Három szív egyszerre szól

4.

A buli estélyén úgy lerészegedtem, hogy azt sem tudom,hogy jutottam haza. Az utolsó emlékem az volt,hogy a fiúk elhívtak randizni, s erre én elkezdem vedelni a pálinkát. Biztos voltam benne, hogy csak azért hívtak el, mert ők is már többet ittak a kelleténél. Nem tudtam melyik hihetetlenebb; az,hogy egyszerre kettő embernek is tetszek, az, hogy az a 2 ember egymásba szerelmes, vagy az, hogy hármasban akarják megpróbálni. Őszintén, nekem mind a kettő tetszett, úgy értem, hogyha csak az egyikkel kéne megpróbálnom, akkor Tae és Jungkook is jó jelölt lenne. Na de képes lennék én 2 embert is szeretni? Gondoltam magamban. A buli utáni estén,munka után amikor haza értem 1 sms-t véltem felfedezni, amikor pittyegett a telefon. Egy olyan telefonszámról jött, ami nem volt benne a névjegyzékemben. Először furcsálltam,hogy egy idegentől kaptam sms-t, aztán amikor megnyitottam az üzenetet, egyből megnyugodtam.
„Szia, Jungkook vagyok. Taehyung megadta a telefonszámod remélem nem baj. Gondoltam írok neked egy sms-t, mivel nem találtalak se facebookon se sehol, ha van kérlek add meg, mert az nem kerül pénzbe,na nem mintha sóher lennék xd . Hogy vagy? Fáj még a fejed? Amikor hazavittünk téged akkor nagyon fájlaltad a fejedet. Nagyon nem bírod az alkoholt..."

Amikor elolvastam az sms-t, 3 dologra jöttem rá : Ők vittek haza amikor részeg voltam, aggódnak értem, és,hogy ezek szerint tényleg nem bírom az alkoholt. Jól esett,hogy megkérdezte,hogy vagyok, és jól esett az is, hogy még csak 1 nap telt el, még is keres engem. Vajon Taehyung ott van mellette, amikor ír nekem? Vajon együtt találják ki,hogy mit írjanak? Miért érzem ettől magam ilyen boldognak? Talán megőrültem?

„Szia, köszi,hogy haza hoztatok, nem is tudtam, hogy ti voltatok akik haza szállítottak, vagy mi. Facebookom nincsen, mert szerintem hülyeség, de majd lehet csinálok, ha nektek (vagy neked) az úgy jobb lenne. A fejem már nem fáj, igazán kedves, hogy megkérdezted. Taehyung ott van veled? „

Válaszoltam neki, s épp fürödni készültem volna, de előbb érkezett a válasz, mint vártam.

„Igen, itt van mellettem Taehyung. Figyelj, gondolkoztál akkor a randizás ügyön?"

„Szia Tae! Hát... még meglátom mi lesz, jó? De most mennék fürödni ha nem baj, mert nagyon fáradt vagyok..„

Erre már nem vártam meg a választ, hanem elmentem lezuhanyozni, közben átgondoltam a dolgokat. fogat mostam, felöltöztem, s indultam az ágy felé, ám ekkor rápillantottam a telefonomra. Izgatottságot éreztem. Az egyik felem azt mondta, hogy nézzem meg hátha válaszoltak valamit, a másik pedig azt mondta, hogy aznapra már hagyjam őket és menjek aludni. Az izgatottság nyert. Odalépkedtem a telefonhoz, mint valami oroszlán a vadhoz, szó szerint becserkésztem, majd végül a kezembe vettem. Kalapáló szívvel oldottam fel a telefonom, s valóban volt még egy üzenetem. Az üzenetben nem állt se több, se kevesebb, csak ennyi: „Küldj képet!"
A telefonom mögött teljesen elpirulva a kezem szám elé kaptam, s úgy mosolyogtam, mint egy őrült tini lány. Jó érzés volt, hogy tetszem valakinek, nem tagadom. Akkor estére elfeledtem minden kétségemet, elfelejtettem mennyire őrültség is ez, csak a 2 szó járt a fejemben. „Küldj képet!"
Nem válaszoltam az üzenetre. Nem mertem, és nem is akartam. Úgy gondoltam húzom kicsit az eszüket, hisz, valaki egyszer azt mondta, hogy játsszam a nezezen kaphatót. Bár nem tudom, mennyire hatásos ez kettő embernél.

Ezek után 1 hétig folyamatosan sms-eztünk minden egyes nap . Egyre jobban kezdtem megszeretni őket. Pontosabban, megkedvelni, hisz szerelemnek még nem igazán nevezhetnénk azt amit éreztem. Még telefonáltunk is,ám azok a beszélgetések akár 1 óráig is eltartottak. Elmeséltünk egymásnak mindent amit csak tudtunk. Hogy ki hol dolgozik, hogy honnan jött, meg ilyeneket. A hét végére végre beadtam a derekamat, hisz úgy gondoltam egy randi még nem a világ vége, plusz, ha nem tetszik ez a dolog, akkor még mindig megszakíthatok velük mindent.
Úgy beszéltük meg,hogy szombaton 7 órára értem jönnek. Alig tudtam kivárni a szombatot, egyre izgatottabb lettem a napok múlásával, nem értettem mi van velem, s végre, eljött a várva várt  szombat este...