The Way To The Love [AU]

Chapter Twenty-Eight

Sziasztok drágáim! ❤️❤️❤️

Itt is volnék az új résszel, csak itt, csak nektek! 😏😁
Mivel a hétre lebetegedtem, így van időm írni nektek. 😌
Remélem, minden rendben veletek, senki nem beteg és örültök, mert már csak csupán 1 nap és hétvége!! ❤️❤️

Vigyázzatok magatokra, kitartást a suliban/munkában! ❤️❤️
A Facebook-csoportba továbbra is várom a jelentkezéseket. Aki csatlakozni szeretne, kérem jelezze a komment szekcióban, valamint privát üzenetben. ❤️❤️😁

Szép napot mindenkinek!
All the love:
cseni9_malik

*Az előző rész tartalmából:
***
- Szedd össze magad, Becca Emma Roberts! Nem Morgan, te mindig is Roberts leszel, hallod? Hozd helyre a családokat, és legyetek végre boldogok...
***
- Anya! Nem mész el, ugye?...
***
-Anya! Ő itt a barátnőm, életem szerelme, Becca Emma Morgan. Beccs, édesanyám nyughelye, akit túl korán vett el tőlem az élet, de tudom, hogy onnan fentről vigyáz rám, ő az őrangyalom...
***
- Tudtam, hogy ide fogsz jönni. Ismerlek, Adam...
***
-Hát, szia kincsem! Az apukád vagyok...
***
-Mindig is tudtad, hogy mit akarok a fiam nevének, ugye?...
***
-Kezdetnek megteszi ez?...
***

Adam 

Fél évvel később...(időugrás következik)

Az életünk nem vehetett volna ennél szebb fordulatot. Mintha azóta a délután óta száznyolcvan fokos fordulatot vett volna az életem. Nem hittem volna, hogy minden helyrejöhet és újra egy családként élhetjük a boldog hétköznapjainkat. A maffiával felhagytunk mindannyian(Scarlett és Scott nagyban befolyásolt mindenkit), mert elégnek éreztük ezt, örökre lezártuk az életünknek azt a szakaszát. Én személy szerint nem akartam volna, hogy a kislányaink pisztolyt fogva nézzenek vissza ránk akár tíz, akár x év múlva is. Nem akarom, hogy ők félelemben, mindentől rettegve éljenek, mert a szüleiknek, nagyszüleiknek ellenségeik vannak a múltból. Erre a beszélgetésre akkor kerítettünk sort Beccával, a testvéreivel és a szüleivel, amikor a kibékülésünk után hazamentünk hozzájuk a lányokért, akik amint látták, hogy a kezem között tartom Aaront és Beccát a derekánál fogva magamhoz ölelem, rögtön visítva rohantak hozzánk. Sose felejtem el azt a pillanatot. 

***

Éppen hogy beléptünk az ajtón amikor a lányok megláttak minket abban a bizonyos ölelésformában az öccsükkel, már rögtön sikítottak és célba vettek minket. Mosolyogva fogadtuk két tündérünket a karjaink közé. Aaron mosolyogva figyelte a testvéreit. 

- Anya! Apa! Igaz ez? -néztek ránk csillogó szemekkel a lányaink, mire mosolyogva néztünk rájuk. 

- Igen, drágáim! -nevetett fel az anyukájuk, mire a család többi tagja is előbújt a nappaliból és ránk vigyorogtak. 

- Együtt maradunk, apa? Egy család leszünk? -pillant rám reményektől csillogó szemekkel Bella. 

- Mindig együtt leszünk, kincsem! Megígérem, rendben? -nyújtottam a kisujjamat, amit elfogadt és összerázta mindkettőnkét. 

- Szeretünk titeket! -mondta ki két kicsi angyalkánk azt a szívet energiával megtöltő kilenc betűs szót.

- Mi is titeket, kicsim! Mi is titeket-öleljük át őket szorosan és ekkor éreztem azt, hogy hazaérkeztem, megtaláltam az utamat.