Három szív egyszerre szól

6.

    Jól sikerült a randi,a vártnál jobban. Mivel már késő volt,így a fiúk azt mondták,hogy hazavisznek. Én beleegyeztem,mondjuk akkor még úgy gondoltam,hogy ha már ők hoztak el,akkor haza is kell vinniük. Mikor beültünk a kocsiba boldogan ültem hátul egyedül. Egyáltalán nem zavart,hogy ők ketten elől ültek, mert így legalább egyik sem látta, a vigyorgásomat. Teljesen csendben voltunk. Ők sem beszéltek,és én sem. Fél óra múlva, amikor láttam,hogy már nem vagyunk messze majd kipattantak a szemeim, amikor az ellenkező irányba fordultunk mint amerre kéne.
-Srácok, én nem erre lakok, azt mondtátok hazavisztek...- Mondtam rosszat sejtve. Abban a másodpercben úgy éreztem magam,mint akit éppen elrabolni készülnek.
-Tudjuk Jimin baba,hogy nem erre laksz, de nem azt mondtuk,hogy a te otthonodba viszünk haza, hanem a miénkbe.- Mondta teljesen nyugodt hangon Jungkook. Ahogy megszólalt az elrablási érzet megszűnt, ám helyére más félelem jött. Miért megyünk oda? Mit akarnak csinálni? Mi fog történni?
Teljesen pánikolva kezdtem el tördelni ujjaimat s agyam furcsábbnál furcsább dolgokat kezdett el kitalálni. Arra lettem figyelmes, hogy Jungkook hátra nyúl és megfogja egyik kezem.
-De ha nem akarsz velünk jönni csak szólj, és visszafordulunk aztán haza viszünk. - Mondta a lehető legmegnyugtatóbb hangon. Ennek senki sem tudna ellenállni. Ahogy rám nézett,ahogy a kocsiknak a fényei megvilágították gyönyörű mégis férfias arcát, ahogy lágyan szólt hozzám, mintha valami varázslat alá kerültem volna, egyből belegyeztem,hogy velük menjek. Nem kellett sokat utazni még, körülbelül negyed órát mire megérkeztünk hozzájuk. Már az első találkozásunknál tudtam, hogy Tae jobban él az átlagnál, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egy hatalmas birtokuk van mint valami bárónak. Beálltunk a kocsival s kiszállva a járműből tátott szájjal néztem a hatalmas épületet. Itt egy 8 személyes család is elférne Tae, Jungkook és mellettem, gondoltam magamban. Én szenvedek azért, hogy megéljek valahogy 1 macskával,ők meg nem tudnak mit csinálni a sok pénzzel. Nem voltam féltékeny, nem irigyelek soha senkitől semmit, csak nem tudtam felfogni, hogy ilyen emberekkel randevúztam. Még azon is elgondolkoztam, hogy honnan szerzik a pénzt? Nagyon reméltem, hogy nem bűnözők,bár nem lehetne kinézni belőlük amilyen aranyosak.
-Jiminie! Gyere be! – Szólt az ajtóból Taehyung. Gondolom sokat bámészkodtam és gondolkoztam ezért nem vette észre, hogy ők már rég bent vannak. Kíváncsi voltam milyen belülről, nagyon kíváncsi. Elképzeltem,hogy olyan mint a filmekben. Hatalmas üres hellyel, ijesztő folyosókkal, de egyáltalán nem olyan volt mint amire számítottam. Kellemes csalódás volt. Amikor beértem minden teljesen fényes volt, egyből megcsapott az a tipikus otthon szag. Olyan érzésem volt, mintha hazaérkeztem volna, mint kiskoromban miután egy tábor után hazamentem. Otthonos volt az egész annak ellenére, hogy hatalmas ház. Az ajtó mellett egyből volt egy szoba, ami nem volt nagy, de kicsi sem volt. Ott voltak fogasok, szekrények, és lábtörlők, és rengeteg cipő. A fiúk is oda tették a cipőjüket. Hihetetlen, még a cipőknek is külön szobájuk volt. Utánuk mentem egy nappalinak nevezett szobába, ám az nagyobb volt mint az én egész lakásom. Na jó, ez túlzás, de hatalmas szoba volt. A fal bár fehér volt, voltak képek rajta, falmatricák, a sarokban nagy virágok, Tv, egy zsemle színű nagy kanapé amit akár ki is lehet húzni ággyá, asztal, minden ami kell. Nagyon szép volt, így csodálkozva néztem végig a nappalin.
-Ülj le, addig én csinálok valamit kaját. – Mondta Taehyung s ki is ment. Leültem a kanapéra Jungkook mellé, aki rámnézett.
-Tetszik? – Kérdezte s végig szemembe nézett.
-Igen, nagyon otthonos, amint beléptem elkapott az a tipikus otthon érzet. Tudod, mint amikor hosszú idő után hazatérsz valahonnan. Nagyon tetszik ez az egész birtok. Nappal biztos gyönyörű lehet a kert is, vagy hogy nevezik azt. Meg láttam,hogy van szökőkút. Az is csodálatosan szépnek tűnt, bár nem láttam pontosan. Meg ez a nappali... hát ha ez ilyen szép hogy nézhet ki a szobátok...-    
Köptem a szavakat. Egyszerűen csak kijött belőlem. Őszinteségi roham. 

Folytattam volna még, ám már csak arra lettem figyelmes, hogy Jungkook közelebb hajol, s lágyan elkezdi csókolni ajkaimat. Ellenkeztem volna, hisz hirtelen jött, de olyan jó érzés volt. Átadtam magam, feladtam mindent,hagytam,hogy hatalmába kerítsen. Jungkook átölelte a derekamat, s lágyan csókolóztunk. Nem volt semmi vadság, csak szenvedély, és szeretet. Tisztán kitudtam venni a csókjából, hogy azt akarja mondani,hogy szeret. Bár nehezen, de meghallottam, hogy Taehyung jön. 

Nem láthat így meg, nem lenne szép, gondoltam magamban, ám már késő volt. Taehyung bejött a nappaliba s lerakta a kaját a kisasztalra. Elakartam válni Jungkooktól, de ahogy fordítottam volna el a fejem megéreztem, ahogy államhoz nyúl, s vissza írányítja arca felé arcomat, s tovább csókolt.
-Ejnye, hát engem kihagytok? – Ült le a jobb oldalamra Taehyung s lazán odahajolva elkezdte nyakamat csókolgatni s nyalogatni. A szemeim kipattantak, ahogy megéreztem, hogy Jungkook és Taehyung keze is elkezd egyre feljebb vándorolni combjaimon.
Nem, nem nem nem! Belemorogtam egyet Jungkook szájába s minden lendületemet összeszedve pattantam fel a kanapéról ezzel megszakítva a mi kis láncunkat. Nyakamon egy nagy szívás nyom ékeskedett, ajkaim vörös színben pompáztak a szenvedélyes csók után, s arcom kipirosodott.
Megakartam szólalni, tényleg, de egyszerűen nem ment. Végig néztem rajtuk s egyszerre éreztem a csalódottságot, az értetlenséget, és a szégyent is. Tudtam,hogy rosszul esett nekik,hogy csak úgy elmentem közülük, de ez sok volt.
-Ne haragudjatok, de én nem vagyok erre felkészülve..még.. – Szólaltam meg halkan s inkább lehajtottam a fejemet. Jungkook és Taehyung egymásra néztek, majd Tae állt fel s jött oda hozzám. Megfogta a 2 kezem.
-Chim, semmi baj nincs. Mi ragadtattuk el magunkat, nyilván még furcsa lehet neked ez a helyzet, ne haragudj. Kérlek, aludj itt, nem nyúlunk úgy hozzád,csak ha kéred, rendben van? - Egyenesen szemeimbe nézett miután felnéztem rá. Jungkookra pillantottam, aki szemeivel szintén ugyan ezt sugallta, majd visszanéztem Taehyungra.
Hogy tudnék ennek ellen állni?