Három szív egyszerre szól

16

Szombaton estefelé általában az emberek elmennek a barátaikkal szórakozni, bulizgatni, hogy aztán másnap egy kiadós fejfájással ébredjenek, de én nem vagyok ilyen.
Én nyugodtan feküdtem a fiúk kanapéján, miközben egy kiscica feküdt a hasamon, s fel-le mozgott, ahogy levegőt vettem. Egy kezet éreztem meg vállamon, majd puha ajkakat orcámon.
-Költözz ide! –Suttogta Tae, akin egy fekete nyakkendő volt. Megragadtam a nyakkendőt és a segítségével lerántottam Taehyungot egy csókra.
-Nem tehetem,még nem – Jelentettem ki, amikor elváltunk egymástól levegőhiány miatt.
-De miért? – Ülj le inkább a velem szemben lévő fotelba.
-Hát mert elég sok emlék köt a házamhoz, meg amúgy is...egy költözés nem csak úgy megy, hogy ide jövök aludni. Sok papírmunka van, meg le kell mondani egy csomó cuccot, hogy ne kelljen tovább fizetnem, meg ilyenek. Majd talán elintézem valamikor, és akkor ideköltözök – Tae csak figyelt, és bólintott,amikor befejeztem a monológomat.
-Segítünk mindenben amiben kell! - Felállt, és a hasamon lévő kiscicát megsimogatta, majd felment a szobájába, gondolom átöltözni.
Jungkook szokás szerűen a dolgozószobájában volt. Meglepően keményen dolgoznak, ahhoz képest, hogy nagyon gyerekesek tudnak lenni, amit egyébként egyáltalán nem bánok. Szeretem, ha valaki vicces, de tud komoly is lenni.
Milyen szép élet is lenne; ezzel a két fiúval összeköltözni, szeretni egymást,talán összeházasodni, majd megöregedni egymás mellett. Kár,hogy ez nem jöhetne össze. Még ha ide is költöznék és eltelne pár év, akkor sem házasodhatnánk össze. Nem engedik,a meleg házasságot, azt meg pláne nem,hogy három fiú házasodjon össze. Lemondóan sóhajtottam egyet, majd inkább behunytam a szemem, hogy lassan elnyeljen az álom.
*
-Jimin! Jimin! – Hallottam halkan Jungkook kedves hangját, és bár nehezen, de kinyitottam a szemeimet. Már nem volt sötét, a nap fényesen sütött be.
-Jézusom, te itt aludtál? - Nézett meglepetten, mire én csak bólintottam. Körvonalazódott bennem,hogy egész éjjel ezen a kanapén aludtam.
-Nem sejtettem,hogy átalszom az éjjelt..bocsi.
-Hát, ha nem volt neked kényelmetlen, akkor végülis nem történt semmi baj. De lassan készülődni kéne, Tae hamarosan már indulni akar.
-Indulni? Hova? - Vontam fel szemöldökeimet, hisz fogalmam sem volt,hogy miről beszél.
-Hát a plázába, teljesen elfelejtetted? Veszünk néhány új ruhát, meg ilyen-olyan dolgokat – Mondta.

-Oh, ja az? Jó, akkor pillanat és mehetünk, csak átöltözök meg fogat mosok- Azzal felkeltem, és elkezdtem készülődni. Nem emlékeztem rá,hogy szóltak volna azelőtt,hogy plázába fogunk menni, de nem akartam már szólni érte. Nekem nincs pénzem ilyenekre, főleg nem most. Majd nézem,ahogy vesznek dolgokat,gondoltam magamban.
10 perccel később már készen is álltam,hogy indulhassunk. Felvettem a kabátomat, hiszen kint még mindig hideg volt. Úgy készültem,hogy busszal megyünk, de kiderült, hogy a fiúk egyszerűen nem tudnak élni az autó nélkül,úgyhogy azzal mentünk. Nem voltam valami izgatott. A plázákban a ruhák általában drágák, épp ezért nem szoktam ott venni. Gáz, de a turiból van a legtöbb ruhám,mégis egy-két darab jobban bírja, mint a minőségi. Most minek vegyek egy nagyon drága felsőt, ha a turiban olcsón vehetek egy klassz, olcsó felsőt? Logika. Amúgy meg a fiúknak rengeteg ruhájuk volt. A szekrényeik tele voltak ruhával. Na nem,mintha féltékeny lettem volna, erről szó sincs!
Nagyjából negyed órát mentünk, amikor a pláza parkolójához beállt Taehyung, mivel ő vezetett. Sokszor hallottam,hogy az ilyen parkolókban ellopják a kocsit, vagy feltörik, ezért nagyon izgultam, na nem mintha ebből az autóból kilophattak volna akármit is. Olyan tiszta volt és érintetlen volt,mint Szűz Mária. De komolyan! Szinte teljesen új szaga volt, semmilyen érték nem volt az autóban, még a kesztyű,vagy a csomagtartóban sem. Amikor még a szüleimmel éltem, az ő autójukban rengeteg minden volt. A kesztyűtartóban iratok, egy kis pénz, szódabikarbóna, de még wc papír is.
Teljesen elfogott a rossz érzet,amikor kiszálltunk, hogy szemtől szembe állhassak a nagy plázával.

 -Valami baj van? -Szólalt meg Taehyung amikor bezárta az autót. 

-Nem, nincs – Mosolyogtam rájuk, s vártam amíg elindulnak, hogy követhessem őket.
Amikor besétáltunk a plázába őszintén mondom,először az jutott eszembe, hogy milyen jó lesz majd végig menni a mozgólépcsőkön. Kiskoromtól imádtam őket. Amikor régen metróztam,akkor is mindig azt vártam,hogy legyen mozgólépcső.
Tae és Jungkook sokszor járhattak már a plázában,mivel nagyon otthonosan mozogtak. Szinte mindent tudtak,hogy mi hol van.
Az egyik boltba ahogy beértünk, a fiúk elkezdtek ruhákat nézegetni. Először nagyon unatkoztam, eldöntöttem, hogy nem kínzom magam azzal,hogy szép ruhákat nézegessek, hogyha már úgysem tudom megvenni. Ez a döntés nem tartott sokáig, mivel megtörtem,amikor megláttam, egy nagyon szép kabátot és onnantól nem volt megállás. Mindent végig néztem ami tetszett nekem, így mondhatni perceknek tűntek az órák. Minden egyes darabnál azt kívántam,bárcsak megtudnám venni.
-Esetleg segítsek? – Jött oda hozzám egy férfi.
-Nem, köszönöm, csak nézegetek dolgokat –Mosolyogtam rá, ám nem ment el.
-Arra nagyon divatos nadrágok és pólók vannak, a gazdagok szinte csak olyat hordanak –Hajolt közelebb,hogy ezt megsúghassa, majd kacsintott egyet.
-Bocsánat, de amúgy sincs pénzem ilyesmire, szóval... - Csúszott ki,mivel nagyon idegesített a pasas. Az arca hirtelen megváltozott. Úgy nézett rám,mint egy véres rongra, sugárzott belőle az undor.
-Akkor minek jön ide? Én azt hittem,hogy te gazdag vagy. Ha tudtam volna, ide sem jöttem volna egy ilyen mocskos alakhoz, jézusom! Undorodom! Fúj! - Grimaszolt egyet, ám ahogy megfordult ott állt Jungkook és Taehyung.
-Mi a gond? - Kérdezte Jungkook keresztbe tett kezekkel.
-Semmi gond sincs uraim, kérem ne foglalkozzanak ezzel a fiúval,majd kitessékelem az őrökkel – A hangján lehetett hallani,hogy mosolyog. Milyen hamis. Gondolom látta a fiúkon,hogy nekik mennyi pénzük van,hisz a kosarukban elég sok minden volt. Voltam már megalázva, de ennyire még soha. Sírni tudtam volna, de tartottam magam.
-Ő velünk van, és nem tűröm,hogy így beszéljen vele! Mit képzel magáról? – Kiabált rá Jungkook, ám ekkor megállítottam őt.
-Kook,állj! Igaza van -Néztem a fickóra.
-Viszont azt nem értem,hogy mi jogon akarna engem kivitetni innen az őrökkel? Én is ember vagyok, én is nézelődhetek, és én is álmodozhatok! Nincs pénzem? Majd lesz! Nem tudom megvenni? Majd megtudom! Ha nem is ma, de egyszer talán gazdagabb leszek még magánál is, és akkor majd lesheti, ahogy én szidom önt! Tudja, ha így viselkedik mindenkivel, akkor nagyon szomorú élete lesz, mert senki sem fogja szeretni! -Hadartam el a férfinak, s azzal ki is sétáltam az üzletből. Kint megvártam a fiúkat, akik ezek után abbahagyták a keresgélést és a nézelődést. Amik eddig voltak a kosárban azt megvették, majd ők is kijöttek.
-Ne törődj vele Jimin, mi szeretünk és ez a fontos. Az ilyeneknek komoly bajaik vannak,hisz ezzel próbálják kompenzálni azt,hogy ők szeretethiányosok – Próbált feldobni Tae.
-Na gyere, együnk egy fagyit –Nyújtotta a kezét, amit meg is fogtam és elmentünk fagyizni. Leültünk egy padra, ahol nem voltak sokan, és miközben nyaltam a fagyimat, kiöntöttem a lelkem.
-Egyszer nagyon sikeres leszek, tudjátok? Lesz egy saját virág üzletem, és nagyon gazdag leszek! Akkor majd én veszek nektek dolgokat, és direkt vissza jövök majd ide, hogy felvásároljak egy csomó cuccot – Bár a lelkem mélyén tudtam,hogy ez nem teljesen így lesz,de jó volt ilyenekkel hitegetni magam. Amíg én duzzogtam és mormogtam magamnak,csak annyit hallottam:
-Nagyon cuki,amikor mérges.
-Igen, kis méregzsák.

----------------------------------

Nincs átolvasva, és biztos,hogy tele van helyesírási hibával, szóval légyszi szóljatok,oké? 
Egyébként... nekem van egy nagyon jó plázás emlékem,amit elkezdtem ide írni, erre rájöttem,hogy a másik könyvben már megírtam, és ahh....kár. 

Az a kis tájékozató amit múltkor írtam le lett törölve, mivel eléggé bűntudatom volt,hogy egyáltalán kitettem. A helyzet semmit sem javult,egyszerűen próbálunk úgy tenni,mintha minden rendben lenne. 
Ez a rész (is) jó szar lett, nem tudom miért csinálom még ezt. Mindegy is.