The Way To The Love [AU]

Chapter Thirteen

Drágáim! 

Elérkeztünk a 13.fejezethez, ahol FELHÍVNÁM ARRA A FIGYELMET, hogy a részt mindenki, hangsúlyozom MINDENKI saját FELELŐSSÉGRE olvassa el, mivel:

 R e n g e t e g  t r á g á r s z ó é s k á r o m k o d á s e l ő f o r d u l h a t!!!!! 

Köszönöm a figyelmet az elején! Remélem, jól vagytok ebben a hőségben és éppen otthon, a klímás lakásban vagy legalább picit hidegebb házban, strandról olvastok, fürödtök! ;) 

Mindenkinek szép nyarat, szép hetet! Élvezzétek ki, szalad az idő! ♥♥♥

All the love:

cseni9_malik 

Becca 

Eltelt három hónap. A csapat és a cég összes embere rengeteget edzett, gyakorolt a fegyverekkel, hogy edzettek legyenek, ha újabb támadás érne minket. Bella igazi nagylány, főz, jön-megy, magyaráz, mindenkit kioktat. Dylan és Scar szerint tiszta olyan, mint én voltam. Biztos. 

Anya és apa azóta nálunk laknak ,de az alaksorban, hogy még senki ne vegye észre őket, hisz Jackson és az utódai azt hiszik, meghaltak. Csak a cég emberei és mi, a család tudjuk, hogy élnek és ez így van rendjén. Anya, apa és a kislányom nagyon jól kijönnek egymással, anya sokszor vigyáz rá. Nagyon örülök ennek, bár az igazság még nem derült ki, amit a testvéreimmel már nagyon tudni akarunk. Hogy miért tűntek el majdnem hét évre a szüleink? Úgy döntöttem, ideje ma tiszta vizet önteni a pohárba, mert elegem/elegünk van, hogy kerülgetjük a forró kását, mivel eléggé káromkodós és vitázós a családom, ha mindenki befeszül és ordibál. Nem fog érdekelni senkit, mert tudni akarjuk az igazat, nem pedig rózsaszín felhőcskéken ülni és úgy tenni, mintha semmi se történt volna és mindig itt lettek volna mellettünk, holott ez nem így van. Igen, anno a szomszédok nem szerettek minket, nagyon tudtunk balhézni, főleg akkor, amikor Scarlett és Scott kamaszok voltak. 

Az állapotomról annyit, hogy a seb a hasamon még mindig jelen van, de szépen gyógyul. Adam az első hónapban megmozdulni nem engedett, csak mosdóba, de ott is az ajtó előtt várt. Viszont lelkileg mindketten instabilok voltunk akkor. Idővel sikerült elfogadnom a tényt, hogy lett volna egy gyermekem, de az első hónapban rettentő bűntudatom és lelkiismeretfurdalás gyötört. Adamet talán jobban, hiszen egy nem tiszta estén fogant a pici. Azóta minden rendben, de az a kicsi mindig a szívemben fog élni, akár megszületett, akár nem. Lett volna egy kislányom vagy egy kisfiam, aki nem születhetett meg, mert nem is tudtunk róla, olyan picike volt. Talán ez a legnehezebb egy nő életében. Feldolgozni, hogy akár az élő, akár a pocakjában lévő, növekvő pici élet, az ő saját gyermeke elment, nincs már többé. Ennek ellenére abban egyeztünk meg, hogy szeretnénk még egy pici babát, de akkor, amikor ő ezt jónak találja. Mármint nem mi, a pici. Ő akkor jön, amikor szeretne. Nem, nem vagyok még várandós, de a babyproject folyamatban van. (fantáziátokra bízom-szerk.) 

Ma Amber-re és Bob-ra bíztam a kislányunkat, ugyanis anyát és apát behívtam a tárgyalóba, ami hangszigetelt. Úgy tudják, csak én leszek ott, de nem. Dylan, Scarlett és Scott is bent lesznek velem. Ideje az igazság kiderítésének, aminek úgy érzem, a legjobb helyet válaszoltam. Adam velem tart, fél, hogy megint összeesek, ami nem alaptalan, így beleegyeztem. Benett, Scarlett pasija, aki egyben Bob bátyja is velünk tart hasonló okokból. 

Besétáltam Adammel az irodába, ahol már mindenki ott volt. Biztatóan körbemosolyogtam, majd beléptek az ajtón a szüleim. Érdekes pillanat volt. Mi a szoba egyik végében a három testvéremmel plusz Adammel és Benettel, a másik végében az ajtóban meg a lefagyott tekintetű szüleim egymásba karolva állnak. Elvigyorodtam.