The Way To The Love [AU]

Chapter Thirty/Last chapter/

Sziasztok, drágáim! 

Először is elnézést kérek a késésért, de az elmúlt heteim eléggé zsúfoltak voltak minden tekintetben, de most itt is vagyok a könyv utolsó hivatalos részével, ami után már csak egy epilógus kerül fel a jövő hét folyamán. ♥ 

Másodszor, remélem, mindenki jól van és élvezi a téli szünet elejét, és végre pihen, alszik(átérzem a helyzetet ;) ). ♥ 

Harmadszor pedig fogadjátok sok szeretettel a legújabb részt. Köszönöm a sok-sok vote-ot, üzenetet, jelentkezést a Facebook-csoportba(még most is lehet jelentkezni). ;) 

Mindenkinek csodálatos hétvégét, készülődést és ünnepeket kívánok szeretetben és békében! ♥♥♥

All the love:

cseni9_malik 

E/3. szemszög(Karácsony)

5 évvel később

Los Angelesben különösen napos idő van, ahhoz képest, hogy a mai napon ünneplik világszerte a családok a szeretet ünnepét, a karácsonyt. A házakban nagy a nyüzsgés, mindenki készülődik, süt, főz, öltözködik, fát díszít, füzéreket aggat, csúcsdíszt tesz a fa tetejére, egyszóval mindenki lelkesen veti bele magát az előkészületekbe. Ám egy házban különösen nagy ez a készülődés. Nem máshol, mint a Roberts család házában, ahol három ügyes gyerekkéz és két felnőtt hangolódik boldogan a már nagyon várt napra. Az anyuka, Becca Emma Roberts a konyhában robotol, süt, főz, míg férje a fát húzza be nagy, tágas nappalijukba, hogy gyermekeik őszinte lelkesedéssel tudják feldíszíteni a magas tűlevelű fát. Amint bekerül a fa a nappaliba, elszabadul a pokol, amire az édesanya is kilép a konyhából. 

- Hé, gyerekek! Halkabban, Dylan bácsikátok utcájáig hallani a veszekedéseteket! -szól gyermekeire szigorúan az édesanyjuk, de legbelül mosolyog, hiszen pár éve még ő is így veszekedett három testvérével a díszítések alatt. 

- Igaza van anyátoknak! Osszátok be, ki mit aggaszt a fára, a végén pedig közösen rátesszük a füzéreket és idén Aaron teszi fel a csúcsdíszt, ő a soros! -teszi fel a mutatóujját az édesapjuk, mire mind a három gyermek elmosolyodik és szépen felosztják, ki mit csinál. Míg a mindjárt tizenegy éves Bella Lisa Roberts a piros, a kilenc éves Angel Grace Roberts a zöld díszeket aggatja fel, addig Aaron Jacob Roberts a maga öt évével figyeli testvérei sürgését, forgását. A nagyobbik nővére észreveszi, hogy kisöccse csak áll a fa mellett tanácstalanul és őt is bevonja a díszítésbe az arany díszekkel, miután megtanította neki a "technikát".

3 óra elteltével minden készen van, így a gyerekek szaladnak is fel az emeletre külön kis birodalmunkba. A szüleik a nappaliban telepednek le és csak élvezik a karácsony adta különleges hangulatot. A feleség hirtelen a férjére pillant:

- Mikor is jönnek a testvéreim? Na meg Nancy és a családja? -pillant férjére kíváncsian, mire a másik fél elmosolyodik. 

- Nyugi, drágám! Kérlek, pihenj kicsit! Három óra múlva érnek ide csak, a szüleid is jönnek, ne feledd! Holnap pedig ki kell mennem apa sírjához, valamint anyáéhoz is, elkísérsz? -néz le oldalra a feleségére. 

- Hát persze! Mindig elkísérlek téged, miért kérdezed? A feleséged vagyok, melletted a helyem mindig, főleg ilyenkor-simít végig férje vállán a feleség, mire a másik csak közelebb hajol hozzá és megcsókolja. A feleség hasában annyi idő után is lepkék repkednek és hevesebben ver a szíve. 

*Időugrás*

Este hét órakor a család mind az öt tagja készen ül a nappaliban, ahol már várják a család tagjainak érkezését. Pár perccel később belép az ajtón a feleség két legidősebb testvére, akik nevetve figyelik gyermekeiket, akik már rohannak is be az unokatestvéreikhez üdvözölni egymást. Scarlett és a férje, Benett nevetve figyelik a kisfiuk, Aiden és kislányuk, Ann  szeretetrohamát. Mellettük Scott és a felesége, Carol hasonló reakcióval figyelték ikerfiaik, Christopher és Daniel rohangálását miután levették a cipőiket. A két házaspár hatalmas öleléssel köszöntötték a családtagjaikat, akik szintén hasonló módon köszöntötték a vendégeket. 

Nemsokkal később megérkezett a házba a két kisebbik testvér, valamint családjaik, sőt a nagyszülők is beléptek a házba. Lisa és Benjamin boldogan élik az életüket és imádják az unokáikat és az élet által adott örömöket, boldog perceket. A feleség kisebb bátyja, Dylan felesége, Jane oldalán érkezett, kezében pedig helyet foglalt két és fél éves kislánya, Rose, aki le sem tagadhatná édesapja kék szemeit és mosolyát. 

A férj testvére pedig kuncogva lépett be az ajtón, hiszem alig fért be a nagy pocakjától. Nancy és a férje, Alex egymást átkarolva és nevetve köszöntötték a család összes tagját. Becca és Scarlett együttérzően tekintett a lányra, aki fájlalta a hátát és a derekát. 

- Alex, nem fogok még szülni! Még hat hét és végre a kezedben tarthatod a hercegnődet-nevetett fel férje reakcióját nézve Nancy. Sokszor a férje túlzásba esik az ő állapotát illetően, de ezek csak játékos veszekedésekbe, mondatokban nyilvánul meg köztük. 

- De hát, csak féltelek titeket! Patricia és te vagytok az életem-ült le felesége mellé a férj és hosszasan megcsókolta. Adam, amint meghallotta a nevet, egy szomorú mosollyal tátogott köszönömöt a testvérének, aki látta testvére cselekedetét és a tekintetéből ki lehetett olvasni, hogy nem kell megköszönnie, hiszen testvérek. 

A család leült a nagy asztal köré és nekiláttak a karácsonyi vacsorának. Nevettek, sztorizgattak és együtt voltak, ami éppen az ünnep lényege és ezt nem szűnik hangoztatni gyermekeik előtt is. 

***

Másnap reggel a házban nagy zsivaj töltötte be a nappalit. Az éjjel a család minden tagja a Roberts család házában aludt, így a gyerekek ma az ott lévő nappaliban nyitották ki az ajándékaikat, amit a Télapó hagyott ott nekik a fa alatt jóságuk megköszönéseképpen. Ugyanis a fa alatt játékok és ajándékok halmaza lapult. Minden gyermek izgatottan bontogatta az ajándékait és boldog, csillogó szemekkel nézegette az éppen kezében lévő kisautót, babát, babaházat, szerszámos ládát, tűzoltóautót és a többi játékszert, amit kaptak. A felnőttek boldogan, mosollyal az arcukon könyvelték el magukban, hogy idén is megérte a sok-sok hajcihő a boltokban, a sok-sok sorbaállás, hiszen a gyermekeik arcán mosoly és öröm van, ami mindennél többet ér. Ám a felnőttek is tartogattak meglepetéseket. Becca és Adam a család tagjai felé fordultak és nagy boldogsággal jelentették be a hírt: 

- Jövőre két taggal bővül a családunk. Ikreket várok! -nézett körbe a családján a lány. Mást nem látott, mint könnyeket, örömöt és gyermekei felragyogó arcát kistestvéreik érkezésének hírére. Ez a látvány volt Becca igazi karácsonyi ajándéka. A boldogság, amit akkor az arcokon látott, mindent megért. Tudta, hogy megérte az út, amit idáig megtett. Azért, hogy boldog legyen. Pillantása a nappalijuk könyves szekrényére siklik, ott is egy bizonyos tárgyra. Arra a fotóalbumra, amit pár évvel ezelőtt kapott a férjétől a házassági évfordulójukra. Az albumban a férj összegyűjtötte a szerelmük történetét a közös fotóik segítségével és mindegyik fotó hátulján ott virít egy dátum és egy-egy rövidebb, hosszabb történet leírva. A férj célja az volt, hogy sosem feledjék el a másikat, hogy mennyit küzdöttek a másikért, és hogy sose feledjék el, milyen boldog életük lett a sok-sok bukkanó és akadály ellenére. 

Becca tekintete mégis a fotóalbum oldalán lévő feliratra siklik, ami leírja az ő történetüket:

"Út a szerelemhez" 

A lány pedig boldogan mosolyogva könyveli el magában, hogy végre hazatért és teljes lett az élete...