Három szív egyszerre szól

23. Koncert 3.

Végül Jungkook ment a koncertre. Sajnáltuk,hogy egyedül kellett elmennie, de Tae nem szereti azt a zenekart, nekem pedig nem volt pénzem már egy másik jegyre, szóval Jk magában bulizott. Alig vártam, hogy elmeséljen mindent. Látni akartam a boldogságot a szemében, miközben előttem ül és úgy mesél mint egy kisgyerek.
Amíg Kook a koncerten volt, Taehyung és én elmentünk egy étterembe. Ahogy mentünk be az ajtón hallottam,hogy a kifele jövők közül egy nő elégedettlenül mondogatta, hogy mennyire rossz volt az étterem. Állítása szerint csúnya az egész hely,és a kiszolgálás sem jó,mert nem azonnal jöttek. Na én ezt nem tudom megérteni. Attól,hogy egy étterem nem úgy van berendezve, mint egy palota tele gyémántokkal és arannyal, miért ne lehetne jó? A pinérek élete nehéz, főleg ha rengeteg ember van. Megjegyezni melyik asztalhoz melyik rendelést kell vinni, aztán,hogy melyik vendég melyik ételt kértem nem kis dolog. Ha a nőhöz nem ment oda a pincér azonnal amint kinyitotta a száját, az nem a pincér, hanem a nő hibája amiért ilyen sznob. Csak a szememet forgattam .
Egy kettes asztalhoz ültünk, ami nagyon szépen meg volt terítve. A középen lévő vázában volt vörös, rózsaszín, és sárga rózsa. Nagyon szépnek találtam. Nem telt sok időbe, a pincér hozta az étlapokat, és rendeltünk inni, hogy mire azt kihozza, kitudjuk választani, hogy mit együnk. A nők ilyenkor salátát esznek, hogy a kiszemeltjük ne lássa őket kövérnek. Legalább is a legtöbb ezt csinálja, de én nem tudom megérteni ezt a gondolkozásmódot. Ha a lány éhes, akkor egyen amit szeretne, mert a párja elfogja fogadni, ha meg megszólja amiért saláta helyett egy hambit rendel, akkor a fiú nem szereti őt eléggé. Lehet,hogy csak férfi fejjel gondolom így. Elképzelhető,hogy ha nő lennék, akkor én is olyan butaságokat csinálnék, hogy randi előtt 2 óráig válogatnék a ruháim között, kisminkelném magam, aztán mindenen elpirulnék amit mondanak nekem. Adnám a szende szüzet, laposakat pislognék és az ajkam harapnám, hogy felhívjam a fiú figyelmét. A fülem mögé tenném a hajam és úgy szólalnék meg halk, elhaló hangon, hogy utána sírva menjek haza, mert a fiú végül elutasítana.
-Drágám, hahó? -Egy kezet pillantottam meg magam előtt integetve. Annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem,hogy már kihozták az italokat, és rendelni kéne,pedig én még meg sem néztem az étlapot.
-Rendelj először te – Kértem Taehyungot reménykedve, hogy addig gyorsan megnézhetem az étlapot és az első dolgot megrendelem ami megtetszik, de a reményeim szertefoszlottak, amikor Tae közölte, hogy ő már rendelt. Rögtönöztem.
-Egy sonkás-kukoricát kérek- Tudtam, hogy itt pizza is van, fogalmam sem volt,hogy milyenek ezért csak reménykedni tudtam, hogy van és nem égek be. Felírta a pincér aztán elment.
-Miről ábrándoztál? -Kérdezte a velem szembe ülő csődör.
-Semmi érdekesről. Emlékszel, hogyan találkoztunk először? -Rá mosolyogtam, mivel előugrottak az emlékek.
-Hogy ne emlékeznék. A virágcsokorral nekem futottál, aztán meghívtalak téged iszogatni.
-Mi? Na jó, várj! Én futottam neked? Te voltál az, aki őrült módjára futott és nem is nézett engem.- Húztam össze a szemöldökeimet.
-Nemár Jimin, te voltál az, most miért akarod rám kenni? –Értetlenül nézett rám.
-Nem én voltam! Jungkookot kergetted azért futottál. Azt mondtad, hogy őt kergetted. Pontosabbam azt,hogy akit kergettél az otthon döglik már, vagy valami ilyesmi –Kezdtem felkapni a vizet, utálom, ha igazam van, de makacskodnak és az ellentétjét állítják. Elgondolkozott.
-Igaz, bocsi Jimin, annyi mindenre kell odafigyelnem, és kicsit összekuszálódott az emlék a fejemben – Olyan bűnbánóan nézett,hogy nem tudtam haragudni rá. Elmosolyodtam,aztán átnyúltam asz asztalon és megfogtam a kezét.
-Semmi gond nincs, nagyon szeretlek tudod!- S ekkor megjött a kaja. Rohadt nagy pizza volt sok szeletre vágva. Hogy fogom ezt megenni? Tettem fel a kérdést magamnak. Mielőtt hozzá kezdtem volna,csináltam vagy 100 képet a pizzáról, mert olyan jól nézett ki. Taehyung már kérlelt, hogy egyek már, de egyszerűen muszáj volt sok képet csinálnom róla,hogy a végén kirakhassam Instagramra a legjobbat. Mostanában rászoktam, hogy képeket rakjak ki,mert az embereknek ez tetszik. Látom,hogy mi kell nekik és mi nem. Az emberek az interneten tudnak irányítani úgy,hogy te észre sem veszed. Ha valaki látja,hogy mi tetszik a többségnek, akkor az ő kedvükbe fog járni,és észre sem veszi. Ha kirak valaki egy pulóveres képet és arra jön 100 like akkor próbál olyan képet csinálni, amire 200 like jön és ezt addig folytatja, amíg végül csak olyanokat rak ki amit a „közönség" imád. Nem fog olyat kirakni, ami neki tetszik, de a többieknek nem. Van egy jó vicc amit kiakarsz rakni? De mit fognak szólni mások? Tényleg ki kéne raknom? Mi van ha emiatt nem fognak szeretni, és követőket vesztek? Hallottam olyanról is, hogy valaki azért lett anorexiás, mert egy közösségi oldalon nem kedvelték őt a kinézete miatt, és ahogy fogyott úgy kezdték el őt „szeretni", míg végül túl vékony lett. Vajon megérte?
A pizza több,mint a fele megmaradt, de én olyan tele lettem mint a déli busz. A maradékot becsomagoltattuk, hogy ha Jk éhes lesz akkor legyen mit ennie. Hívott minket, hogy vége a koncertnek, mehetünk érte. Sec-perc alatt felvettük őt és már hasítottunk is haza. A kocsiban bevágott 5 szeletet a pizzából, és nem tudtam megállni,hogy ne nézzem őt vigyorogva, olyan aranyos volt, azt sem tudta,hogy tömje magába a kaját. Otthon lefürödtünk egymás után mindhárman,pizsit vettünk fel,-ami egy boxer meg póló-, aztán a nappaliban „körbeültünk" és hallgattuk Jk beszámolóját.
-Egyszerűen fantasztikus volt! A koncertet úgy indították hogy adtak 3D-s szemüveget és egy kisfilmet vetítettek a bandáról, aztán levettük a szemüveget és elindult a zene. A zenekar tagjai felemelkedtek és a zene üzemére szálltak fel a színpad széléről tűznyalábok, nem tudom hogy hívják őket, de eszméletlen menők voltak! Aztán volt amikor az egyik tag ivott az üvegéből és a maradék vizet szét locsolta a közönségre. Volt egy dal, egy lassú dal, amihez adtak világító pálcát és annál a dalnál fel kellett kapcsolni, és a közönségből egy szivárvány jött ki, imádtam! - Vigyorogva mesélte, szemei csillogtak. Pontosan ezt szerettem volna látni, ezért megérte minden pénz.
-Nagyon örülünk, hogy tetszett! - Tae is vigyorgott. Bólintottam és elmorzsoltam egy „igent".
-Srácok tényleg ti vagytok a legjobbak –Elérzékenyült, így még nem láttam. Vagyis láttam,de könnyes szemekkel nem.
-Hé, nehogy sírj! Nekem egy kemény apuci kell aki megbüntet ha úgy van, nem egy sírós baby – Mondtam hirtelen hátha felvidítja, ezzel egyáltalán nem akartam megbántani. A könnyei hamar eltűntek, helyette 2 meglepett arckifejezéssel találtam szembe magam. Tetszett,mindig ők akarnak engem megrontani,aztán ha mondok nekik valami mocskosat akkor úgy leblokkolnak mint Marcsi az oviban amikor találkozik egy idegennel.
-Ha jók lesztek kikötözhettek engem az ágyhoz - Kacsintottam aztán felálltam és laza csípőmozgással,lassan indultam szobám felé, Éreztem tekintetüket a fenekemen, úgyhogy azt is jobban mozgattam és gonoszan elmosolyodtam. A vademberek had vaduljanak el jobban, de ma biztos nem kapnak meg! Megnyaltam az alsó ajkam a gondolatra, hogy mint a ketten merevedést kapnak és azt sem tudják mire gondoljanak.
Lehet, hogy túl messzire mentem?

  Akkoriban egyre perverzebb lettem,nem tudom mi ütött belém. Munka közben is egyszer azon gondolkoztam, hogy milyen lenne valaki felett uralkodni, leigázni a testét. Megfogni a nyakát, szenvedtetni, rákényszeríteni az akaratom,holott neki az lenne a legfőbb vágya, hogy azt csinálja amit én mondok. Máskor pedig azon agyalok, hogy milyen jó lenne, ha felettem uralkodnának teljesen. Megbüntetnének, parancsolnának, és mégis élvezném. Talán benne van a levegőben valami, vagy csak kezdek beteg lenni, de forr a vérem. Tae és Jungkoko előtt néha olyan jó vonaglani mint egy mocskos kurva. Felizgat a tudat, hogy miattam még gondolkozni is elfelejtenek. 

Úr isten, mi van velem, hol a régi félénk Jimin?