Három szív egyszerre szól

17

A plázás eset óta eltelt egy hónap, és végre beadtam a derekam,hogy odaköltözzek a fiúkhoz. Ők nagyon akarták, és a végére már én is nagyon izgatott voltam. Nagyon elmélyült velük a kapcsolatunk,egyszerűen nem tudtunk egymás nénlkül élni. Ha én nem mentem át hozzájuk,akkor ők jöttek, habár nem nagyon fértünk el,de őket nem zavarta, sőt,kifejezetten örültek,hogy a közepes ágyon hárman szorosan összebújva kellett aludnunk. Na jó,négyen aludtunk összebújva,mert a cicám is becsatlakozott. Képzelem mit gondolhatott:
„Nem tudom kik ezek és mit akarnak, de puhák, és melegek,úgyhogy jók alváshoz."
Amikor teljesen át cuccoltam a fiúkhoz, a macskám is jött természetesen velem,ám ő nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel. Amikor kijött a macskahordójából olyan riadt volt szegény az új illatok miatt,hogy csak noszogatással lehetett rávenni,hogy tegyen pár lépést. A kezdet mindig nehéz. Ahogy ráérzett az ízére, már nem is félt annyira, sőt, mindennek neki dörgölte a kis pofiját. Ha jól tudom, ez a macskáknál annyit tesz,mintha azt mondaná:
„Ez az enyém! Ez is! És ez is! „
Végül bevezettem a cicámat a szobámba. A fiúk azt mondták aludjak velük, és cuccoljak az ő közös szobájukba, de visszautasítottam. Igaz az ágy elég nagy lenne,hogy elférjünk, de személyes terem nem lenne, és amúgy is, ha behisztizek,vagy csak sírni támad kedvem hova menjek, s két fiú közé?
Jó ez így, max velük alszok, ha ahhoz van kedvem.
*
-Köszönöm asszonyom, legyen szép és boldog napja! – Mondtam mosolyogva, amikor egy nő adott borravalót, és elégedetten ment ki az üzletből.
-Mi történt veled? Ki vagy virulva –Szólalt meg kellemes mély hangján a főnököm, aki a pult másik végén számolgatott, és írogatott valamit. Az öreg már erősen őszülni kezdett,de ezen kívül nagyon jól tartotta magát. Régen amikor jelentkeztem a virágüzletbe dolgozni,ő hitt benne, hogy sikeres lesz az életem, ezért alkalmazott engem.
-Ennyire nyilvánvaló? - Mosolyogtam, ahogy elgondolkoztam azon,hogy milyen jó is lesz Jungkookékkal élni,egy nagy helyen, ahol nem kell azon izgulni,hogy hogyan fognak a cuccaim elférni anélkül,hogy szűkösködjenek.
-Ismerlek már mint a tenyeremet. Na ki vele! - Felnézett a papírokról, és félholdas szemüvege mögül egyenesen rám vezette szürkés szemeit.
-Hát, igazából csak annyi,hogy odaköltözök a páromékhoz,és kicsit izgatott vagyok – Elpirultam,mert furcsa volt kimondani azt a szót,hogy a „páromékhoz".
-Nocsak, szerencsés fiú, a testvére is ott fog lakni? Vagy az anyja?
-Nem, igazából csak mi leszünk....De várj már,hogy hogy szerencsés fiú, te tudtad? – Lepődtem meg teljesen, s úgy éreztem,hogy leesik az állam és nagyot koppan a földön. Egy szóval nem mondtam neki,hogy meleg vagyok.
-Jaj,ugyan már, még a vak is látná - Rázta meg a fejét, majd visszatért inkább a papírok kitöltéséhez. Ezután már nem mondtunk semmit, de azért elgondolkoztam. Tényleg ennyire lehet látni?
*

-Milyen volt a meló? -Tette fel a kérdést Taehyung,ahogy együtt vacsoráztunk este.
-Jó volt, megint hoztak szép rózsákat, imádtam őket. Ahogy jöttem hazafele, egyből az én házamba akartam menni,aztán eszembe jutott,hogy már ide tartozok. Bár, még csak holnap megyek intézni a papírokat, de na. Értitek –Meséltem el szinte egy szuszra a fiúknak, akik épp a pizzát tömték magukba, mivel az volt a vacsi. Senkinek sem volt kedve főzni, úgyhogy rendeltünk egy nagy húsimádót.
-Nálunk most nagy kavarodás van. A személyt akit már régóta figyelünk valaki kiszöktette a városból, pedig fontos lett volna elfognunk. Minden jel arra mutatott, hogy lányokat futtat, ráadásul még drogot is árul.Egyszer be is hoztuk, ám az ügyvédje valahogy kihúzta őt a szarból, azóta figyeltük. A főnök amikor ezt megtudta olyan volt mint egy veszett kutya. Kiabált össze vissza, meg ilyenek. Egyesek szerint már le kéne őt váltani,mert kezd belebetegedni a munkájában – Rázta meg kicsit a fejét . Jungkook és én is szinte száj tátva hallgattuk amit mond. Olyan érdekesnek tűnt az a munka, bár én nem dolgoznék rendőrként. Túl sok stressz.
-És neked milyen volt Kookie? -Kérdeztem, mert úgy éreztem kitárgyaltuk Tae napját.
-Nekem a szokásos. Unalmas, de sok pénzt kapok érte, szóval megéri- Adta meg a választ, majd amint befejezte a beszédet, elvett még egy szelet pizzát, és beletömte a szájába a felét. Nagyon nevettem ezen, hisz olyan hévvel csinálta ezt,mintha az élete múlt volna azon,hogy az a pizza bekerüljön a szájába. Más is bekerülhetne...
-Ez nem az első éjszakád itt, ez olyan izgi! –Tapsikolt Jk amikor már éppen mosogattuk a tányérokat, mivel végeztünk a kajálással. Olyan volt mint egy boldog, jól lakott kisgyerek.
-Nem Kook, már máskor is aludtam itt – Kuncogtam fel.
-Igen, de amióta ide költöztél ez az első. Érted? - Nézett rám a sötét szemeivel. Elmosolyodtam, s a kezemen lévő habot rákentem az arcára majd kinyújtottam a nyelvem.
-Hé Na gyere ide! - Erre elszaladtam, hisz tudom mi következett volna. Ahogy szaladtam az ajtóhoz érve neki rohantam Taehyungnak, akit sikeresen fellöktem, s vele egy időben rá is estem. Hangosan felkiáltott, mert beütötte a fejét, én meg azt sem tudtam mit tegyek. Jungkook is megérkezett, s csak állt és nézte mi történik. Szálltam volna le Taehyungról, hogy megkérdezhessem jól van-e, de akkor olyat tett,amire nem számítottam. Megfogta mindkét kezével derekamat, s lefelé húzta,egyrészt mert így nem tudtam róla felemelkedni, másrészt meg így összeért az ágyékunk. Hangosan felnyögtem,ahogy megéreztem az alattam keményedő tagot.
-Tae... még ilyen helyzetben is? – Néztem le, majd a szemeibe.
-Akármikor – Nyögte s végül ráhajolt az ajkaimra.

------------------
Ez sincs átolvasva! Jó rövid rész lett, de élvezzétek! (Már ha élvezhető, lol)  <3