The Way To The Love [AU]

Chapter Two

Hy, drágák! 

Tudom, tudom....késtem a résszel, de mentségemre legyen mondva, hogy nyelv vizsgáztam és konkrétan minden napra jut 2-2 beadandó és 3-3 doga is. 

Jöhetne már a szünet! :( ♥ 

Na, mindegy... az a lényeg, hogy itt a rész, ami remélem, elnyeri a tetszéseteket! ♥♥

És a mai nappal megkezdődött az adventi készülődés is. 

Mindenkinek kellemes készülődést kívánok, és vigyázzatok magatokra nagyon, hisz jönnek a hidegek! ♥♥♥

All the love:

cseni9_malik

Becca

Rob megadta a cég címét, így aznap reggel oda vezet az első utam új fehér kocsimmal. A magassarkú csizmám ad hangot magabiztos lépteimnek, de én egyáltalán nem érzem annak magamat. Mégis egyet tudok: mától ez a cég sok változáson fog átmenni. Becca Emma Morgan is kemény csaj, mint amilyen az anyja, Lisa Anna Morgan volt. Az apja pedig a híres Benjamin Morgan. A két maffiavezér lánya, Becca Emma Morgan. Még mindig nehéz elhinnem, de úgy érzem, eleget kell tennem apáék utolsó úgynevezett kívánságának. Sok dolgot átvészeltek ők is, amit én is át fogok tudni, mert hiszek magamban.

A cím egy régi épület volt, de ahogy apáék ízlésére emlékszem, tudom, hogy belülről full modern lesz.

Benyitok a nagy faajtón és belülről jó pár ember, Rob és egy nekem háttal álló férfi fogad. Mikor észreveszik, hogy nyílik az ajtó, mindenki odakapja a fejét, kivéve a háttal álló személyt. Hát, jó, drága, majd meglátod milyen is tudok lenni.

Rob mosolyogva lépked felém, majd mikor elém él szoros ölelésébe von. Mosolyogva viszonzom a gesztust, ami nagyon jól esik, hisz ő az, aki nagyon jól ismer.

-Szóval, emberek! Figyelmet kérnék! -kiáltja el magát Rob, mire mindenki felénk fordul teljes alakkal-Köszönöm! Szóval, ő itt a mi drága főnökeink, Lis és Ben egyetlen drága lánya, Becca Emma Morgan! Kérlek, hallgassátok őt végig, és tiszteljétek! -tette fel figyelmeztetőn kezeit, mire az összes jelenlévő bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette a dolgokat.

-Hát, sziasztok! Mint tudjátok, a szüleim hat és fél éve meghaltak egy baleset következtében. Rob tegnap felkeresett azzal, hogy vegyem át a cég vezetését. Először automatikusan nemet mondtam, de aztán elgondolkodtam és elvállalom a posztot. Átolvastam az aktákat, és kétség kívül mondhatom, hogy mind nagyon jó alkalmazottak vagytok, de persze idő elteltével mindenkit szeretnék megismerni. Tudom, hogy anya és apa is ezt akarta volna. Ha jól tudom, Scott Higgins a cég nyomozója. Szeretnék megkérni arra, hogy keresd meg a bátyjámat, mivel hat és fél éve nem ölhettem magamhoz, és rettentően hiányzik, hogy mellettem legyen a testvérem. Most pedig szeretném, ha olvasom a neveket, mindenki tegye fel a kezét, ha az ő neve jön, hogy ne kelljen ezzel bajlódnunk. Szóval-kezdtem el olvasni, és közben néztem az embereket.

-Scott Higgins, nyomozó. Hm, fekete haj, kigyúrt test, napszemüveg. Király!

-Leila McCaught, szállító, és a társai, Anna és Cimberley McCaught. Hm, egy család, nem is rossz!

Még volt pár ember, akik nyomozók, szállítók és külön maffiatagok. Jó csapat, az már tuti. Apa és anya tudták a dolgukat! És én is fogom!

Már csak a háttal álló fazon nevét nem tudtam, pedig az összes mappa eltűnt a még nem olvasott kupac közül. Rob rám nézett és az idegenre. Fekete bőrdzseki, fekete haj és izmos hát. Ennyit láttam belőle, de még nem fordult meg.

-Hé, te fekete kabátos! Bemutatkoznál? -kiáltottam oda neki, mire megfordult, de nekem majdnem megállt a szívem.

-Hát már fel se ismersz, húgi? -néz rám vigyorogva a BÁTYJÁM. ÚRISTEN, EZ DYLAN! A BÁTYJÁM ITT VAN EGY MÉTERRE ELŐTTEM. Él és vigyorog a karjait kitárva.

-DYLAN! -ordítok és már katapultálom is magamat a kitárt karok közé.

Amint odaérek, ő szorosan átölel és csak a könnyeket érzem a vállamon. Én se vagyok másképp, hisz visszakaptam a testvéremet!

Úristen, a bátyjám mellettem van megint! Nem tudom, ki találta meg, de örökké hálás leszek neki, az egyszer biztos.

-Jézusom, te tiszta anya vagy, Becca! Gyönyörű vagy, na meg persze a főnöktársam-kacsint a végére, mire felnevetek.

-De...hogy? Nem értem-dadogok össze-vissza.

-Higgins megtalált pár napja a lakásomban. Engem is meglepett a hír, de ha anyáék ezt akarták, annak oka volt és van. Én pedig, ahogy te is, eleget teszek az akaratuknak-néz rám szomorú arccal.

Átérzem. Nekem is ugyanúgy hiányoznak a mai napig, mint neki. Sőt, talán még jobban. Bár egyet tudok, az évek elteltével sem múlt el az a kínzó érzés, az a hiányérzet, az fájdalom, amit a hiányuk okozott és okoz is. Lehet, telik az idő, de ez a seb sosem fog beforrni sem a szívemen, sem a lelkemen.

-Na, szóval, emberek! Lenne itt még két ember, akik régóta a cég tagjai, de sajnos őket elveszítettük. Az ő gyerekeik pedig ki lettek képezve, így csatlakoznak a csapathoz-tapsol kettő Rob. Tipikus főnökhelyettes alkat volt mindig is. Most is az lesz. Ő a bizalmasunk. A családé volt mindig, és az is marad.

-Ők pedig nem mások, mint...-kezdte volna, de közbevágok, hisz már csak ő hiányzott....

-ADAM, te mit keresel itt????-kiáltok fel hirtelen és már csak azt érzem, hogy valaki elkap.

............

$HIp'