Három szív egyszerre szól

10.

-Étterem? - Akadtam ki teljesen. Buszra alig volt pénzem,nem,hogy étteremre, ráadásul nem is úgy öltöztem fel. Taehyung után siettem, s panaszosan szólaltam meg.
-Én nem úgy készültem, hogy étterembe megyünk! Nincs pénzem most hirtelen étteremre, ráadásul oda kiszoktak öltözni, rajtam meg egy normális hétköznapi ruha van!
Taehyung a csap felé hajolva mosta meg az arcát, majd törölte meg azt, s miután ezt a mozdulatsort befejezte rám nézett.
-Mi sem leszünk kiöltözve, és a pénz miatt ne aggódj, mi fizetünk. Oké? - Simított végig mindkét karomon,közben szemeimbe nézett.
-Nem, nem oké, nem akarok tartozni nektek, és ez így nem jó, hogy mindent fizetni akartok nekem. – Ráztam meg a fejem, de hirtelen mutatóujját éreztem meg ajkaimon.
-Nincs apelláta! Jössz és kész! – Azzal ki is ment a fürdőből,mivel ott tartózkodott. Utána mentem, ám ekkor Jungkook jött velem szemben.
-Na, akkor indulhatunk is. – Mondta vigyorogva .Szinte biztos, hogy direkt nem mondta el az éttermes információt,valószínűleg félt a reakciómtól, amit meg is értek.

*

Végül megadtam magam,és elmentem velük az étterembe,azzal a feltétellel, hogy soha többé nem fizetnek nekem semmit,és nem jelentenek be hirtelen ilyen kis „kiruccanásokat."
Őszintén szólva, egész nap alig ettem valamit, így amire az étteremhez értünk, már rendesen fájt a gyomrom. Ahogy beléptünk az étterembe, egy tágas tér fogadott, és vele rengeteg asztalok. Az asztalok 4 ülőhelyesek voltak, ám volt ahol akár hatan ülhettek. Szinte mindegyiken volt egy darab vörös rózsa, ami nagyon tetszett, mert nekem a rózsa a kedvencem. Már épp néztem,hogy hova üljünk, ám a fiúk elindultak valamerre, így követtem őket. Felmentünk egy lépcsősoron, majd kilyukadtunk egy teraszon. Kellemes volt, itt kevesebb asztal volt, de a díszítés ugyan olyan volt mint a lenti asztalokon. Leültünk, s jött is a pincér és hozta az étlapokat. Nagyszerű kilátás volt, az étteremnek hatalmas kertre volt, ami ráadásul ki volt világítva. Nem tartott sokáig kiválasztani,hogy mit eszünk, így hamar rendeltünk is. Én inni csak egy koktélt ittam, ami kék színű volt.
Amíg vártunk a kajára elkezdtünk beszélgetni.
-Milyen volt ma a munka? - Kérdezte Jungkook, s mindketten kíváncsian néztek rám.
-Nem volt rossz, csak sok vevő volt megint, de az persze nem baj, mert amíg sok a vevő, addig normálisan kapok fizetést. Egy picit elfáradtam. – Magyaráztam, majd mikor befejeztem beleittam a koktélba.
-Miért lettél virágos? Honnan jött ez? - Most Tae kérdezett.
-Hát, igazából kiskorom óta szeretem a virágokat, és mivel nem mentem Egyetemre, ezért kerestem egy olyan munkát, ahova felvesznek, és amit szeretnék is csinálni, ezért dolgozok a virágboltban. És ti mit dolgoztok?
-Hát, én magam Orvos vagyok, Jungkook pedig informatikus, de általában ő otthon szokott dolgozni. – Mondta Tae. Ha nem tartottam volna a fejem a kezemmel, szerintem az állam a földet súrolgatta volna. Ki sem lehetne belőlük nézni, hogy ilyen komoly munkájuk van.
-Ez..ez csodálatos, úgy értem, ilyen fiatalon ilyet elérni, azért ez irigylésre méltó! – Őszintén le voltam nyűgözve.
-Szerencsére a kórházban egy olyan részlegen dolgozok, ahol nincsenek vészhelyzetek,így viszonylag könnyű dolgom van. – Folytatta Tae, ám ekkor megjött a kajánk, s enni is kezdtünk. Pontosabban, Jk és én kezdtünk enni, Tae pedig a kajáját fotózgatta. Jungkookot látszólag ez zavarta, e s rá is szólt Taehyungra.
-Ne fotózgasd már, inkább egyél, mert kihűl, te idióta! - Nézett mérgesen Taera, aki szinte rögtön el is rakta a telefonját.
-Bocsánat. – Motyogta, s inkább enni kezdett.
A kaja isteni volt, úgy tele ettem magam,hogy majd szét durrant a nadrágom.
Jungkook szája szélén volt egy kicsi szósz maradék, s mikor ezt a mellette ülő észrevette megfogott egy szalvétát, s Jk arcát óvatosan maga felé ordította, és elkezdte letörölgetni a maszatot a fiú szájáról.
-Köszi. – Mosolygott Jungkook Taehyungra. Olyan aranyosak voltak, elmosolyodtam amikor láttam őket, s arra gondoltam, bárcsak az én szám is maszatos lenne. Ekkor felém fordult Taehyung s egyenesen szemeimbe nézett.
-Jimin, elfogyott a időd, kérlek válaszolj a következő kérdésemre. Szeretnél velünk lenni? - Ettől a kérdéstől a szívem gyorsabban kezdett kalapálni. Arcomra pír szökött, s úgy éreztem,hogy melegebb lett. Láttam,ahogy Jungkook is engem néz. Most mit kéne erre mondanom? Kérdeztem magamtól.
A másodpercek perceknek tűntek, s csak néztem őket.
A szívem azt mondja,hogy igen,százszor is igen, de az agyam azt mondja meneküljek tőlük.
Melyik legyen?
Hallgassak a szívemre, vagy az eszemre?

-----
Nincs átolvasva, ha láttok helyesírási hibát kérlek jelezzétek, és javítom. Észrevételeket, javaslatokat szívesen fogadok. ˆˆ