The Way To The Love [AU]

Chapter Fourteen

Sziasztok drágáim! 

Ismét késői órában jelentkezek, most jött meg az ihletem, így muszáj írnom. ♥ 

Itt is lenne így az új rész, csak most, csak nektek! ;) ♥ R

Remélem, jól vagytok és minden rendben veletek! Mindenki élvezze a nyarat, ameddig lehet! ;) A dolgozóknak pedig kitartást kívánok! ♥♥♥

Itt szeretném közölni, hogy a rész részletekben tartalmazhat káromkodást, trágár szavakat, így CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD A RÉSZT! 

All the love: 

cseni9_malik 

Ui.: Köszönöm a rengeteg privát üzenetet, pozitív visszajelzést és a szavazatokat! ♥♥♥

Becca

A vér meghűlt az ereimben. Jézusom! Ha ez Jackson, rohannunk kell! Visszafordultam és anyáék felvették a maszkjukat, a fegyvereiket magukhoz szorították és kész is voltak. A testvéreim és a szüleim is golyóálló mellényt viseltek, ami nem látszott át. Rajtam és Adamen is volt egy-egy ilyen mellény vész esetére. Dylan tárcsázta Higginst, aki szaladt megnézni Ambert és a kislányunkat, akit a világon a legjobban féltek. Nagyon féltem, hogy a gyerekemet elkapták egy óvatlan pillanatban. Barátom felé fordulok és látom a szemében az aggodalmat. Karjaimat nyaka köré kulcsolom és nyugtatásképp nyomok egy csókot ajkaira. Belemosolyog a csókunkba, érzem, mire én is hasonlóan cselekszek. 

- Bármi történik, tegyük félre ezt a beszélgetést! Meg kell védeni a céget! Adam, veled pedig szeretnék két percet négyszemközt beszélni-nézek szerelmemre, aki csak bólint. 

A többiek is bólintanak, mindenki megölel mindenkit és kirohannak, de bevárnak az ajtóban. 

Adam körém fonja karjait és aggódva néz rám. 

- Tudom, mire gondolsz, de élve érünk vissza! Bella pedig biztonságban van, a kamerák jeleztek volna, ha baj lenne. Viszont van egy hírem...-teszem hasamra a kezeimet vigyorogva. 

Adam lesokkol és könnyezve néz rám. Hirtelen kap fel és forog velem. Hasamat kezdi puszilgatni, miközben letesz. Könnyezve nézek rá, de letörlöm őket. 

- Nem azért mondtam el, mert meg fogunk halni. Túléljük, szerelmem! Csak tudd, hogy kikért érdemes harcolni, ha feladnád- nézek rá komolyan, mire csak megcsókol könnyes tekintettel. 

- Köszönöm, Becca! Köszönöm, hogy a második csodánkat hordod a pocakodban. Hány hetes? Fiú? Lány? Ikrek? - néz rám. 

- Nyolc hetes a baba, két hete tudom, vártam a megfelelő pillanatot. Egy baba, a nemét még nem tudni, majd a tizenhatodik hét környékén. Alig vannak rosszulléteim, így nem sejthetted. Néha szédültem, fájt a fejem, de akkor mondtam, hogy biztos a front és a seb hatása is- világosítom fel, mire elvigyorodik, megcsókol és kéz a kézben útnak indulunk. 

Mielőtt kiérnénk maga felé fordít.

- Szeretlek, kicsim! -csókol meg. 

- Szeretlek, szívem! -viszonzom tettét.

Ekkor viszont mindketten kirontunk, ám nem várt "vendégbe" futunk az udvaron. James Jackson áll velünk szemtől-szemben vagy tizenöt emberrel, akik akkorák mint a gorillák. 

- Ó, a nagy Becca Morgan! Ó, és a kis párja, Adam Roberts, aki megölte apámat! -vigyorog a gyerek, mint egy elmebeteg. 

- Ó, mini-mini Jackson! -nevetek fel hangosan, mire a testvéreim is felnevetnek. Körülöttünk most ért ki a cég összes embere és apám testvérének a cége. Körülbelül százhúsz emberről beszélgetünk. Igen, emberfölényben vagyunk. 

Mellettem Adam áll, aki átkarol, mellettünk Dylan, Scar és Benett hasonló helyzetben, Scott és a maszkos szüleink. A többiek fegyverrel a kezükben várják valamelyikünk parancsát, hogy lőjenek-e vagy ne. 

- Mit keresel itt, te seggfej? Kevés vagy a pár embereddel hozzánk képest- köpi a szavakat a két bátyám felé. 

- Ó, tudjátok, édes a bosszú! Ha meghalok, meghalok, de legalább megpróbáltam! -nevet fel ördögien. Nekem viszont most jön az aduászom. 

- És a gyereked? Ő se érdekel? De kár! nézek rá sajnálkozva, de közben tudom, milyen érzés. Muszáj tartanom az álarcom! James arcáról lefagy a mosoly.

- A szádra ne merd venni a gyerekemet, te ribanc! -kiált rám, mire Ádám felé irányítja a fegyverét és megcélozza a vállát a pajtásunknak, aki fájdalmasan szisszen fel. 

- Még egyszer leribancozod, te faszkalap, meghalsz! Nem viccelek- néz rá vérben forgó szemekkel a párom. Szorítok a kezén, hogy higgadjon, mire kicsit enyhül a merev tartása. 

- Meg akarok küzdeni veletek! Komolyan mondom. Itt vagyok, lőjetek! Támadás, emberek! -kiált fel, mire a körülbelül húsz ember nekiáll futni felénk a nagy fegyverekkel. 

- TÁMADÁS! -kiáltja el magát Dylan, Scott és Scarlett egyszerre. A mi tömegünk is megindul harcolni. 

Nekiállok futni és rengeteg emberrel verekszem addig, amíg Dylan és Scott le nem fog négyet és ők meg is haltak a fegyvereink által. 

A mesterlövész csapatunk is küzd pár emberrel, de elkél nekik a segítség, így Adamet ott találom meg a szemeimmel. Viszont James felém veszi az irányt, amint a bátyáim elpályáztak mellőlem. 

- Édes a bosszú, drága Becca! -rántja hátra a hajam és térdre kényszerít. 

- Ereszd el, te köcsög! -szólal fel Adam fegyverrel, miután minden emberét kinyírták ennek a kis faszkalapnak. 

- Addig nem, amíg meg nem hal. Te megölted az apámat, aki felnevelt, most én ölöm meg a gyerekeid anyját, Roberts! -ordít a barátomra Jackson. 

- Engedd el, Jackson! Egyedül kevés vagy. Hatvanan vannak ellened, te állat! -ordítanak rá az ikrek is. 

- Majd miután rálőttem -szegezi a fegyvert a fejemnek, majd lenéz rám- Utolsó szavak? Búcsúszavak? -néz rám gúnyosan, mire megrúgom, már amennyire lehet. 

- Dögölj meg, te állat! -sziszegem felé, mire rám vág egyet a fegyverével és elkezdek szédülni. 

A családom felé fordulok, akik könnyes tekintettel néznek rám. 

- Szeretlek titeket! -nézek rájuk, mire apám elkezd felém futni és rácéloz Jacksonra, és a szívébe püffeszt egy golyót. James a szívéhez kap, remeg, de az utolsó pillanatban, amikor felállnék, rám céloz a fegyverével, ám a durranás után nem érzem, hogy engem ért a golyó... 

Lenézek a földre és lerogyok...................

......................................................