Age-restricted love

Part6/ Szerelembe esni bűn?

Nem tudom meddig ülhettem kint az udvaron, de már egészen besötétedett. A levegő is egyre hidegebb lett. Kezdtem fázni de nem akartam be menni. Tudtam, hogy még itt van. Kívántam azt, hogy újra megcsókoljon, de tudtam azt, hogy ebből mind a kettőnknek csak baja lehet.
Nem akarom, hogy kirúgják innen... Szeretem őt. Nekem a világ minden kincsénél többet ér amikor mosolyog, vagy amikor mélyen a szemembe néz, amikor megérint. Nem tudom mit kezdenék nélküle. Nem tudom mit fogok kezdeni nélküle. Ugyanis még fél év és lejár az idő amit itt kell töltenem. Talán itt maradhatnék tanárnak, de csak az angolhoz értek. És egy angoltanár már van. Aki mondhatni a szeretőm. Visszagondolva már nem is tudom, hogyan sikerült belé habarodnom.
Három éve történhetett. Az angol teremben ültünk. Mindenki beszélgetett és jól érezte magát. Nem sokkal később belépett Mrs. Parker, és így szólt.

Mrs. Parker: Jónapot tanulók. Szeretném maguknak bemutatni az új nyelvtanárt, Mr. Johnsont. Legyenek felé tisztelettel és tanuljanak keményen.

És.. Igen. Talán itt kezdődhetett.
Ahogy besétált a terembe, egy olyan folyamatot indított el bennem amit más még soha. Hihetetlen érzéseket váltott ki belőlem, de ő még csak észre sem vett. Bemutatkozott személyesen is, majd megkért mindenkit, hogy mondja el a nevét.

De engem valahogy kihagyott. Nem vette észre, hogy ott vagyok. Mint a levegőn úgy nézett át rajtam. Óra végén valahogy észre vett, és megkérdezte a nevem. Miután meghallotta a hangomat, tovább beszéltetett. Az eddig komor arckifejezése, gyengédre váltott, és csak beszélt hozzám. Mire befejeztük az egymással való társalgást, már ki is csengettek. Mindenki felállt és elkezdett pakolni.

Mr. Johnson csak nézett rám. Kicsit zavarban voltam, de csak pakoltam. Próbáltam nem odafigyelni. Mikor végeztem elindultam kifelé az ajtón.
Kevin: Bye my dear lady.
Kicsit meglepetten fordultam vissza, majd küldtem felé egy visszafogott mosolyt és kisétáltam az ajtón.

A következő órák csodálatosan teltek a társaságában, én pedig egyre jobban belé szerettem.
Mára már tudom, hogy az egész helytelen volt. Ha még az elején meg tudom ezt az egészet akadályozni, akkor talán most nem tartanánk itt. De valahogy mégis azt érzem, hogy semmiért sem adnám ezt az egészet. Főleg, hogy most már majdnem egészen biztos vagyok abban, hogy ő is érez irántam valamit.

Elindultam felfelé a szobámhoz. Nem tudtam mit kezdeni magammal, ugyanis hiába a kinti hideg idő, még csak kora délután volt. A szobámhoz érve egy szál fehér rózsával találtam szemben magam. Ledöbbenve álltam a háló ajtaja előtt. Körülnéztem és reménykedtem, hogy senki nem lát. Mikor meg nyugodtam, hogy senki nincs ott, gyorsan felkaptam a rózsát és berontottam a szobámba. Becsuktam magam mögött az ajtót és a virággal a kezemben, leültem az ágyra. Lehajtottam a fejem, és beleszagoltam a rózsába. Egészen biztos voltam benne, hogy Kevin hagyta ott, ugyanis éreztem rajta a parfümjét. Vízbe tettem a virágot, majd eldőltem az ágyon és rögtön elnyomott az álom.