kölykeit.
-Hát nem gyönyörűek? - Kérdezte Jungkook meghatódva, miközben visszarakta a pici cicát az anyukájához.
-Bár azt mondták mindig nekem,hogy nem szabad megfogni őket, mert elhagyja az anyjuk, de nem bírtam ki – Folytatta bűnbánóan.
-Ez faszság. Kisebb koromban amikor macskáink voltak már a születésükkor megfogtam a cicákat, és egyszer sem hagyta el az anyjuk, pedig rengeteg macskával csináltam ezt.Egy macska nem hagyja el a kölykeit, ha megfogja őket a cica gazdája. Egyébként ez hogy lehetséges? Hogy nem vettük észre, hogy terhes a macska? – Ültem Kook mellé.
-Nem tudom. Amúgy nem szokott kimenni a házból a macska, szóval csak a te idehozott bakod ejthette teherbe. De nem baj, legalább családban maradtak –Adott egy puszit az arcomra.
Bár váratlan volt, de nagyon örültem a cicáknak. Úgy gondoltam rájuk mint mások a kisbabára. Kis törékenyek, aranyosak, és vigyázni kell rájuk.
Az előző fialása Jungkookék cicájának úgy jött össze, hogy véletlenül nyitva hagyták az ajtót amikor elmentek valahova, és addig a cica kiszökött. A kölyköket,-miután nagyobbak lettek,- elajándékozták. Soha nem értettem miért vesznek az emberek állatokat. Miért nem lehet őket ajándékba, vagyis ingyen odaadni? Nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor megkapod életed legelső háziállatát, legyen az macska, kutya, vagy valami madár, vagy akármi más.

****
Az egész hónapban keményen dolgoztam, sőt volt amikor még akkor is maradtam, amikor már nem kellett volna, csak azért, hogy Kookienak megvegyem a jegyet, amit Tae mondott.
Az urolsó napon a főnök odaadta a fizetésem, ami a duplája volt az alap fizetésemnek. Amikor átszámoltam észre vettem,hogy többet kaptam a kelleténél.
-Elnézést, ez egy tízessel több- Néztem a főnököt értetlenül.
-Tudod ezt szeretem benned Jimin. Őszinte vagy. Mások csak simán elvették volna a pénzt. Egy tízessel több, mert tényleg nagyon keményen dolgoztál,és amúgy is bizonyítottál már nekem. Költsd el magadra –Felelte az öreg. Majd el olvastam,hogy ilyen kedves velem.
Hazamentem és megvettem a jegyetek,amik helyhez voltak kötve,-mármint árilag- és azok a helyek amik közvetlenül a színpad mellett voltak, már elkeltek, szóval csak a másodikba tudtam venni. Ajándéknak nem szabad megmondani az árát, de basszus, ez kurva sokba került. Majdnem lefordultam a székről amikor megláttam az árakat,de arra gondoltam, hogy Kookie megérdemli, hisz ő is sok mindent adott, és szerettem volna boldognak látni őt.
Tae akarta fizetni a felét, de azt mondtam, hogy ezt szeretném én intézni, ő vegye majd meg a kocsiba a benzint meg vezessen, hisz a benzin sincs ingyen. Először ellenkezett, de végül beleegyezett,
Amikor a jegyeket már a kezemben tartottam alig vártam, hogy hazaérjek és odaadjam Jungkooknak, akinek fogalma sem volt arról, hogy mit fog kapni.
***
Épp a nagyszobában ült Taehyunggal, amikor bementem hozzájuk. A jegyet a hátam mögé dugtam,hogy még nagyobb meglepi legyen.
-Sziasztok – Köszöntem,amit viszonoztak.
-Kook baba, beszédem van veled – Próbáltam komoly lenni, de valahogy a mosoly nem hervadt le az arcomról.
-Jó, de előbb én akarok mondani neked valamit. Képzeld Jimin olyan boldog vagyok. Nem fogod elhinni, de egy munkatársam ,-mivel nekem olyan is van ám-, szerzett nekem egy V.I.P jegyet a The Sunset koncertre, mivel jönnek majd. Elhiszed ezt? Ott lehetek a koncerten, első sorban, aztán beszélhetek majd velük 5 percig, jézusom! –Örvendezett.
Az ő boldogsága,most az én szomorúságommá vált. A lekaparhatatlan mosolyom eltűnt,és úgy éreztem mintha ez csak egy vicc lenne. Én akartam boldoggá tenni őt, nem valami munkatárs. Úgy reztem feleslegesen dolgoztam mindenért. Feleslegesen reménykedtem benne, hogy JK majd örömcsókokkal meg ölelésekkel köszöni meg az ajándékát. A jegyeket begyűrtem a hátsó farzsebbe amikor Kook közelebb jött.
-Oh, ez remek...tényleg...remek –Erőltettem magamra egy műmosolyt.
-Annyira hálás vagyok neki! Már alig várom! -Tapsolt örömében,majd kiment a konyhába és töltött magának egy kis bort.
Taehyungra néztem, akin szintén csalódottság volt, de nem akkora mint rajtam.
-Na de mit is akartál mondani, Jimin? -Kérdezte vidáman Jungkook amikor visszajött.
-Semmi.. már nem emlékszem. Felmegyek a szobámba bocsi. Fáradt vagyok .
****
Befeküdtem az ágyamba, de előtte természetesen az asztalomra tettem ki a jegyet, nehogy összegyűrjem még jobban. Az ágyban még egy-két könnycseppet is elengedtem. Nagyon csalódott voltam, annyira akartam, hogy meglephessem és boldoggá tehessem... úgy viselkedtem mint egy picsa, de akkor nem érdekelt. Nem telt bele két órába, és kopogtak ajtón.
-Gyere
-Szia Jimin, hogy vagy? Minden oké? - Jött be Jungkook és ahogy jött volna az ágyamhoz, megpillantotta a jegyet az asztalomon.
-Ez meg mi? - Vette kézbe és elolvasta ami rajta állt.
-Egy jegy. Neked vettem, bár ez nem V.I.P és csak a második sorba szól... -Az igazat mondtam, hisz felesleges lett volna hazudni. Úgyis látta már, akkor nem mindegy?
-De..miért nem szóltál, hogy ilyet vettél?
-Azért,mert meglepi lett volna, és amúgy is kaptál egy jobb jegyet, szóval.. –Ültem fel az ágyon.
-De Jimin, akkor a te jegyedet választottam volna. Persze örülök a V.I.P jegynek, de a tiédnek jobban örülök, hisz a szerelmemtől kaptam. Nem éri meg 5 perc beszélgetés velük. Te fontosabb vagy nekem. Baby, ez volt a baj? Ezt akartad elmondani igaz? –Ült mellém az ágyra és egyenesen a szemeimbe nézett.
-Igen..
-Jaj baby! Ha még érvényes ez a jegy, akkor inkább a tiédet használom. És nagyon szépen köszönöm! –Ölelt meg.
-Jaj ne butáskodj már, mitől lenne jobb az én másod osztályú jegyem egy V.I.P jegynél? Igazából csak egy kicsit csalódott voltam,de ennyi, ezért ne hozz buta döntést! -Motyogtam.
-Nem buta döntés. Szeretlek téged, és a tőled kapott ajándék a fontos nem a kollégámtól. Na gyere ide kistigris! – Ölelt meg, majd egy csókot adott a végén. A szomorúság és a csalódottság elmúlt. helyére boldogság költözött.
-Szeretlek –Motyogtam
-Én is babám!  

---------------

Nincs átolvasva, bocsi ha van benne helyesírási hiba. Most ráadásul bekevert egy kis bor meg kevert likőr, de azért élvezzétek ezt a kakit amit én a 22. résznek hívok.  Tudom, hogy nagyon régen volt rész, és most egy ilyen... csimbókot hozok nektek, de valahogy annyi kedvem van élni mint...nem is tudom...semennyi. 

Enjoy!