Három szív egyszerre szól

5.1 Randi

Szombaton már délután 4 órakkor elkezdtem felkutatni a szekrényem legmélyebb pontjait is, mert nem tudtam mibe menjek. A fiúk nem mondták el hova megyünk, csak,hogy randira. Sokat gondolkoztam rajta milyen randi lehet az, ami este 7 órakkor van megtartva. Ha egy romantikus éttermi vacsora lesz, akkor szépen kell kiöltöznöm. Az milyen lenne már, ha a 2 fiú elegáns öltönyben jelenne meg, én meg egy sima hétköznapi pólóban. Ha viszont, egy buliba akarnak elvinni, akkor meg nem öltözhetek ki, mert szintén nagyon rosszul jönne ki a dolog. Végül megtaláltam egy köztes ruhát. Egy sima fehér póló, meg egy térdénél szakadt fekete farmer. A farmer pont ott simult, ahol kellett. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire kimutatja a dolgokat.
A megbeszélt időpontra én már gálában álltam s kint vártam a fiúkat. Eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan és miként fognak jönni értem. Elképzeltem, ahogy jönnek egy három személyes biciklivel, vagy egy bringóhintóval, rám néznek, és így szólnak: „Pattanj ide baby" . 

  E gondolatra úgy elmosolyodtam mint valami idióta. Kívülről nagyon furcsán festhettem, hisz az ember ha lát egy magában mosolygó fiút nem sokszor gondolja róla, hogy épp eszű. Még szerencse, hogy az utcán nem volt rajtam kívül senki, csak néhány kocsi ment el. 7 óra 10 perc volt már, de sehol senki. Istenem, ha szórakoznak velem megkeresem őket, és megcibálom a hajukat, gondoltam magamban. Vártam még egy kicsit, s épp befelé mentem volna, amikor megállt előttem egy fekete autó. Nem állt le a motor, de a bal oldalon ki szállt valaki. Ez a valaki Jungkook volt, tehát Taehyung vezet. Vezettem le magamban ezt a nagy eszme futtatást, mintha olyan nagyon nehéz lett volna ki találni, hogy ki vezet. 

-Szia Jimin, bocsi, hogy késtünk, de dugó volt. – Jött oda hozzám Jungkook.
-Semmi gond sincsen. - Mosolyogtam rá, s próbáltam belesni a kocsi üvegen Taehyunghoz, de az ablakok sötétek voltak, így nem sokat láttam az említett félből.
-Remélem nem vacsoráztál még. - Erről nem tudtam eldönteni,hogy kérdés lett volna vagy sem, így válaszoltam egy nemmel, közben magamban megdícsértem magamat, amiért igazam volt, hogy egy étterembe fognak vinni. Milyen klisések. Beszálltam az autóba s köszöntem Tae-nak is, aki mosolyogva köszönt vissza. Jungkook beült mellém, hogy ne érezzem ott hátul magam egyedül. Megkérdeztem milyen messze megyünk, amire a felelet az volt, hogy háromnegyed óra hosszú az út. Hát nem kicsit meglepődtem, milyen messze van az az étterem?
A kocsiban sokat beszélgettünk.
-Miért nem küldtél képet nekünk, Jiminie? - Búgta Jungkook közvetlen mellettem, ugyanis úgy ült be, hogy csak egy kis hely legyen köztünk. Kezét a háttámlán tartotta, így könnyű szerrel átölelhetett volna. Úgy nézett rám, mint egy ragadozó, ami bevallom őszintén nem kicsit bejött. Sugárzott belőle a dominancia, amit bár nem mindenkinél tűrök el, mert nem vagyok megadó személyiség, abban a percben szívesen megadtam volna magam Jungkooknak. Megráztam egy picit a fejem, hogy észhez térjek, és ne adjam olyan könnyen oda a szívem.
-Azért, mert mentem fürödni, és már nem láttam az üzenetet. – Jelentettem ki nemes egyszerűséggel, s még a fejemet is elfordítottam, mint egy kis primadonna.
-Szóval azt mondod, ha láttad volna az üzenetet akkor küldtél volna képet? - Kérdezte Taehyung a visszapillantó tükörből visszanézve rám.
-Mi? Dehogy is, nem vagyok bolond, hogy csak úgy képeket küldözgessek. – Mondtam panaszosan, ám megint kijátszott Jungkook.
-Értem, szóval azért valamit tenni is kell,hogy képet küldözgess.
-Nem küldenék képet akármit tennétek. – Néztem ki az ablakon.
-De azt mondtad, hogy „csak úgy" tehát, ha valamit tennénk küldenél képet. – Kontrázott rá a témára Taehyung, amire Jungkook egyből rávágta, hogy „Úgy bizony, mostmár ebből nem jössz ki".
Ezeknek az agyuk egy rugóra jár, mintha nem is szerelmesek, hanem testvérek lennének. Bár ki tudja, lehet azok, néztem rájuk furcsán, de egyből elvetettem ezt a gondolatot. Nem lehetnek ennyire betegek, hogy testvérrel járjanak. Kíváncsiságom egyre csak fokozódott, így végül kinyögtem a kérdést.
-Ti ugye... nem vagytok testvérek? - Jungkook egyből kikerekedett szemekkel nézett rám, s mintha egy pillanatra Tae is lefékezett volna.
-Nem Jimin, nem vagyunk testvérek, és kérlek ilyen butaságot ne kérdezz mégegyszer, nem nézhetsz minket ennyire betegnek. – Magyarázta Taehyung, hangjában hallatszott, hogy rosszul esett neki, vagy nekik ez a kérdés.
-Bocsánat... - Hajtottam le fejem, de ekkor egy kezet éreztem meg combomon.
-Semmi baj sincsen,ne aggódj. Tae egy kicsit furcsa ha a testvérekről van szó. – Mosolygott rám   biztatóan Jungkook, ezzel is oldva a feszültséget. 

Szinte hamar eltelt az a háromnegyed óra, s megérkeztünk egy kis 5 ülőhelyes kinti büféhez. Itt kiszálltak a többiek, így én is kiszálltam, s követtem őket a büféhez. Furcsán néztem a kis helyet,de nem azért, mert nem tetszett, épp ellenkezőleg, kis hangulatos volt, csak épp nem értettem, hogy ezért kellett ilyen sokat utazni?
-Nyugodj meg, nem ez a randi helye. Vagyis, hát ez is az, csak nem a fő hely . – Mondta Taehyung amikor leültem az egyik székre, közben Tae a jobb oldalamra, Jungkook pedig a bal oldalra ült.
-Csak épp ahhoz,hogy jól érezhesd majd magad, enned kell. - Fejezte be Jungkook, s kértünk mind a hárman kaját. Elszórakoztam a gondolattal, hogy mégis hova mehetünk este 8 órakkor, sötétben, teli hassal, és mit csinálhatzunk. Rengeteg minden átfutott az agyamon, beleértve mindenféle perverzséget is. Jaj Jimin, micsoda mocskos fantáziád van neked?
Megkérdeztem hova megyünk kajálás után, ám nem mondták el.
Mikor mind a hárman megettük a kaját amit rendeltünk, fizettünk, majd ismét kocsiba pattantunk, ám most körülbelül csak 10 percet mentünk. Teljesen sötét volt már, az orromig sem láttam, amikor is megálltunk egy parkolóban. Strandra megyünk? Esetleg egy koncertre? Értetlenkedtem magamban, hisz a közelben nem láttam semmit. Mind a ketten megfogták a kezem, s megint az az érzés kerített a hatalmában, mint amikor a buliba mentünk. Vigyáznak rám, és ez olyan jó érzés volt,hogy fülig elpirultam. Még szerencse,hogy nem látták a sötétben. Mentünk egy 5 percet, majd befordultunk valahol, s az állam leesett.
-Nos ide jövünk Chim...