The Way To The Love [AU]

Chapter Fifteen

Sziasztok, drágáim!❤️❤️❤️

Ismét itt van a legújabb rész, amit most sokkal korábban hozok, mint terveztem. ❤️
Szép hétvégét nektek, jók legyetek!

All the love:
cseni9_malik

Becca

Minden egy pillanat alatt történt. Észre se vettem, hogy Jackson előttem holtan rogyik össze. Nem érdekelt semmi, csak a földön fekvő szerelmem, akit ez a faszkalap meglőtt. Adam eszméletlenül esett össze előttem, mire sokkot kaptam. Dylan térdre borult apával és Scott-tal és azonnal bevitték a céghez, én pedig sokkoltan és zokogva estem térdre. Két kezet éreztem magam körül és egy nagyon is ismerős parfümöt. 

- Nyugodj meg, édesem! Nem tesz jót neked az idegeskedés, főleg a múltkori ájulások után. Gondolj Bellára! Szüksége van rád- próbált nyugtatni anyukám. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy itt van és segít. Szorosan öleltem át és a vállán zokogtam. Scarlett könnyes arccal térdelt le hozzánk és átölelt mindkettőnket. 

- Anya! -zokogtam fel még jobban, amikor görcsölni kezdett a hasam. Lenézett a kezemre, ami a pocakomat simogatta és aggódva nézett rám. 

- Mióta tudod? -nézett rám könnyezve és mosolyogva.

- Két hete csináltam tesztet, hat hetes. Tervezett baba, nem becsúszott -mosolygok halványan, de aggódok is, mert nem szűnik a görcs. Scarlett felsegít és párja után ordít, aki nőgyógyászi végzettséggel rendelkezik alaphangon a mesterlövészet mellett. 

- Benett Higgins! Azonnal gyere ide, vizsgálat kell! -ordít már a cégben torkaszakadtából a nővérem, mire a szólított pillanatokon belül megjelenik. Benett csodálkozva néz rám, de azonnal a karjaiba vesz és a cég orvosos részéhez visz, ahol van ultrahanggép is.

Lefektet egy ágyra és azonnal üzembe helyezi a gépet. A szokásos zselé a hasamra kerül, miközben én anya kezét szorongatom. Akármi történt, sokat jelent ,hogy itt van velünk, velem. 

Hosszú másodpercek múlva megjelenik a képernyőn az én legkisebb szerelmem. Hatalmas sóhaj szakad ki belőlem, miközben könnyeim utat törnek maguknak, hisz újra látom a pici babánkat. Benett hosszasan vizsgálja a képernyőt, majd hosszas hallgatás után megszólal.

- Nézd, Becs, őszinte leszek...- kezd bele, de nekem ezer millió dolog azonnal lepereg a fejemben. Beteg, elment, halott, szó szerint minden. Arckifejezésemet látva megköszörüli torkát és halványan elmosolyodik -minden rendben a babával, valószínű az idegeskedés és a stressz okozta a bajt, de kérlek, ne stresszelj! Adam jól lesz. Tudom, hogy nem fog itt hagyni titeket, mert akkor én rúgom seggbe a Holdig és vissza -nevet fel a végén, mire mind a hárman elmosolyodunk. 

- Köszönöm, Benett! Sokat jelent-adok neki két puszit, mire elmosolyodik és legyint, jelezve, hogy semmiség. 

Lassan felültem és szorosan átöleltem anyát, akit meglepett a hirtelen szeretetrohamom. Nem érdekelt, szükségem volt rá. Mindig szükségem lesz rá, ő az édesanyám, ahogy apára is. 

- Köszönöm, anya! -ölelem át szorosan. 

- Nem kell megköszönnöd, kicsikém! A kislányom vagy, ez a dolgom, bár te is tudod-mosolyog rám, mire előjönnek a könnyeim ismét. Ennyit életemben nem sírtam, mint ma. 

- Szeretlek, anya! Akármi is történt, hiányoztál. Nagyon! -szorítjuk magunkhoz Scarlettel, aki szintén pityereg. 

- Én is szeretlek titeket, kicsikéim! -ölel át minket anya is ugyanígy.