Három szív egyszerre szól

2. Újra találkozunk

2 hét telt el azóta, hogy Taehyung azt mondta,hogy fel fog hívni. Mondanom sem kell, hogy egyszer sem hívott. A telefonomat szinte minden órában megnéztem, még munka közben is.
Bár én is megadtam neki a telefonszámom mégsem merem felhívni, mert ha nem hív az azt jelenti,hogy nem érdeklem, akkor minek zaklassam?

Azt mondta futott valaki után, amikor nekem jött. Lehet,hogy van valakije, vagy csak a testvére, de teljesen mindegy. A lényeg az,hogy nem érdeklem őt, ebben teljesen biztos vagyok.
Este dolgoztam otthon, terveken. Azt mondták nekem a munkahelyemen, hogy találjak ki valamit, ami felhívná a vásárlók figyelmét,hogy még többen jöjjenek.

Részben jó lenne, ha jönnének, mert akkor talán egy kicsivel több fizetést kapnék, mert a mostani fizetésem elég szerény. Még jó,hogy egyedül élek, mert egy másik éhes szájat már nem tudnék eltartani. Így is van egy macskám, aki rengeteget eszik.
Miközben tervezgettem, megrezzent a telefonom.
A szívem a torkomba ugrott és ott dobogott. Megnéztem ki az, s egyből elvigyorodtam. Komolyan, mint egy kis tinilány. Tae írt, hogy van-e kedvem találkozni vele. Egyből visszaírtam neki,hogy "hogy a viharba ne?".

Meg is beszéltük,hogy hova kéne elmenni, illetve nekem mikor lenne időm. Másnapra, este hatra beszéltük meg a talit, vagy nevezzem inkább randinak?Izgatottan fejeztem be a munkát, s fürdés után egyből le is feküdtem aludni.

Másnap sokkal szebbé tette a napom a tudat, hogy találkozni fogok Taeval, így a munkahelyemen is a szokásosnál jobban teljesítettem. Megmutattam a terveimet a többieknek, akik megdicsértek.

Elszabadultam 4 órakkor, és gyorsan hazasiettem. Megfürödtem,hogy azért mégse büdösen menjek már a talira. Próbáltam jól öltözködni, és belőttem hajam. Nagyon izgatott voltam.

A telefonom jelezte, hogy ideje lenne indulni, amit meg is tettem. Pont hatra értem oda a megbeszélt helyre. Meg is láttam Taehyungot, ám volt vele valaki, egy másik fiú.

A boldogságom egyből eltűnt. Most akkor ez nem is randi, hanem egy sima találkozás? De akkor minek hívott, ha már mással s találkozik, nem értem.

Odamentem hozzájuk, s kicsit visszafogottan köszöntem. Mind a ketten mosolyogva köszöntek nekem. Be is mutatkozott az idegen fiú. Jeon Jungkook a neve, és Taehyung barátja.

De várjunk. Barát barát, vagy szerelem barát?

Kicsit értetlenül néztem rájuk, de nem kérdeztem rá konkrétan, mert az eléggé átlárszó lett volna. Elindultunk valamerre, igazából én csak őket követtem, de,hogy ne érezzem magam annyira egyedül folyamatosan beszéltek hozzám. Néha egymásra pillantottak, majd rám mosolyogva.

-Pontosan hova is megyünk? -

Kérdeztem végül, mikor már megelégeltem, hogy vagy 10 perce csak folyamatosan megyünk.

-Egy buliba, ismerősünk szervezi, nyugi, nagyon jó lesz -Válaszolta Tae.

Buliba? Utoljára amikor buliban voltam olyan részegre ittam magam,hogy lehánytam egy lányt. Na igen, erre nem vagyok büszke.

Meg is érkeztünk a helyre, ahol a bulit tartották. Ahhoz képest, hogy csak egy kis házi buli rengetegen mentek még.

A bejáratnál arra lettem figyelmes, hogy Tae és Jungkook is megfogták a kezem,hogy ne vesszek el a tömegben. Nem tudom miért, de erre elpirultam. Olyan érzés volt, mintha egyszerre mind a ketten védelmeznének engem, és ez jól esett.

Amint bejutottunk megkeresték a házigazdát, akinek bemutattak. Nem beszéltem vele sokáig, mert ő ment mással is beszélgetni. Még a nevét sem tudtam meg, de talán nem is baj.