Három szív egyszerre szól

24.

  -Venni kéne szúnyogriasztót éjszakára, mert folyton megcsípnek. A kis mocskok az ujjaimra mennek és amikor megcsípik őket, azok betagadnak és fáj. Szerintem allergiás lehetek a szúnyogcsípésre vagy valami, mert nagyon fáj a csípésük. Annyira kikészít! – Mondtam mérgesen miközben az uborka felvágásán próbáltam kitölteni dühömet.
-Majd veszünk, de lehet van itthon. Minden esetre menj el egy allergiavizsgálatra Jimin,mert ez nem állapot! –Taehyung helyesen mondta, el kéne mennem, de nem fogok.
A fiúk az asztalnál ültek,miközben én a reggelit csináltam. A tükörtojás és a tojásrántotta annyira elcsépelt volt már, hogy eldöntöttem,hogy most mást csinálok. Az amerikaiak előszeretettel esznek sajtos szendvicset reggelire. Soha életemben nem próbáltam még csinálni olyat, de láttam, hogy a hűtőben van olyan sárga sajt. Rengeteg kalória van benne, amit nekem nem kéne ennem, de a fiúk nyugodtan ehetik,ők nem hízékonyak.
Amíg sültek a szenyók felvágtam paradicsomot és az uborkát. A rádióból egy nagyon jó zene szólt így akaratomon kívül is elkezdtem mozgatni csípőmet amolyan táncként,amíg a tűzhely felett álltam.
Eddig a fiúk beszélgettek, aztán hirtelen csönd lett. Nem tetszik ha csöndben vannak. Ez olyan, mint amikor egy anya elkezd félni amikor a gyermeke több mint 5 percig csöndben van. Olyankor mindig valami rosszat csinálnak.
Hátrafordultam és két éhes tekintettel találtam szemben magam. Talán nem is kell mondanom,hogy nem a kajára éheztek. Önelégült mosoly terült szét arcomon amiből nem sokkal később egy vigyor lett. Egyszerre kettő embert is megőrjíteni, hát mi lehetne ennél jobb?
Nagyon megváltoztam amióta velük vagyok.
Égett szag szökött orromba. A kaja! Azonnal levettem a szenyókat. Mind megsült, az egyik kicsit jobban mint a többi. Meg is van,hogy melyik lesz az enyém.
Az asztal közepére tettem a paradicsomot és az uborkát, aztán a fiúknak odaadtam az ételt és én is leültem közéjük.
-Remélem nem pazaroltam el sok sajtot és kenyeret. Jóétvágyat – Haraptam bele a sajtos szendóba. Rohadt finom!
A munkahelyemen még mindig a reggel járt a fejemben. Miután tele ettük megunkat a srácok leszedtek mindent a asztalról, aztán megkaptak és ott csináltuk az asztalon.
Még az arcom is teljesen belevörösödött, ahogy visszaemlékeztem. Az üzletben lágyan szólt a zene,így legalább nem unatkoztam a kassza mögött.
Egy kisebb társaság jött be az üzletbe és nézelődtek. Velem egykorúak lehettek, bár volt ott egy fiatalabb is. Elkezdtem dúdolni, gondoltam elég távol vannak,hogy ne hallják. Rám néztek, ezzel zavarba hozva engem. Egyből abbahagytam a halk dúdolásomat és lesütöttem a fejem.
-Elnézést, segítene? – Kérdezte az egyik hangosan. Ezért imádkoztam magamban, hogy ne kérjenek segítséget, de úgy tűnik nem lehet elkerülni az ilyet.
Kimentem a kassza mögül hozzájuk a virághoz amit mutatott a csávó. Kellemetlen volt, ugyanis körbeálltak. Hirtelen azt sem tudtam mit kéne csinálnom, aztán eszembe jutott, hogy nem mondta el mi a problémája, így lehet,hogy csak az árát nem tudja. Megnéztem az árcédulát, ám ekkor egy kezet éreztem meg számon és derekamon. Elakartam húzódni, sőt, menekülni akartam, de a következő az volt,hogy a földön találtam magam. Bevertem a fejem olyan erősen meglöktek. Féltem,megbénított a félelem.
-Mit akartok? Ha a pénzt akkor..
-Pénzt? – Vágott közbe. Próbáltam messzebb kúszni, de nem tudtam. Túl sokan voltak.
-Szegényeknek nézünk ki? -Markolt hajamba erősen és felrántotta fejem,hogy ránézzek.

-Kurvára nem a rohadt pénzed kell! – Köpte a szavakatarcomba.
-Nem... amire szükségünk van az az,hogy a rohadt homárok eltűnjenek a világból!Nézz magadra, undorító vagy! Szerintednem vettük észre,hogy buzi vagy? Lesül rólad! - Tépte a hajam mire felkiáltottam.
-Hány fasz járt már benned, ha? - Lököttvissza teljes erővel a padlóra.
-Bazd meg! - Sziszegtem neki. Egy rúgása gyomromba. Aztán még egy. A hátamba, a lábamba, a karomba. Éles fájdalom atarkómban, aztán minden elsötétül.
Szirénák hangja, fények, aztán megint sötétség.
Egyenletes csipogásra ébredtem. Élesenhatolt retinámba a fehér fény. Fájdalmat éreztem az egész testemen. Hangosannyögtem fel,ahogy próbáltam megmozdulni.
-SSh, minden oké, csak ne mozogj! – Hajolt felém egy fekete hajú,sötét szeműfiú. Ki ez?
-Miért vagyok itt? - Közben leesett,hogyez egy kórház lehet, de fogalmam sem volt,hogy miért fekszek ott.
-Nagyon elbántak veled Jimin. Nagyon aggódtunk érted, azt sem tudtuk,hogyrohanjunk érted,amikor meghallottuk mi történt. Egy vásárló hívta fel amentőket meg a rendőröket, amikor megtalált téged az ütletben. Nem tudjuk,hogykik tették.
A Jimin név olyan idegennek tűnt. Szóval az a nevem.
-Értem. És...öhm... te egy rokonom vagy? -
-Mi? Nem, a párod vagyok,miről beszélsz? - Rázta meg a fejét értetlenül.
- Aha, szóval meleg vagyok, és te vagy a párom. – Ezt inkább már magamnakmondtam,hogy felfogjam ezt az új infót.
-Én,meg Taehyung –Húzódott arrébb kicsit, és akkor vettem csak észre,hogy egymásik fiú is van ott.
-Mi az,hogy te meg Taehyung ? Várj,nekem kettő párom van? -Értetlenkedtem.Nem lehet kettő párom, az abnormális!
-Nem, te várj Jimin! Nem emlékszel ránk? Ne játssz már, nagyon megijedtünk! – Amásik fiú hangjából aggódás és félelem szűrődött ki. Ha ez tényleg igaz,hogy apárjuk vagyok mindkettejüknek, akkor nagy bajban vagyok. Miért nememlékszek?
-Sajnálom, de fogalmam sincs kik vagytok. A te nevedet tudom,mivel előbb mondtaa mellettem ülő férfi. Taihyung.
-Taehyung –Javított ki.
Később bejött az orvos ám a fiúkkalkicsit arrébb húzódott, mivel mondták neki,hogy nem emlékszek rájuk. Még magamrasem emlékszek,akkor rájuk hogy kéne?
-Doktor úr, azt sem tudja kik vagyunk, arra sem emlékszik mi történt. Semmitnem tud..
-Nos ez igazán érdekes. Amnézija lehet,de bent tartjuk pár napra teljeskivizsgálásrsa.
-És ez az amnéia, ha tényleg az a baja, akkor mikor fog ránk emlékezni? Vagyezentúl ilyen marad örökre?
-Hát eltérő..Van akinek elég pár nap, hogy emlékezzen , de van akiknek hetek,hónapok, vagy évek alatt jönnek vissza az emlékeik. -
Ekkor mind rám néztek.
Mi a franc történik?