Age-restricted love

Part3/ Pillantása fogságában

Láttam a férfin, hogy nehéz szívvel hagyja el a termet. Lassan felállt és kisétált. Az ajtó üvegén keresztül, fájó szívvel néztem utána.

A nővér közelebb lépett és leült mellém. Jól tudtam, hogy mi a bajom. Alacsony a vérnyomásom, ami gyakori eszmélet vesztéssel jár. Gyógyszert szedek rá, de amint valamilyen stresszhatás ér, mintha nem is vennék be minden nap két szemet. Kevin mellett nem stresszhatás ér, hanem hihetetlen izgalom tölt el. Azonban a korábbi megszólalása miatt lehetett ez.

A nővér még mindig mellettem ült és csak bámult rám.

Katy: Nem lehetne, hogy csak oda adja a gyógyszert és már itt sem vagyok?

Nővér: Nem kéne stresszelned magad. Tudod, hogy nagyban közrejátszik az ájulásaiddal.

Katy: Csak adja ide a bogyókat. Még lenne dolgom.

Ahogy ezeket kimondtam, felálltam az ágyról. Gyengének éreztem a lábaimat de muszáj volt megállnom rajtuk.

Nővér: Ha már ennyire sietős a dolgod, legalább arra szánj, időt, hogy Kevinnek megköszönd, hogy a karjaiban hozott ide.

Ha már valamennyire le is nyugodtam volna, most valószínűleg megint az egekben járhat a pulzusom. Ez a mondat megint felébresztette az egész állatkertet a gyomromban. Gondoltam, hogy valamit fog csinálni de, hogy a karjaiban hozzon ide arra nem számítottam.

Kiléptem az orvosi szoba ajtaján, és megláttam Kevint ahogyan a szemben lévő széken ül. Nem akartam róla le venni a szemem.

Egyszerűen csodálatos volt. Tetőtől-talpig. Ahogyan mogyoróbarna szemei megcsillantak. Ahogyan telt ajkai lágyan szétnyíltak. Arcát két hatalmas tenyerében pihentette. Soha nem láttam még ennyire megnyugtató dolgot.
Nem akartam még egy szusszanással sem megzavarni ezt a csodálatos pillanatot.

Természetesen ezt is sikerült elrontanom egy nagyobb sóhajtással. Túlságosan elkalandozhattam. Hirtelen felkapta fejét. Amikor meglátott, felállt és már csak azt vettem észre, hogy erős karjaiba zár.
Mióta csak az eszemet tudom, erre vágyom. És végre megkaptam. Nem akart elengedni, én pedig nem akartam hogy elengedjen. Fejemet vállába fúrtam és mélyen beszívtam az illatát. Nem is tudom, mi történik akkor ha a csengő nem szakítja meg ezt. Ijedten rebbentünk szét. Azonban a kezemet továbbra is fogta. Úgy szorította, mint aki soha nem akar elengedni. Mélyen a szemembe nézett, aztán egy pillanatra félre nézett, majd elengedte a kezem, és se szó se beszéd ott hagyott. Én pedig ott álltam, teljesen megsemmisülve.

Délután 5 óra van. Ilyenkor már nem tanulunk. Kimehetünk az udvarra, vagy lemehetünk a könyvtárba. De akár a szobánkban is maradhatunk. Én ebben az állapotomban inkább az utolsó lehetőséggel éltem. Csak ültem az ágyamon, és az angol feladatlapot szorongattam a kezemben.
Pár perc múlva erőt vettem magamon, és megcsináltam. Körülbelül negyed órát vívódtam magamban, hogy most vigyem- e le neki a papírt vagy inkább holnap reggel. Az első lehetőség arra jó, hogy tudjak vele egy kis időt tölteni. A második lehetőség pedig inkább arra az esetre jó, ha nem szeretnék vele időt tölteni, ami érthető is. A mai után legalábbis biztosan.
Egy halk kopogás zavart meg.

Katy: Igen?

Noora lépett be a szobába. Lassan odasétált hozzám és leült mellém. Finoman apró tenyerébe vette a kezemet.

Noora: Aggódtam érted. Hallottam mindent. Kat, ugye szeded a gyógyszereid?

Katy: Ne aggódj. Minden rendben, csak egy kicsit stresszes voltam ma. De már minden rendben.

Noora: Biztos, hogy csak stresszes vagy? Nem áll valami más is a háttérben?

Katy: Mire gondolsz? Ugye nem?

Noora: Kat, elég sokaknak szúrja a szemét, hogy ennyire jóban vagy Kevinnel.

Katy: Felőled akár le is feküdhetnék vele, téged akkor is csak az érdekelne ki mit mond. Most pedig megbocsáss de mennem kell.

Azzal a lendülettel, hogy ezt kimondtam felálltam az ágyról, kezembe vettem a papírt és szélesre tártam az ajtót. Jobb karom kinyújtottam, ezzel érzékeltetve barátnőm felé, hogy szabad az út kifelé. Noora szemét lesütve kisétált az ajtón. Én is követtem őt csak én a másik irányba indultam el. Lesétáltam a földszintre, ahol az irodája volt. Benéztem az üveg ajtón. Láttam, hogy az asztalánál ül és éppen dolgozatokat javít. Nehéz szívvel kopogtam be...